Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-106
216 10fi. országos ülés április i. 1879. fokban hozatott, vagy ha azon elsőfokú hatóság határozatától eltér. Ezen esetben azonban, a mint legalább nekem biztos tudomásom van, ezen tárgyban az alispán határozata sem indokaiban, sem határozatában nem tért el az elsőfokú hatóság határozatától, tehát nem felebbezhető s e szerint nem is tartozik az 1876: VI. t.-ezikk 58. §-a alá. Másodszor, hivatkozott az előadó ur a 66. §§-ra, mely azt mondja, hogy ha a közigazgatási bizottság által elintéztetett, nem fellebbezhetek. Ismét tökéletesen helyeslem. Ámde itt Abaujmegye kérvényében meg van mondva, hogy — hát találkoznak ily élelmes emberek, a mint e napokban is hallottam említtetni, találkozott most is egy Goldberger nevű élelmes uri ember; a törvény az én véleményem szerint igen világos — ha a szolgabíró és az alispán egyenlő határozatot hoznak valamely tárgyban, az nem felebbezhető. Ezt mondja a törvény, azonban, mikor ez a t. élelmes uri ember elvesztette a szolgabíró előtt ügyét — egy pazarlás vádja alá fogott egyén ment hozzá és ott gubáját, pénzét és még nem tudom, miféle zálogot átadta ezen uri embernek és azután e miatt a járásbiró elé hozatván, elmarasztaltatott 100 frtban. Bejelentette felebbezését az alispánhoz. Ez helyes, a törvény szerint a felebbezés fel is ment, s alispán az elmarasztaló végzést helybenhagyta, épen azon indokoknál fogva. Ekkor fordult a szolgabíróhoz, hogy a belügyministerhez felfolyamodik. A szolgabíró azt mondotta: „A törvény ezen rendelete szerint a szolgabíró és az alispán egyenlően határozván, az ügy nem fellebbezhető. Ismét folyamodik, ismét elüttetik. Ekkor azon egyén, a ki elmarasztaltatott, felfolyamodik a belügymmísteriumhoz; a belügyministerium leir a megyei hatósághoz stb.; innen megy a közigazgatási bizottsághoz, hogy intézze el az ügyet a közigazgatási bizottság. Ez azt mondja: hisz én nem vagyok bírája ennek az ügynek, hanem bírája a törvény szerint a járásbiró, s miután ez és az alispán egyenlően határoztak, én nem avatkózhatom ez ügybe, és ezen határozatát a belügyministeriií innak tudtára adja. Már nem tudom, melyik belügyminister volt, vájjon nem épen a jelen belügyminister ur alatt törtéut-e, elég az hozzá, a belügyminister ur leír a hatóságokhoz, hogy miután nekem feljelentetett a főispán által, hogy ez így és igy történt, én megrendelem, hogy azon 100 forint — mert az illető J 00 írtra volt büntetve, melyet időközben le is tett —- adassék vissza. Hát íme ez az eset. Én valóban az igazságügyminister urat és azokat is, a kik ezen ügyekkel foglalkoznak, nagyon felkérem, méltóztassanak kissé megfontolni az ügyet. Az én meggyőződésem e tekintetben az, hogy ezen törvény világosan szól, hogy ha bizonyos esetben, a milyen eset ez is, a szolgabíró és az alispán egyenlően határoznak, az ügy nem felebbezhető. Ha én ezen véleményemben csalatkozom, akkor hibás a véleményem, megengedem, de az én meggyőződésem e tekintetben az, és ha az csakugyan ugy van, a mint én vagyok meggyőződve, akkor lehetetlen, hogy a belügyminister intézkedjék. Lehetetlen, hogy a minister a szolgabíró és alispán által egyértelmüleg hozott nem felebbezhető végzést megsemmisíthesse, vagy azt megváltoztathassa. Én tudom, hogy már vége felé van az ülésszaknak, ennélfogva sokkal kevesebben vagyunk, mint kellene az ilyen fontos ügyben a képviselőknek jelen lenni: de én ajánlom, méltóztassék jól meggondolni, — ismétlem, a hol kezdtem beszédemet —• a törvény nem azért adta meg a törvényhatóságoknak a kérvényezési jogot, hogy azok, ha ilyen törvénysértést látnak, csak azért, mert a minister abban már intézkedett, elüttessenek óhajtásuktól. En úgy vagyok meggyőződve, hogy e kérdésben Abaujmegyének van igazsága, ajánlom beterjesztett ellenindítványomat elfogadásra. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én csak igen röviden kívánok szólani, nem annyira ezen speciális esetről, mert igazán én azon élelmes uri emberről nem sokat tudok, hanem elvi oldaláról a dolognak; és e tekintetben is kérem a t. házat, hogy méltóztassék ezen dolgot csakugyan jól megfontolni, mert ha azon értelmezése a törvénynek, a mit Madarász képviselő ur mondott, elfogadtatnék, valóban nem tudom, hogy az administraíió ügyei hogyan mennének. (Ugy van! jobbfdőlS) Tökéieresen igaza van a t. képviselő urnak s hogy két egybehangzó Ítélet ellen felebbezésnek nincs helye. De a törvény megadja a főispánnak a jogot felterjesztést tenni. És miért adja meg a törvény ezt? Talán az akkori vitákban is rá lehetne mutatni az intentióra, de benne foglaltatik magában a törvényben is; megadja, hogy pregnáns, valóságos törvénytelenség esetében a feleknek legyen orvoslása; erre pedig méltóztassék elhinni, a jó administraíió és a felek érdekében okvetlenül szükség van. A törvényt egyes esetben egy helyen a szolgabíró, vagy az alispán eképen magyarázza, másutt máskép; ha nem adatnék meg ilyen esetben a központi kormány részére a jog, az egyöntetű eljárás iránt intézkedhetni, bizonyosan százféle administratió lenne Magyarországon, nem egyféle. (Igazi ugy van! jobbfelöl.) Ez az egyik szempont, a másik szempont az: méltóztassék meggyőződni róla, igen sokszor megesik, hogy tévedésből Ítélnek szolgabíró, — mert nem járásbiróról van szó, — és alispán oly ügyekben, melyek a competentia szerint nem esnek az o közigazgatási jogkörükbe. Ha itt a
