Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

254 111. országos illés áprlis 20. 1879. vagyok győződve, hogy jönni fog és jönni kell egy jobb kornak, melyben az itt élő nemzetiségek egymást megértve, azon 16 milliónyi népet fogják képezni, melynek akarata, kell, hogy mindnyájunk előtt szent legyen. {Élénk helyeslés.) És ez azon kor, s azon factorok egyike, melyre Irányi Dániel t. barátom múlt évi deezember hó egyik ülésében hivatkozott, véleményem szerint államférfiúi határozottsággal kijelentvén, hogy az lesz e hazának második alapítója, ki az itt élő nemzetiségeket a magyar nemzettel kibékíti, hogy azok összeforrva, egy egységes politikai nemzetet képezzenek. [Zajos éljenzés.) S t. ház, ezt én is alapul elfogadván, kijelenteni, miként e haza biztos fennállkatása s az abban élő millió népek boldogulhatása, ugy mint a haza által az európai államok köztt őt jogosan megillető helynek biztos birhatása az itt élő nemzetiségek méltányos igényeinek leendő számbavételével történendő testvéries kibékítése tői függ. Legyen nekem, t. ház, most megengedve már beszédem elején nem ok nélkül jelzett álláspontom szükséges bebizonyítására távolabbi eseményekből is érvelésemet igénybe venni. T. ház! Nekünk szerbeknek, kik e hazában lakunk, igen gyakran volt azon szomorú tapasztalatunk, hogy olvasni lehetett a lapokban, de még többször hallani azon valóban fájdalmat okozó észrevéreit, miként mi szerbek a hazát nem szeretjük. Engedelmet kérek, t, ház, én ezen állítást nem osztom, mert a szerbeknek nincs okuk e hazát nem szeretni. {Igaz! Ugy van!) A szerbek szerencséjükre e hazának talán legtermékenyebb vidékén laknak. Ott bírják vagyonukat és földüket, mely elegendő családjaik táplálására. Ez országnak alkotmányos jogait özönnel élvezik, a megfelelő kötelességeknek megfelelnek és a közös terhekben részesülnek. Igenis, t. ház, a szerbek szeretik e hazát és szeretik ennek alkotmányos jogait, de nem levén nekik ezélszerű alkalmuk e nyelvet a megfelelő időben elsajátítani: szivérzelmeiket, melyek semmiféle nyelvhez kötve nincsenek, mert az érzelem szellemi, szerb nyelven nyilvánították és nyilvánítják, és én azt hiszem, hogy e hazát épen ugy lehetne szeretni szerb nyelven, mint magyarul, és ha kell, épen ugy meg lehet védelmezni szerbül, mint magyarul, és t. ház, ha valakinek eszébe jutna, e hazának csorbíthatlan egységét talán fegyverrel megtámadni, meg vagyok győződve, hogy e szent ügynek megvédelmezésében épen ugy lehetne szerbül meghalni, mint magyarul. {Ugy van! jobbfelöl.) És legyen nekem, t. ház, megengedve, ezen állításomat egy históriai tény nyel megvilágítani. {Halljuk!) Volt idő, a melyet a történelem feljegyzett, [Halljuk!) midőn apáink fegyverrel kezökben, vállvetve, a mint illik, melleikkel falat képeztek az akkori közös ellenség ellen, és megvédelmezték e hazának szent küszöbét, és az akkor már civilisatiónak indult Európának kapuit megvédelmezték. Tették ezt azon szent meggyőződésben, hogy e haza szabadságáért és szent intőkért omlik vérök, ezért áldozták fel életöket. {Igaz! jobbfelöl) Pedig akkor, t. ház, még egy hangját sem értette egyik a másiknak. Mennyire fogja ezen törvényjavaslat összehozni a nemzetiségeket, ha czélszerűleg vitetik keresztül és mennyire fog ez hatni a nemzetiségekre a tekintetben, hogy nem akarom mondani fegyverrel kezökben, mitől bennünket isten megmentsen, hanem a szellemi téren együtt haladjanak és e hazának boldogságát mozdítsák elő. {Igaz! jobbfelöl.) Akkor fog az általam mondott idő bekövetkezni, midőn a népek egymást megértve, a magyar államiság eszméjének érvényt fognak tudni szerezni és majd akkor az állam élén álló államférfiú képes leend ezen férfias népek elhatározásának érvényt szerezni az európai areopag előtt, bevetvén annak mérlegébe Brennus kardjaként e nép akaratát. És ez lesz, t. ház, azon boldog idő, a melyet arany __ betűkkel fog feljegyezni a hű chronográph. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) Polyt Mihály: T. képviselőház! Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslatot magasabb szempantból bírálat alá venném, lehetetlen meg nem látni azon óriási különbséget, a mely Kelet- és Nyugat-Európa viszonyai között létezik. Meg vagyok róla győződve, hogy Nyugat-Európában oly törvényjavaslat, mint e jelenlegi, bármelyik ország törvényhozó testülete elé nem kerül; mert ott ilyforma törvényjavaslat vagy lehetetlen, vagy szükségtelen. Nyugaton az államalkotó processus századok óta be van fejezve, inig keleten ezen processus vagy nincs befejezve, vagy a hol befejezettnek látszik, ott az állam természetére nézve új és áj ellentétek kerülnek felszínre. Azért Nyugat-Európában nemzetiségi kérdés nincs, nem is lehet; mig Kelet-Európában nemcsak hogy van nemzetiségi kérdés, hanem a nemzetiség államalkotó és államátalakító elem is van. Szerencsére mi Magyarországon ezen már régen túl vagyunk ; mert Magyarország ezredéves története által, daczára a sok veszélynek és viszontagságoknak — mint állam oly stabilitásra jutott, mint bármely állam Európában. De, a mi az állam természetét illeti, arra nézve líjra és újra feltűnnek ellentétek, és ha ezen ellentétek nem volnának, akkor bizonyára ily törvényjavaslat Magyarország törvényhozó testülete előtt soha nem fekünnék. Semmi kétség, t. ház, és ki akarná azt titkolni, ha ugyan volna rajta mit titkolni, hogy ezen törvényjavaslatnak nincs közoktatási czélja,