Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

112. országos ülés április 30. 1879. 279 érdekében szükséges arról törvéoy által is gondoskodni. {Élénk helyeslés.) Igen, de azt mondják Polit és Mocsáry képviselő urak, hogy e törvényjavaslat tönkreteszi az egyházak iskolai autonómiáját, melyet Magyarországon törvények biztosítanak, és tönkre teszi a nemzetiségi törvényt. Ez utóbbira nézve azt vagyok bátor kérni, tessék nekem megmutatni, a nemzetiségi törvénynek melyik §-ával ellenkezik e törvényjavaslat. A nemzetiségi törvényben ki van mondva, hogy minden nemzetiség saját nyelvét szabadon müveiheti s gyermekeit azon nevelheti. Ellenkezésben van ezzel äz, ha azt mondjuk, hogy az iskolában a magyar nyelv is tanittassék, de mindamellett az iskola tannyelve a tanulók anyanyelve. Én nem ismerek a nemzetiségi törvénynek egyetlen §-át sem, melylyel ez ellentétben volna. {Igaz !) A mi az egyházak autonómiáját illeti: egyszerűen figyelmébe ajánlom a t. háznak, hogy példának okáért a szerb és a román egyházak iskolai statútumait ő felsége igen természetesen azon záradékkal szentesítette, hogy azok a törvényhozás későbbi intézkedéseit ne akadályozzák. Valamely államban, az akár egyházi, akár másféle testület, az állam egészével szemben csak particularis testület és annak bizonyos időben az akkori törvényeknek megfelelő statútumai a jövendő törvényhozásnak soha nem praejudicálhatnak. Ugyanez áll a protestánsok autonómiájára nézve is. Az 1791. XXVI. törvény, mely oly lényeges alapját képezi egyházi autonómiánknak — gondolom — 5-ik §-ában világosan ki van mondva, hogy az ordo studiorum-ot ő felsége, a rendek meghallgatása után állapítja meg és ezen ordo studiorum a protestánsok iskolájában is érvényesítendő lesz. Mit tesz az, hogy ő felsége a rendek meghallgatásával állapítja meg? Hogy törvény utján. {Helyeslés.) Tehát a törvényhozás világosan fenntartotta magának az ordo studiorum megállapítását, s ez minden felekezetre, a protestánsokra nézve is kötelező. {Helyeslés.) Az 1868-ki népiskolai törvényben a felekezeti iskolákra nézve meg vannak mondva a köteles tantárgyak. Ha már most a törvényhozás 1868-ban 5—-6 köteles tantárgyat kijelölt, melyek ä protestánsok iskoláiban is kötelezettek, s most egy újabb hetedik tantárgyat állapít meg, mely valamennyi felekezeti iskolába köteles leend, vájjon ez által sérti-e a ''protestánsok vagy más felekezetek autonómiáját? {Tetszés.) Ugyanazon alapon, melyen 1868-ban a köteles tantárgyak megállapittattak, megállapíthat a törvényhozás egy újabb tantárgyat is, az autonómia sérelme nélkül. {Helyeslés.) Egyébiránt a protestánsok mily tisztelettel viseltetnek a törvény iránt, erre egy friss példával szolgálok. A baranyai reformált egyházmegye most áprilisban tartott közgyűléséhez 4 tanító folyamodott Szlavóniából, névszerint Szentlászló, Kirógy, Maraszt és Résfaluból, — kérvén, hogy az egyházmegye gondoskodjék róluk, minthogy a zágrábi világi tanfelügyelői hivatal azt kívánja tőlük, hogy a horvát nyelvet, mint kötelezett tantárgyat tanítsák, mire azonban nem képesek. Tehát Szlavóniában, Horvátországhoz tartozó, de egyházilag Magyarországhoz tartozó egyházközségekből folyamodnak a tanítók, hogy a zágrábi hatóság a horvát nyelvet mint kötelező tantárgyat kívánja tanittatni. S mit felelt erre az egyházmegye? Ezt felelte: „A horvát nyelv tanítása iránt ottani országos törvény intézkedvén, ezen egyházmegye a törvénynyel ellentétes határozat hozatalára magát jogosítva nem érzi; utasítja az illető tanítókat, hogy az országos törvényekhez alkalmazkodjanak és a horvát nyelvet a szükséghez képest elsajátítani igyekezzenek." íme az egyházmegye nem csinált gravament a dologból, nem hivatkozik békekötésre, autonómiára, hanem azt mondja: Horvátországban törvény rendeli, hogy a horvát nyelv, mint kötelezett tantárgy tanittassék, alkalmazkodjanak a törvényhez, és ha nem tudják a horvát nyelvet, tanulják meg. {Helyeslés.) így értelmezik egyházihivatalos közegeink az autonómiát. {Helyeslés.) S mi saját hazánkban, Magyarországban félhetnénk attól, hogy midőn a törvényhozás a magyar nyelvet, mint az állam hivatalos nyelvét, a népiskolákban kötelezett tantárgyul rendeli el, az egyházak ezzel autonómiájukat érzik sértve? {Tetszés.) A mit Strevoiu t. képviselőtársam felhozott, hogy a románok méltán bizalmatlansággal fogadhatták ezen javaslatot is, legnagyobb részben olyan tényekkel — legalább általa állított tényekkel — akarta igazolni, melyeknek a fennforgó törvényjavaslattal semmi közük. Megengedem, hogy méltatlanság, igazságtalanság történt a románokon egy és más esetben, akár közbenső hatóságok, akár maga a kormány által; én nem tudom, ő állítja, hogy közülök nincsenek elegen a biróságoknál, s a közigazgatásnál alkalmazva, stb.; ezt megengedem, de ennek nincsen köze a magyar nyelv kötelező oktatásával. Ha sérelmeik vannak, tessék azoknak orvoslását a magok utján keresni. Hiszen vannak képviselőik a képviselőházban, tessék előjönni panaszaikkal, interpellátió, vagy előterjesztés formájában. Az ország törvényhozásának kötelessége kell, hogy legyen, azokat orvosolni. Panaszkodik, hogy a népiskolai törvénynek épen a nemzetiségekre vonatkozó rendelkezése nem hajtatik végre.