Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-112
272 112. országos ülés április 30. 1879. egynehány őszinte észrevételem előadására a tisztelt ház türelmét igénybe venni. Tisztelt ház! Köztudomású dolog az, hogy mikor a tisztelt közoktatási minister ur e házban azon nyilatkozatot tette, hogy a magyar nyelv mint köteles tantárgynak az elemi, felekezeti népiskolákba bevezetése iránt törvényjavaslatot benyújtani szándékozik: a románok, illetőleg ezeknek két püspöki kara egy küldöttséggel együtt, f az érintett törvényjavaslat behozatala ellen Ő felsége, királyunk trónjához folyamodott. Ismeretes dolog az is, hogy a románok ezen lépését a napi lapok arra használták, hogy a közvéleményt a románok ellen izgaták. Némelyek a románoknak szemükre hányták, hogy rósz hazafiak, mások pedig, hogy a magyar nyelv és magyar nemzet ellenségei. Ezen izgalmat, ezen eljárást én nem érthetem; mert egyrészről én azt tudom, hogy az alkotmányos legkitűnőbb jogok egyike a kérelmi jog és hogy tehát azon honpolgárok, a kik valamely ügyben királyunkhoz folyamodnak, semmiféle alkotmányellenes bűnt nem követhetnek. Másrészről a fennforgó kérelemnek tartalma sem igazolja azon izgalmat. A ki az 0 felsége trónja elé a románok két püspöki kara s küldöttsége által előterjesztett feliratokat figyelemmel átolvasta, biztos vagyok, hogy egy szót sem talált abban, melyből logicával következtetni lehetne, hogy a románok a magyar nyelv, vagy állameszme ellenségei. Nem a magyar nyelv tanítása ellen nyilatkoztak a románok, hanem a módozat ellen, mely által ezt keresztül akarják vinni és mely módozattól félnek, hogy művelődési érdekeiket megsérteni fogja. A románok eljárásának oka tehát nem a magyar nemzet elleni gyűlöletben, hanem, fájdalommal kell kimondanom, a magyarok s románok között a múltban létezett és most is létező bizalmatlanságban kutatandó. A magyar nemzet, mióta a magyarországi alkotmányos politikai jogok birtokába jutott, a magyarországi románok iránt úgy törvényhozási, mint közigazgatási téren csak is bizalmatlanságot tanúsított. Mert csakis bizalmatlanságnak tekinhetem azt, hogy a megyék szervezete és kikerekítése iránt oly törvények hozattak, melyeknél fogva a Magyarországban élő két s fél millió románok alig hogy egy kis megyében birnak a megyei képviselői testületben többséggel. Legszembetűnőbb azonban az, hogy Erdélyben, daczára annak, hogy a Magyarország s Erdély közötti unió már keresztül vitetett, oly kivételes választó-törvény tartatik fenn, mely a magyarországi választó-törvény szabadelvüségét még távúiról sem éri el és mely hozatalakor különösen a románok ellen volt intézve és azt eredményezte, hogy Erdélyben kevés választókerület van, a hol a román választók többségben lehetnének. Nem másnak, mint csak bizalmatlanságnak tarthatom azt is, hogy közigazgatási utón a nem magyar nemzetiségek, következőleg a románok javára is némileg szóló törvények nem vitetnek keresztül azok szava és szelleme szerint. Mert eltekintve attól, hogy az 1868. évi XLIV. t. ez. s a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényezikk sem a nem magyar nyelvek gyakorlata, sem a hivatalnokok kinevezése iránt fenn nem tartatik; mindezektől eltekintve, fájdalommal kell constatálnom azt, hogy a nép oktatásáról szóló törvények sem méltattatnak. Az 1868. évi népiskolákról szóló XXXVIII. törvényczikknek 58. szakaszában következőleg rendelkezik: „Minden növendék anyanyelven nyerje az oktatást, a mennyiben az a nyelv a községben divatozó nyelv. Vegyes ajkú községben az okból oly tanító alkalmazandó, a ki a községben divatozó nyelveken tanítani képes." Ezen törvény rendelkezése sem vétetik figyelembe; mert az állam által román nyelvű községekben felállított iskolákban oly tanítók alkalmaztatnak, kik a román nyelven tanítani nem képesek. A román nemzetiségű honpolgárok művelődésének javára az állam részéről nemcsak hogy nem tétetik semmi; haaem felekezeti iskolák, mint a törvényes kellékeknek meg nem felelők, bezáratnak, a nélkül, hogy a törvény értelmében ezeknek helyébe községi, vagy állami iskolák állittanának fel. Vaunak Magyarországban tehát községek, hol a gyermekek a szükséges oktatást nem nyerhetik. Sőt a bizalmatlanság annyira ment, hogy sok alsó közigazgatási közeg azt vélte, hogy érdemet szerez magának, ha neki sikerült a románokra csapásokat mérni. Tisztelt ház! Természetes dolog az, hogy bizalmatlanságból csak is bizalmatlanság származhatik és hogy csapások által a bizalom nem tápláltatik. A már kifejezett bizalmatlan eljárással szemben nem csoda, hogy a románok a jelenlegi törvéüyjavaslatot is bizalmatlansággal fogadták és megijedtek, mikor ezen törvényjavaslat tartalmát és behozatalát észre vették; mert féltették és veszélyezve látták felekezeti iskoláik fennállását, műveltségbeni előhaladásukat, egyházi autonómiájukat, és nemzetiségi létezésüket; s pedig annyival is inkább, mivel sem ezen törvényjavaslat tartalma, sem a létrejövetele iránti eljárás nem volt alkalmas az aggodalmakat szétoszlatni. Tisztelt ház! Tudvalevő dolog az, hogy a magyarországi románok a műveltségben hátramaradtak s pedig nem saját hibájuk, hanem a
