Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

266 112. országos ülés április 30. 1879. éhez azon imputatió, hogy most ezen nemzet, mely oly gyengének bizonyult, oly feladatba fogott, mely meghaladja erejét: ez valóban nem fogja emelni reputatiónkat a külföld előtt s ez a keleti kérdés tovább fejlődése alkalmával reánk nézve még végzetszerű lehet. S épen ezért t. ház, én lelkem mélyében felháborodtam a felett, hogy ily körülmények köztt a magyar kormány nem átalja a nemzetiségek közé dobni ezen üszköt, csak azért, hogy más téren viselt dolgaival, az Ausztriával kötött kiegyezéssel, Bosznia oecupatiójával megviselt népszerűségét, a mennyire lehet kifoldozza. Eötvös Károly (közbeszól): Nem sikerül! Mocsáry Lajos: Azt méltóztatik talán gondolni, hogy mindaz, a mit én mondok, túlzás. Ne csináljunk magunknak illusiókat, t. ház. Azon demonstratió, melyet ezen törvényjavaslat ellen a románok megindítottak, kétségtelenül igen kellemetlenül hatott mindnyájunkra. Igen, kellemetlenül hatott äz, hogy épen azon nemzetiség, mely arra van rendeltetve és ez elismertetik mindkét részről, hogy közösen védekezzék a pánszláv, az orosz túlnyomó befolyás ellen, épen ez lép föl ily élesen. De ne méltóztassanak ezzel szembe állítani a többi nemzetiségek részéről tapasztalt hiányát minden demoustratiónak. Én megvallom, ezen hallgatást baljóslatúnak tartom, s nagyon tartok tőle, hogy ezek részéről élesebben, talán veszélyesebben nyilatkozhatik majd még az ellenszenv. De nem untatom tovább a t. házat. Különben is érzem nyomasztó hatását azon helyzetnek, hogy nemcsak elvtársaim, de az egész t. ház igen nagy többségének, vagy talán öszszességének véleményével szemben állok. (Halljuk! a szélső balfelöl,) Mindamellett kötelességemnek tartottam, mély meggyőződésem által parancsolt kötelességemnek tartottam nézeteimet egész nyíltsággá] és őszinteséggel elmondani. (Zay Adolf közbeszól: Helyesen !) És legyen szabad kijelentenem, hogy hizelgek magamnak azzal, hogy mégis lesznek talán itt e ház körében, talán ezen kivül is, akik azt fogják mondani magukban : ennek az embernek talán mégis igaza van egyben-másban, talán egészben, hanem a közvélemény áramlatával, mely kétségtelenül létezik, szembeszállani, nem mondom, hogy nem mernek, de opportunusnak nem találják. Én nem tartok attól, t. ház; sokkal csekélyebbnek tartom saját egyéniségemet, — semhogy fölszó]alásommal, csekély szavammal a magyarság ügyét bármi tekintetben is eompremittálnám; sőt azt hiszem, hogy nem fog magának ezen ügynek sem ártani, ha látni fogják, hogy akadt ember, a ki nyiltan és teljes objectivitással képes elmondani nézeteit. E szerint lelkiismeretemet teljesen megnyugtatva, tűrni fogom a kárhoztatást; és csak azon egyet legyen szabad kérnem, hogy mindazok daczára, miket ellenem netalán felhozhatnának, tarthassam magamat oly hű magyarnak, mint bárki e házban és e házon kivül. (Helyeslések.) Madarász József: T. ház! Mindenekelőtt előttem szóló t. elvtársam és barátom nyilatkozata folytán és annak ellenére, miként már 8 maga is nyilvánította, hogy ő elvbarátai nézetétől külön állóan adja elő nézeteit, elvbarátaim és saját magam nevében szerencsésnek érzem magamat kinyilatkoztatni azt, hogy előttem szólott t. barátom azon értekezletben, melyben e tárgyat komolyan megvitattuk, mint elnök, önmaga jelentette ki, hogy e párt egyhangúlag tette magáévá e törvényjavaslatot a részletes vita alaj)ján. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) És ezt én itt a házban is szerencsés vagyok kiiívilatkoztatni. És én t. barátom ellenére óhajtom, hogy mérsékelt és hideg megfontolás vezérelje szavaimat; kénytelen vagyok leghiggadtabban fejezni ki magamat; hogy én nem mondom ellenében azt, a mit ő mondott, hogy benső meggyőződése egész felháborodásával támadja meg a kormányt azért, a miért ezen törvényjavaslatot beterjesztette; hanem azt mondom, hogy lelkinyugalommal, hideg megfontolással nem szerezhetem meg ez egyszer Zay Adolf képviselőtársamnak az örömet az által, hogy én nem családi ünnepélyt kívánok ma üllni, hanem mindenesetre szeretem látni, hogy a magyar állam és a magyar állam politikai nemzetisége érdekében ezúttal a kormánynyal, szélső jobbal, vagy az egyesült ellenzékkel minél inkább egyhangú véleménynyel támogathatjuk ezen törvényjavaslatot, a melyet azon kormány terjesztett be, a melynek én hazám állami és függetlenségi politikáj*ára nézve általában nyílt, őszinte és határozott ellene vagyok; de bármikor hazám javára vonatkozó törvényjavaslatot adjon be, azt részemről támogatni mindig kötelességemnek tartom. (Helyeslés szélső balfelöl.) Meg fogja ezután engedni a t. ház, hogy a most szólott t. képviselőtársam, a mint o monda, tárgyilagos indokolására megtehessem ellenészrevételeimet. (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt azonban erre kiterjeszkedném, megengedi nekem Brassómegye, ha jól tudom, vidonbaki választó kerület képviselője, ha először is hozzáfordulok és ugy hiszem, hogy most már megvigasztalhatom, hogy nem találja magát idegennek e házban. Igen jól tudom indokait, azt hiszem azért, „mert nem hiszi, hogy a magyar nemzet erősödnék az által, ha egyetlen egy tagja is csonkittatnék", ha csak azt nem véli, hogy mi bármely tagját e nemzetnek megcsonkítani akarnók; annyival kevésbbé, midőn az előttem szólott t.