Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

95. országos ülés mártíím U. 1S79. j5 Lajos, Csanády Sándor, Katona Lajos, Thaly Tv *i .1 Tn íi TI " Ormay Károly: T. ház! (Halljuk !) Bátor leszek kegyes engedelmökkel a szőnyegen lévő törvényjavaslat tekintetében nézeteimet pár szóval elmondani. (Halljuk!) ígérem, hogy rövid leszek és szorosan a tárgyhoz fogok alkalmazkodni és a mennyire lehet, nem fogom követni az előttem szólott t. képviselőtársam példáját a tekintetben, hogy oly dolgokról is szóljak, a melyek már régen per extensum meg lettek vitatva. T. ház! Már azoa tény, hogy egy az európai nagyhatalmak co.igressusa által két világrész; békéjének megóvása és biztosítása ezéljából kötött szerződés törvénybe igtatás végett a t. háznak be lett mutatva, oly nagy fontosságú, és egyúttal oly szokatlan és új, [Mozgás balfdöl. Halljuk!) hogy méltán nem csodálkozhatunk azon, hogy erre nézve, és külö­nösen a szerződés érvénye törvénybe igtatásának szüksége és módozata, valamint annak hatálya és hordereje tekintetében a vélemények nagyon elágaznak. Bátor leszek mindezen tételekre röviden és ugyanazon sorrendben reílectálni. (Halljuk!) T. ház! Én nem tartom utópiának azok törekvését, a kik azt kívánják, hogy a népek­nek az államok külügyi politikájának irányára nagyobb befolyás szereztessék, mint a mennyivel ma birnak. De ha ezt nem tartom utópia iák, másrészt kötelességemnek tartom bevallani azt, hogy a törekvés nem oly könnyű; hogy az igen sok nehézségbe ütközik és annyi előfeltételtől függ, hogy azt ma egy igen távol jövő kétes reményénél egyébnek tartani nem lehet. Mert, t. ház, hogy mást ne is említsek, felette nehéz azon határvonal megállapítása, a melyig a nép­nek a mainál nagyobb befolyás engedhető, a melyig az kiterjeszthető volna. Ezen határvonal megállapítása —- legalább mai napig —• Európa állambölcseségének nem sikerült. Sőt ha a tör­ténelmet veszszük tanúságul, látni fogjuk, hogy valahányszor ezt megkisérleni akarták, igen vég­zetteljes eredmények állottak be. Mert nem talál­tatván el a kellő határvonal, a népek, a dolog természeténél fogva, a történt kísérletek köze­pette, az egész hatalmat csakhamar magukhoz ragadták, s mi lett annak következménye? Az, hogy épen az alkotmányosságnak alapja, vagyis az államhatalom megosztásának elve lett meg­sértve, halomra döntve; s a kellő ellensúly hiányában ezen népek csakis az érdekek ver­senye, a szenvedély, faj, vallási és egyéb rokon­vagy ellenszenvek által vezéreltetve, háborúból háborúba hevertetve, elpusztultak, vagy másokat tettek tönkre. Tehát épen az ellenkező ezé! éretett el, mintsem az, a melyre azok tör eltesz­nek, kik e tekintetben a népjogokat bővíteni ^ akarják. Erre példa, t. ház, Athén, Sparta tör­ténete, ezt tanúsítja Roma és Karthágó harcza, ezt Felső-Olaszország kisebb államainak, Velencze és Genuának története is. S a dolgok mai állása mellett alig hiszem, hogy léteznének oly állam­férfiak, kik komolyan állítanák és ha állítanák, azt komolyan el is hinnék, hogy az ilynemű nemzetközi szerződés érvényéhez, mint a milyen a berlini szerződés is, a törvényhozás formaszeru jóváhagyása szükséges volna. Es hogy csak­ugyan nem ugy van, t. ház, azt leginkább bizo­nyítja Európa többi alkotmányos államainak eljárása is. Ha Angliára, az alkotmányos államok e miutaországára tekintünk, t. ház, a melynek a föld kerekségén a legkifejlettebb alkotmánya van ; hol ennek védpaizsa alatt az egyéni sza­badság, culturális czélok, a szellemi és anyagi haladás, a virágzás oly magas polczára tudott emelkedni, mely már régen és méltán magára vonta a mívelt világ csodálatát: látni fogjuk, hogy ezen ország parlamentje egyetlenegy esetben sem gyakorolta a jóváhagyás jogát az ilynemű nemzetközi szerződésekre nézve. És, t. ház, tovább megyek és azt mondom, a mire különösen nagy súlyt fektetek, hogy épen a par­lamenti reformakta idejétől, vagyis azon időtől fogva, midőn Angolország alsóháza az angol népnek valóságos és megmásíthatatlan visszatük­rözője, képviselője volt, tehát a valóságos nép­képviselet idejétől fogva máig, soha a parlament ily jogot szerződésekre nézve nem gyakorolt. T. ház! Hogy az ezen időszakra eső nagyszámú politikai aktióknak csak némelyikét említsem, bátor vagyok utalni a chinai expeditióra, az annak véget vető. egyrészt a nyugati hatalmak, másrészt a chinai birodalom köztt létre jött — szerződésre, bátor vagyok utalni a joniai szigetek felett gyakorolt véduri jog abbanhagyása és ezen szigeteknek az anyaországgal lett egyesí­tésére vonatkozó állami szerződésre ; bátor vagyok utalni az Alabama kérdésre, ennek nemzetközi utón lett békés megoldására, az abissiniai hábo­rúra, az annak véget vetett békeegyezményre, a legújabb időben Cypras szigetéiiek megszerzé­sére, a török szultán ázsiai birtokaiért elvállalt kezességre, a mi pedig, a mint tudjuk, az angol nép vállaira maradandó terhet és felelősséget ró. Mindezen szerződések megköttettek a nélkül, hogy azokra nézve az angol parlament jóvá­hagyási jogot gyakorolt volna, pedig csakis nemzetközi szerződések. De, ezt tapasztaljuk mi Európa többi alkotmányos államaiban is: így, hogy felemlítsem, a nagy keleti háború után megkötött párisi békeszerződés, a gyászos emlékű villa-francai, prágai, bécsi szemnL :­sek, a frankfurti békeszerződés, az azokban par­ticipált hatalmak részéről megköttettek és alá­5 Írattak a nélkül, hogy parlamentje'!? azoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom