Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-106

100. orsKágfts ülés április 4. 1879. 209 urak bizonyosan tudnak, hogy az adakozások úgy belföldön, mint külföldön a szegedi és általában a tiszavidéki károsultak részére oly nagy mérvben folynak, a mi minden emberbarátnak úgy, mint minden hazafinak köszönetét és elismerését megérdemli. (Tetszés.) A tegnapi napig részint készpénzben, részint más értékekben és váltókban a belügyministeriumhoz 857 ezer és néhány forint folyt be, (Tetszés) a miben igen sok nincs benne a befolyt összegekből, mert némelyek egyenesen Szegedre küldöttek adományaikat, mások pedig igen nagy összegeket addig, mig a valódi segélyezés ideje eljön, úgy tudom, hogy takarékpénztárakban és más hasonló helyeken helyeztek el; úgy hogy, azt hiszem, nem tévedek, ha nyilvánítom, hogy az eddigi adakozások már is elérték az egy millió forintot. (Tetszés.) A pénzekre nézve, melyek a belügyministeriumhoz folytak be, részemről azon intézkedés történt, hogy, kivévén azon aránylag csekély összegeket, melyeket a rögtöni élelmezés és ellátás szempontjából oly helyekre, hol a menekültek nagyobb számban vannak, természetesen számadás terhe alatt, kiutalványozni szükségesnek tartottam, a többi az állampénztárba szolgáltatik be azonnal és részint ott várja, részint esetleg, hogy gyümölestelenül ne heverjen, biztos elhelyezés mellett fogja várni azon időt, midőn — mint már más alkalommal is nyilatkozni szerencsém volt — a valódi nagyobb mérvű segélyezés szüksége beáll, azaz azon idő, midőn a szegediek visszakölíöztetése és elhelyezése megkezdődik. Mert ért legalább részemről azt hiszem, hogy a t. ház még ma is azon nézetben van —• mi iránt már más alkalommal is történt nyilatkozat, hogy ma meg kell mindennek történni, mi az elhelyezés, élelmezés és ruhával való ellátás tekintetében szükséges, de a pénzbeli segélyezés ideje nem most van, hanem akkor lesz, mikor a reeonstructió munkája megkezdődik. (Helyeslés.) De kötelességemnek tartom itt ez alkalommal határozottan tiltakozni azon hirek ellen, melyeket bizonyosan nem jóakarói Szegednek és Magyarországnak terjesztettek, mintha a magánosok adakozásait az állam akarná, habár szegedi czélokra is, a maga nevében fordítani. (Tetszés.) Ezekből eddig sem fordíttatott és ezentúl sem fog egy krajczár sem oda fordíttatni; de fog igenis azok számára, a kiknek adatott: a szegedi és részben, mert ily adományok is jöttek, más tiszavidéki kárt - szenvedettek felsegélyezésére. (Általános, élénk helyeslés.) Ezeken kivül meg kell még jegyeznem, ámbár az ez irányban Szegeden teendőkre nézve fogok még később pár szót mondani, hogy kénytelennek éreztem magamat, Szeged városának egy bár még eddig nem nagymérvű hitelt nyitni a czélKÉPYH. NAPLÓ 1878—81. V. KÖTET. ból, hogy ápril havában kifizethesse tisztviselőit. (Tetszés.) Ma még nincs itt ideje, hogy végleges határozat történjék az iránt, hogy Szeged városa nagy tiszti személyzetét mennyiben és mi utón tartsa meg, vagy miként intézkedjék azokra vonatkozólag; de annyi bizonyos, hogy a város ma nem lehet azon helyzetben, hogy ápril havára a tisztviselőket kifizethesse; és bizonyosnak tartom, legalább a magam részéről, azt is, hogy épen akkor vonni meg a tisztviselőktől fizetésüket, midőn az általános csapás által ők maguk is nagy kárt szenvedtek, nem volna helyes és igazságos. (Helyeslés.) A mi a többi intézkedéseket illeti, első sorban fel kell említenem azt, hogy a szegedi pénzintézetek megbizottaival a pénzügyminister ur értekezvén, sikerült három fővárosi nagy pénzintézet közbejöttével: a földhitel intézetével, az általános hitelbankéval és az első hazai takarékpénztáréval oly intézkedést létesíteni, a mely szerint e három intézet ama szegedi intézeteknek hitelt nyit 1.200,000 frtig olyformán, hogy 600,000 frt azonnal rendelkezésükre bocsáttatik, 600,000 frt pedig ugy, a mint a szükség azt mutatni fogja, ha jól tudom, 5% teher mellett, de természetesen oly módon, hogy esetleges veszteségek irányában az államnak e pénzintézetekkel szemben bizonyos nemét # a garantiának elvállalnia kellett. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ily módon gondoskodni a szegedi pénzintézetekről, a leghelyesebb mód volt. Pénzintézetek adván pénzintézeteknek segélyt, az összegek okszerű, pontos kezeléséhez, gondolom, kétség sem férhet; de másfelől nem moratórium mondatván ki, hanem a pénzintézetek abba a helyzetbe tétetvén, hogy kötelezettségeiknek megfelelhessenek, mig egyfelől ezen intézetek a liquidatió szüksége ellen biztosittatnak, addig másfelől az igen nagy mérvben kárral sújtott szegedi lakosoknak is lehetővé tétetik, hogy azon pénzintézeteknél levő letéteményeiket akkor, a mikor legnagyobb szükségük lesz rajok, megkaphassák. (Tetszés.) Már a múlt alkalommal volt szerencsém tartom a viz az újabb viz addig a víz jelenteni, hogy első feladatnak eltávolítását és erre vonatkozólag beömlése elleni biztosítást; mert eltávolításáról se leeresztés, se kipumpázás által sikeresen intézkedni nem lehet, mig a leeresztett viz helyett, a felső szakadásokon ismét újabb viz ömölhetik a városba. Ez irányban a már akkor elrendelt előmunkálatok befejeztetvén, a kormány egyezményre lépett a helyszínén megjelent és magukat az ottani viszonyokkal megismerkedett vállalkozók egyikével, mely egyezmény szériát remélni kell, hogy e hó legutolsó napjáig legalább a viz újabb beömlése ellen Szeged város területe biztosítva lesz. A munka nehéz és nagy 27