Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

268 112. országos ülés április 30. 1879. Lajos szinte felhozta, szabadságot veszek magamnak, főbb vonásaiban legalább, kimutatni, óhajtani azon, az ő érveiknek helytelenségét, a melyekről t. barátom azt mondta, hogy tárgyilagossággal matatta ki e törvényjavaslat helytelenségét. Azt mondja t. barátom, hogy ez nemzetiségi kérdés. Bocsásson meg t. barátom, hogy én erre azt mondjam, hogy ez nem nemzetiségi kérdés, mert nem szól az 1868-iki, a nemzetiségről tzóló törvény módosításáról. T. barátom azt mondja, hogy a magyar állam egy actiót szándékozik megindítani a magyar nyelv terjesztésére; engedje meg, hogy azt mondjam, hogy igenis egy kötelesség szerinti actiót akar megindítani, hogy alkalmat adjon e haza minden gyermekének a magyar nyelv elsajátítására. {Helyeslés.) Azt mondja t. barátom, hogy a magyarságot szaporítani máskép, mint a többi nemzetiségek rovására, nem lehet. De hisz nem arról van itt szó, hogy az ország 15 millió lakosa mind népfajilag is magyar legyen. Hiszen azt nem tagadja senki, sem Zay, sem Polit t. képviselő urak, hogy e hazának minden lakosa politikai nemzetileg magyar, mert ez nemcsak az 1868-iki törvényben van megírva, hanem meg van irFa ezer éves történelmünkben, (ügy van!) De minthogy mi azt nem eszközölhetjük, hogy az országnak mind a 15 millió lakosa nyelvileg is egyszerre magyar legyen, alkalmat óhajtunk adni, hogy mindannyian megértsék egymást az állam hivatalos politikai, nemzeti nyelvén, {ügy van! ügy van!) És én nem félek attól, hogy ezen 15 milliónyi népnek nagy zöme, legyenek azok bár más ajkúak is, mint magyar ajkúak, örömmel ne üdvözölnék e javaslatot. Én nem tartok ódiumtól, felizgatástól. Csak azok, kiket már a magyar törvény jótéteménye arra segített, hogy értik a magyar nyelvet, s hogy a magyar állam hivatalos igazgatásában, törvénykezésében és törvényhozásában részt vehetnek, csak azok ne kívánjanak kiváltságot önmaguk számára, hanem óhajtsák a jótéteményt, mit élveznek, az összes népességnek minden tagjára, a legszegényebb ember gyermekére is kiterjeszteni: akkor, higyjék meg! nem lesz ódium, nera lesz gyűlölség, nem lesz izgatottság; mert megértendi azt azon legszegényebb polgár gyermeke is, hogy ő is, miként az a torontáli sváb fiú, mint az a trencséni tót fiú, mint az a brassói sváb fiú, helyet foglalhat a képviselőházban, a főtörvényszékben, a közigazgatásban , mert érti a magyar nyelvet, a a magyar nemzet nyelvét, azt a nyelvet, a melyet mint állami nyelvet tudnia kell, hogy azon helyeket elfoglalhassa. Nincs állam, ismétlem, melynek politikai nemzete van, a mely törvényhozása, törvénykezése, tehát igazságszolgáltatása és közigazgatása minden ágában ne vigye keresztül azt, hogy az állam nyelvén nyerjen életet, adassanak ki a kellő intézkedések: és ki ne vigye azt, hogy azon intézkedések mindenki által meg is értessenek. (Helyeslés.) Tehát ime, csak ne követeljék néhányan, kevesen, önmaguknak azt a kiváltságot, hogy csak ők részesüljenek azon haszonból, a melyből ki akar| ják zárni azt a torontáli sváb fiút s azt a trenj cseni tót fiút, kit azzal gyanúsítanak, hogy azért csatlakozik annyira a magyar állam nemzetiségéhez, mert az rá nézve haszonnal jár; csak ' ők ne Igyenek ellene, hogy minden polgártárs, még a legcsekélyebbnek gyermeke is részesüljön azon haszonból: akkor nem félek attól, hogy ezen törvénynek ne legyen eredménye. (Helyeslés.) Azt mondja az én t. barátom, Mocsáry, hogy j ez szakítás azon politikával, melyet a nemzet 1868-ban a nemzetiségi törvényben kifejezett ; mert ennek alapelve, hogy minden népfaj, nemzetiség egyenjogúan emelkedhetik, fejlesztheti culturáját, s hogy a magyar nyelvnek épen csak annyiben kell előnyt adni, a mennyiben a nyelv egysége megkívánja. Hát bocsásson meg t. barátom, itt nem volt tárgyilagos. Annak az 1868-ki törvénynek nem ez a szelleme. En ugyan nem kívántam akkor sem, és nem kértem belőle, ellene is voltam, hanem hát jó! Ha az én t. barátom Mocsáry ezt tartja a boldogság és bölcsesség netovábbjának, én nem kívánom őt abban háborgatni. Azt pedig, hogy ezek a nemzetiségek I mikép békültek ki azon törvény következtében, ' azt láthatja az az óta történt fellópésökből. Arra | kérem tehát t. barátomat, maradjon tárgyilagosan I az 1868-nái, és mert ezen törvény 1. §-a mindjárt azt mondja : „Az összes nemzetnek bármely más nyelven beszélő tagjai is, politikailag egy magyar nemzetet képeznek" —- no hát akkor engedjen meg, ha most az által, a mi a törvényjavaslatban czéloztatik, mint mindenkinek, ki magyarul nem tud, alkalom adatik, hogy megtanulhasson: azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat a törvény szellemével és rendeletével nincsen összeütközésben; hanem, hogy az ő felfogása tér el ezen 1868-i törvény szellemétől, melyet ő oly bölcsnek, jónak tart. Azt mondja az én t. barátom, hogy természetes következése lesz e törvényjavaslatnak az, hogy az 1868. megszüutettetik s tanácsos-e a szakítás az 1868-ban kifejezést nyert nemzetiségi politikával ? Czélszerű-e felbolygatni a nemzetiségi kérdést, veszélyeket és a gyűlöletet, melyeket e törvény fel fogna idézni? Már az előbb, remélem, Zay Adolf t. barátomnak válaszolva, e tekintetben nagyban kielégíthettem az én t. képviselőtársamat, még azt az egyet