Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-105

lttS. országol ttles Aprilln t. 1879. jgg a cautió késedelmes letételének a kormány által történt elnézése és az építési tőke 30*/

0-nak a kormány által tett elnézése: ez az a két mulasztás, melyre jogilag alapítja követeléseit a bank. De mindez teljes megoldást nyert, teljesen superáltatott a novelláris egyezmény kötése idejében. Az a súly tehát, melyet a közlekedési minister ur ezen körülményre fektetett, nem nyom semmit, mert a novelláris egyezmény mindazon nehézségeknek egyszer s mindenkorra végét szakította. A kormány elengedte a vállalkozók mulasztásait, a vállalkozók elengedték a kormány netaláni mulasztásait, mert nem tudtam felfedezni az aktákból a mulasztásokat. Az új kötelezettség kezdődik 1872. januárban. Azon kötelezettség teljesítését szigorúan követelte az akkori kormány, de az alól minden jogi indok nélkül a vállalkozó durván kivonta magát, kijelentvén, hogy sem a törvényt, sem a novelláris egyezményt nem fogja teljesíteni. így állott a dolog, mikor 1874-ben a ministertanács kijelentett^, hogy sokkal kevésbbé indokolható ezen követelés és sokkal súlyosabb az állam pénzügyi helyzete, semhogy ajándékot osztogatni lehetne. A kérdés ily állásában a jogügyi bizottságtól elvártam volna, hogy vagy elfogadja a törvényjavaslatot ugy, a mint elfogadásra ajánlja, de akkor, miután ezen törvényjavaslat elfogadásának egyik okát a kormány mulasztása képezi, indítványozni kellett volna a kormány vád alá helyezését; vagy ha azt mondja, hogy a kormány helyesen járt el, el kellett volna utasítani a törvényjavaslatot. De elfogadni a törvényjavaslatot, kiadni a pénzt a kormány mulasztásai alapján és a kormány állítólagos mulasztásait agyon hallgatni, ez nem megy. Nem fogadom ei a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Irányi t. képviselő ur azt moudta, hogy nem lehet feltétlen bizalommal viseltetnie a jogügyi bizottság véleménye iránt; mert nem indokolja kellőleg, a törvényjavaslat elfogadását. T. ház! Mi czélból utasíttatott ez ügy a jogügyi bizottsághoz, és mire hatalmaztatott fel? Arra, hogy újból vegye tárgyalás alá az ügyet. A pénzügyi bizottság azt ajánlotta, hogy ugy méltányossági szempontból, valamint a törvényjavaslat el nem fogadása esetében beállható pénzügyi következmények miatt elfogadásra ajánlja. E mellett szükségesnek látta a ház véleményt kérni a felett, hogy jogi szempontból hogyan áll a kérdés és per esetében van e kilátás arra, miként jár el ? Az igazságügyi bizottság azt mondja jelentésében egész világosan és határozottan, hogy a per esélyei az államra nézve nem kedvezők és ezen kijelentéssel határozottan és világosan mondja ki véleményét és ajánlja a javaslat elfogadását. Hogy ezt mért nem indokolta jobban, mért nem terjesztette elő azon adatokat és okmányokat, a melyekre e véleményét alapítja: arra egy tiszta és világos ok van, ugyanazon ok, melyet a kormány követett, midőn a törvényjavaslatot benyújtotta. Ugyanazon ok, melyet a pénzügyi bizottság benyújtóit jelentésében kimondott, hogy t. i. nem tartotta volna czélszeríínek azon adatokat és okmányokat, melyek az engedélyesek mellett szólnak; és melyek kívánatossá teszik a törvényjavaslat elfogadását nyilvánosságra hozni, mert ez által új alapot szerezhetnek az engedélyesek, melyet, ha az egyesség el nem fogadtatnék s perre kerül a dolog, az állam ellen érvényesíthetnének. Teljesen helyesen járt el tehát az igazságügyi bizottság, midőn csak annyit mondott; de ez által világosan kifejezte véleményét, hogy a per esélyei kétesek. Ezen vélemény alapján, ugy hiszem, teljes tájékozással hozhat a t. ház határozatot. De különben, ha e tekintetben valami hézag maradt volna, azt pótolta az előadó ur szóbeli jelentésében, melyből a t. ház az ügy állásáról tüzetes és kimerítő tudomást szerezhetett. Eötvös képviselő ur azt mondja, hogy ő szükségesnek látja azon hézagokat pótolni, melyeket feltalálni vél ugy az előadó ur, mint a közlekedési minister ur előadásában és nevezetesen hivatkozik az 1871-ben tartott ministertanács megállapodására. De midőn ő előadja, hogy azon ministertanács kimondotta azt, hogy jogi szempontból nem talál indokot arra, hogy a cautio visszaadassék, itt azután megáll és a t túloldal tetszéssel fogadta ezen kijelentését. Csakhogy ő a ministertanács határozatát félig mondta el, a másik felét pedig elhallgatta. (Halljuk! a jobboldalon.) A ministertanács akkor, előbbi kijelentésével összeköttetésben, azt is mondta, hogy bár jogi szempontból nem tartja magát indíttatva a cautió visszaadására, méltányossági szempontból mégis kívánatosnak tartja ezt s azt fogja ajánlani, hogy a cautio visszaadassék. (Ellenmondás balfelöl.) Méltóztassanak megtekinteni az irományokat, ez teljesen igy áll. Természetes, hogy a ministertanács ezt nem tehette saját felelősségére, s minthogy már az 1872-iki zárszámadásokban intézkedés történt e eautióra nézve, szükségesnek tartotta a törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszteni és az iránt a szükséges lépéseket meg is kívánta tenni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha nehéz volt is a pénz beszerzése, nem volt lehetetlen, és ez nem indok arra, hogy a cautio visszaadassék. Én megengedem, hogy ugy állott a kérdés 1870-ben. Akkor is nehéz volt a kikötött feltételeknek megfelelni, és kétféle engedélyokmány alapján egy pályát kiépíteni, mely-