Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

111. országos ülés április 29.1879. 257 tományokban is, melyeknek nincsenek úgynevezett történeti államjogi igényei, mint Stájerország, Krajna, Karinthia, nyelv tekintetében az egyenjogúság a népiskolákban tökéletesen keresztül van vive. Hatalmi kérdést csinálhatnak homogén nagy nemzetek; hatalmi kérdést csinálhat Németország Elsass-Lotharingiával, vagy Oroszország Lengyelországgal szemben; de ha középrendű, vagy kisebb államok és népek csinálnak hatalmi kérdést, akkor saját lételüket teszik koczkára. Erre nézve igen szomorú példát nyújt Lengyelország. Lengyelország hajdan hatalmas állam volt, de erejét nemcsak a lengyelek képezték, hanem az országhoz tartozó kis-oroszok, kozákok és veresoroszok. Lengyelország szerencsétlensége akkor kezdődött, midőn a kis-oroszokat és a kozákokat lengyelekké akarták tenni; Lengyelország veszte kezdődött akkor, mikor a dissendensek, a viszály kezdődött. Szerencse, hogy Magyarország ezred éves fennállása alatt oly összefüggés jött létre a különféle népek köztt, hogy attól nem lehet félni, mert mindnyájan szeretjük a régi Hungáriát. A régi Hungáriának van ezredéves története, de azon Magyarországnak, melyet önök igyekszenek teremteni, története csak 40 éves, és ezen rövid idő alatt már egyszer nagy veszélyben volt. Szerencse, hogy Magyarország népei több hazafisággal birnak, mint bizonyos kormányok, melyek a chauvini sinusból hazafisági erélyt akarnak csinálni. Nem rég, a szegedi catastropha alkalmával, a szerbek segítségökre siettek a magyaroknak, mint igazi testvérek; daczára annak, hogy a kormánynak eljárása a szerbek irányában qualificálatlan volt két-három év előtt. És, t. ház, én azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország népei túl fogják élni ezen szerencsétlen experimentumot, melyet ezen törvényjavaslattal csinálnak. És mert ezen törvényjavaslat vétkezik Magyarország története ellen, vétkezik Magyarország népeinek testvériessége ellen, mert a fajszenvedélyt éleszti és felgyújtja, azért én ezen törvényjavaslatot, mint igen szerencsétlen experimentumot, nemcsak el nem fogadom, hanem a leghatározottabban visszautasítom. Nagy István: Mélyen t. képviselőház' A factiosus, minden férfias meggyőződést nélkülöző, csupán csak ellenmondási viszketegből származó oppositiónak esküdt elvi ellensége lévén, különben is a szőnyegen levő javaslat nem pártkérdés, hanem államiságunk, közművelődésünk szempontjából levén megbírálandó: méltóztassanak megengedni, miszerint e javaslatról igénytelen nézeteimet lehető legrövidebben kifejthessem. (Halljuk ! Halljuk!) Nemcsak kötelességérzetem, hanem egyúttal fiúi kegyeletem is parancsolja ezt tenni; mert a magyar nyelv rettenthetlen bajnokának, boldogult atyám, néhai felsőbükki Nagy Pálnak KÉPV. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. kegyeletes emléke ellen vélnék véteni, ha szót nem emelnék, midőn legbecsesebb nemzeti kincsünk, édes honi nyelvünk ügyének államiságunk érdekébeni érvényesítéséről van szó. Részrehajlás nélkül merem elmondani, hogy nemzetiségünk fejlesztése és ébresztése terén tett eddigi vívmányainkat első sorban azon mozgalomnak köszönjük, melynek kezdeményezője- és főszereplőjeként boldogult atyámat, Nagy Pált ismerjük. E nagyfontosságú mozgalomnak legsajátszerübb tüneménye az volt, hogy az ott vette kezdetét, hol más nemzeteknél már végződni szokott; előbb építettük meg ugyanis a templomot, mielőtt arról gondoskodtunk volna, hogy az e templomban őrzendő nemzeti ereklyék legértékesbike, hazai nyelvünk, népünknek közös sajátjává lehessen. (Igaz!) E javaslat van tehát arra hivatva, miszerint a felülről kezdett épületnek alapkövét képezze. De nem magyar nemzetiségi, hanem első sorban állami érdek parancsolja az előttünk fekvő javaslat mielőbbi törvényre emelését; ha európai érdekek követelik, hogy itt a Duna és Tisza között egy, az önállóság postulatumával biró állam legyen, akkor okvetlenül szükséges az is, hogy ezen állam a létezés és fennállhatás kellékeivel is bírjon; e kellékek elseje pedig az, hogy az e haza határain belül élő összes nemzetiségeknél általános és mély gyökeret verjen a szükségképi állami összetartozásnak tudata; ennek elérésére szolgáland majdan e törvény, mely lehetővé teszi, bogy már a fogékony gyermeki kedélybe csepegtettessék a magyar nyelvvel együtt a magyar államhoz tartozásnak érzete (Helyeslés) és mi ezzel karöltve jár: közös anyánk, drága hazánk iránti szeretet is. Ez nézetem szerint a kérdés politikai oldala: a másik, hasonló fontosságú a közművelődési szempont. Ha az országnak megingatott pénzügyi helyzete megengedné, hogy magasabb tanintézeteinkre az eddigieknél tetemesebb összegeket költhessünk: akkor képesek volnánk talán az összhazának minden, vagy legalább minden nevezetes vidékén ily felsőbb taninfézetet felállítani; de mi ezt zilált anyagi viszonyaink mellett nem tehetjük és minthogy összesen is csak két egyetemünk van, melyeknek előadási nyelve a magyar, igy a nem magyar ajkú ifjaink eddigelé kénytelenek valának a külföldi egyetemeket felkeresni, honnét azután a nemzet- és hazaellenes eszmékkel saturáltan szoktak visszatérni. Ebből foiyólag tehát — tekintve a javaslat közművelődési oldalát — teljesen osztozom a javaslat indokolásában kifejezett azon nézetben, hogy a jelen javaslat czélja és rendeltetése nem más, mint a haza bármely nem magyar ajkú polgárának a magyar nyelv elsajátítására módot és eszközt nyújtani. Kötelességet teljesítünk tehát e részben és elődeink mulasztásait QO