Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-111
246 í 11 * országos ülés április 89. 1879. ményt fejezze ki, hanem a mint a szokás hozza magával: a részletes vitában saját álláspontját ki fogja fejteni, stb. Tehát, t. ház, a ki sok broehur által szelet vetett, most azon esodálkozik, hogy zivatart aratott. Itt áll azon ismeretes bűvész-tanítvány esete, a ki kénytelen bevallani „die ich rief, die Geister, werd ich nun nicht los!" Valaki, a ki maga közreműködött abban, hogy a közvélemény ezen forcirozott hazafisági irányban fejlődjék, az most itt maga panaszolja, hogy túlhatalmas lett neki is ezen áramlat és nem mer ellene állani. T. ház! Lássuk kik azon szellemek, a kik ellen nem lehet itt küzdeni, a kik ezen áramlatot csinálják. Én úgy hiszem, hogy nem a magyar nemzet maga, nem annak tősgyökeres fiai, hanem csinálják ezen áramlatot azok, a kik most, fájdalom, Magyarország politikáját egyáltalában csinálják : a neophyták. T. ház! Ez nagyon sajátszerű és úgy hiszem, hogy végzetes kaszt ez országban. A neophyták nem állanak a magyar nemzet fiaiból, hanem állanak más ajkúakból, a kik carriert akarnak csinálni ezen államban; ott hagyták, megtagadták saját nemzetiségüket, átmentek az uralkodó, a vezető nemzethez, hogy ott tegyenek eleget hírvágyuk- nagyra vágyásuk, haszonlesésüknek. De, t. ház, azok, a kik ezúttal csatlakoztak a magyar fajhoz, ezekből az önző indokokból hiratvák-e a magyar állam sorsát, — nem épen irányozni, de mégis arra túlnyomó befolyást gyakorolni ; szabad-e megengedni önöknek a magyar nemzet fiainak, hogy azon sváb fiu, a ki Torootálmegyéből jött, vagy azon tót fiu, a ki Trencsénmegyéből jött, csatlakozzék a mostani hatalmasokhoz csak azért, hogy ő is velők felemelkedhessek; (Zaj. Mozgás) türhető-e, hogy ezek adják a magyar állam mostani irányát, hogy ezek a hazafiságból üzletet csináljanak a hazafisággal; (Zaj. Mozgás. Felkiáltások a szélső balfelöl ! Rendre!) türhető-e az i. ház, hogy ezek egymást túllicitálják a hazafiságban és mindenkit gyanúsítsanak, a ki nem ezen szempontból, nem ilyen okokból akarnak itt e házban hazafiságot gyakorolni és működni? (Zaj. Mozgás.) Én úgy hiszem, t. ház, hogy mindaddig, inig a magyar nemzet nem képes saját politikájának, saját fiai által irányt adni; mig arra szorul, hogy ilyen neophyták által a sajtóban és más téren támogathassák, addig nem fog felvirágozni; mert a világtörténelemből tudjuk, hogy ezen neophyták esak akkor vergődhetnek hatalomra és befolyásra, ha beteg az állam, ha korhadtak a közviszonyok. Reménylem, hogy komoly akarattal lesz ereje a magyar államnak ettől megszabadulni. Mielőtt a szőnyegen levő törvényjavaslatot elemezném, legyen szabad pár megjegyzést tennem annak előkészítésére, mielőtt a ház asztalára került. A t. ház régibb tagjai talán emlékezni fognak, hogy 68-ban, mikor az azon évi XXXVIII. t.-cz. a házbau általánosságban tárgyaltatott, a háznak egy, fájdalom, elhunyt bölcs és méltányos tagja, Zsedényi Eduárd határozatilag követelte, hogy ámbár már uem lehet többé e törvényjavaslat tárgyalásával addig várni, mig a hitfelekezetek köztti egyenjogúságról szóló törvény szintén tárgyaltatik, mégis ne szentesittessék e törvényjavaslat addig, mig ama másik nem tárgyaltatik és szentesítés alá nem terjesztetik. A jelenlegi ministerelnök ur felkelt és ámbár nem csatlakozott Zsedényi Ede indítványához, mégis határozattan kijelentette, hogy ő nagyon károsnak tartja, hogy azon törvényjavaslat, mely a hitfelekezetek autonómiájába mélyen belevág, nem közöltetett a felekezetekkel, hogy azok nyilatkozhassanak felette. Akkor kárhoztatta, hogy ez nem történt. Es mi történt most ? Mikor a javaslat a cultusministeriumban elkészült, talán kihallgattatta a Tisza-ministerium az egyes hitfelekezeteket ? Ugy hiszem, nem. Sőt többet tett a vallás- és közoktatásügyi minister ur. Nagyon rósz néven vette, hogy a felekezetek egyáltalában vakmerősködtek e törvényjavaslatról nyilatkozni. Tudniillik, ha ellene nyilatkoztak. Mert ha mellette nyilatkoztak, nem tudom, mit tett azokká], de azt hiszem, nem vette rósz néven. Mikor az erdélyi ágostai országos egyháznak főnöke, Ő escjának a cultusminister urnak mint a közoktatásügyi kormány legfőbb parlamenti tényezőjének, átnyújtotta azon emlékiratot melybe az erdélyi protestáns egyház aggodalmai s ellenvetései voltak foglalva, elfogadta ugyan a közoktatásügyi minister ur, de határozottan megtagadta a püspöknek azon kérését, hogy terjessze elő ez okiratot ő felségének ép úgy, mint a máramarosiak hason tartalmú, de ellenkező irányú iratát. Ezt tette azért, nehogy audiatur et altéra pars. Megvallom, nagyon loyalis eljárás ez, hogy csak azon hangok jussanak a legfőbb tényező tudomására, melyek a kormány intentiója mellett szólanak, ha valaki ellene szól, véleményét dobják a papírkosárba, s gondoskodnak róla, hogy az az irányadó köröknek tudomására ne jusson. Hogyan fejlődött ez ügy tovább a bizottságokban ? Engedtek talán alkalmat és időt a közvéleménynek arra, hogy nyilatkozzék ? Engedtek, de nem akartak. A bizottságban a cultusminister ur határozottan kijelentette, hogy ő követeli, hogy e javaslat még a húsvéti szünet előtt tárgyaltassék a házban, nehogy az ellenvélemény íl éknek idejök legyen vélemény őket nyilvánítani es talán érvényre is juttatni.
