Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-112
112. országos ülés nyelv, a mint ez egyébiránt történik is: de kijelentem, hogy azon szerepre nem adom magamat, hogy oly intézkedéseket tegyek, melyeknél fogva a seminariumokban és az itteni tbeologiai facultáson a latin nyelv gyakorlata elhanyagoltainak. (Felkiáltások a szélső' baloldalon: Ezt senki sem akarja!) A latin nyelven való oktatást el nem törölhetem, mert ha bizonyos tantárgyak latin nyelven nem adatnak elő, a katholikus papok nem tanulják meg a latin nyelvet. Zay Adolf : T. ház! (Nagy zaj. Felkiáltások: Eláll!) A felszólalásom ellen azon oldalról (szóló a szélső haloldalra mutat) felhozott ellenvetések oly általános természetűek voltak, hogy azokra részletes választ szükségesnek nem tartok, hanem elégségesnek vélem kijelenteni, hogy állításomat — úgy a mint moudtani — fenntartom. (Nagy zaj) Gebbel Károly: T. képviselőház! Az előttünk fekvő nagy jelentőségű" és horderejű törvényjavaslathoz kötelességemnek ismerem részemről is megjegyzéseimmel járulni és azzal szemben álláspontomat jelezni. Teszem pedig ezt úgy is, mint e hazának nem magyar ajkú polgára, kinek joga és szent hivatása, minden, az ő nemzetisége és a lelkiismeretének nyugalma ellen történő támadásokkal szemben, jöjjenek azok bár az államhatalomtól — minden tőle telhető, törvényes eszközzel védekezni. Itt pedig támadásról vau szó, megtámadásról és korlátozásáról a nem magyar ajkú nemzetiségek szabad fejlődésének és közvetve a közművelődésnek. Mivel indokoltatik a törvényjavaslat? Azzal, hogy agy állam összes polgárainak érdek ökben áll, hogy egymást megértsék és hogy soknyelvű államban az egymást megértés végett, egy közös nyelvnek minden lakos általi tudását kell előmozdítani az által, hogy annak elsajátítására — állítólag kényszer nélkül — mindenkinek alkalmat kell szolgáltatni. E közös nyelv az indokolás szerint nem lehetne más, mint a magyar, mely az állam nyelve, melynek az elemi üépiskolákban is a rendes tantárgyak közé való felvétele czéloztatik olyképen, hogy előbb is a tanítóképezdék növendékei szoríttassanak a magyar nyelvnek teljes elsajátítására, mi végből e tantárgyra hetenkint több óra volna fordítandó ; három, illetőleg négy év után pedig csak oly tauííó alkalmazható, ki annak a népiskolában tanítására magát kiképezte. E határidőn túl a magyar nyelv minden nem magyar ajkú népiskolában köteles tantárgyként kezelendő. A hol pedig a magyar nyelvben jártas tanító már létezik, ott e nyelv tanítása azonnal megkezdendő. Az említett képesítési kötelezettség az 1872-ik évig hat vissza. Eme rendszabályok foganatosítása a közoktatási minister közegei ápriHs 30. 1879. g>83 által szigorúan és különböző kedvetlen következmények terhe alatt ellenőrizendő. Az indokolás végül a nemzetiségek és hitfelekezetek törvényes és autonóm jogait érintetlen hagyni ismételten igéd. Ez a javaslatnak rövid indokolása és tartalma. Egynyelvű államban nagyon természetesen az a nyelv, a mely az elemi népiskolákban általánosan taníttatik, a népességnek mint homogén fajelemnek közös anyanyelve, mely egyszersmind rendesen az állami kormányzatnak is nyelve. Magyarországban azonban a viszonyok mások, nálunk az állam nyelve a népesség csak kétötödének egyszersmind anyanyelve, mig három ötödének más az anyanyelve. E tény maga már jogsérelmet foglal magában a lakosság többségére nézve, a mit azon körülmény nem enyhít, hogy a sérelem a törvénykönyvbe van iktatva. De azon követelés, hogy ezen törvényesített államnyelvnek megtanulására 15 millióból 9 millió lakos — habár egyelőre csak ifjú nemzedékében is — törvény által köteleztessék, mi tagadhatatlanul bizonyos neme a kényszernek, ez nem hogy jótéteménynek nem nevezhető, hanem világos megsértése a nem magyar ajkúak nemzeti érzelmének és korlátozása a nemzetiség szabad fejlődhetésének. tehát egy agressiv eljárás, a mely a természeti jognak brutális megsértése, és a maga végezéljában a többi nemzetiségeknek a magyarosítás érdekébeni lassanként! elnénrítása, megsemmisítése. Ha Thaly Kálmán t. képviselő ur múlt márczius hó 22-ikérőIi beszéde szerint, még a magas állású honvédeknek: t. i. a honvéd-őrnagyoknak is germánizálásától tart, mivel tőlük a német nyelvnek, mint a közös hadsereg vezény-nyelvének tudása követeltetik, mennyivel több okunk lehet nekünk, az az nekem és azoknak, kik az én véleményemet osztják, a jelen törvényjavaslat nyomán a még serdületlen, nem magyar ajkú nemzedékek magyarizálásától méltán tartanunk? De vájjon tanácsos-e politikai és ethikai szempontból a tervezett rendszabály által a nem magyar ajkú nemzetiségeket provocálni és elkeseríteni, kivált most, midőn az idő viszontagságai által különben is anyagilag túlságosan sujtvák? Tanácsos-e őket még szellemileg is megnyomorítani? Tanácsos-e egyáltalán a kedélyeknek már is nem csekély mérvű izgultságát még tovább fokozni ? A velünk ugyanazon egy dicső fejedelem alatt álló Ausztriában is van egy hivatalos, vagy államnyelv, ez azonban csak azon vidékek népiskoláiban köteles tantárgy, a melyekben az illető népességnek egyszersmind anyanyelve, egyebütt pedig mindenütt csak az anyanyelv kötelező tantárgy, egy második országos nyelv pedig csak kivételesen, ott, hol az a népesség tekintélyes részének szintén anyanyelve. A némeí36*
