Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

178 10á. orsr'ägos üIAs április 2. 1S?9. akkor a pénzpiacz dispositiója olyan volt, hogy Londonban a discont 10%-en állt, míg ma ez ott csak 47a. Ha összehasonlítjuk ezen viszonyokat s ezek alapján számítunk, akkor meggyőződhetünk róla, hogy a legújabb kölcsön semmivel sem jobb a 153 milliósnál. Ezek után szabadjon a kérdés alatti tárgyhoz észrevételeimet megtenni. A kormány mai kijelentése után, de ugy minden más informátiók szerint is, bizonyos, hogy Oláhország a plojesti vonalat tényleg építi és hogy az már közel vau a befejezéshez. Attól tehát félni nem lehet, hogy ha meg nem engedtetik az orsova-vercierovai vonalrész megnyitása, a másik vasúti vonal — a predeali — ki nem építtetik. Azon anomália, a mely abban létezik, hogy egy kész vasutrészt nem szabad megnyitni, a törvényjavaslat elfogadása által megszűnik. A mostani állapot, t. ház, az egész országot nevetségessé tette Európa előtt s ez nem is volt méltányos, mert azon vasút, a mely ellen itt annyi vád emeltetett, nem osztrák, hanem franczia vasút. Tessék elhinni, hogy ha a franczia részvényeseknek politikai sympathiájukat kellene kifejezni, azok nem az osztrákokat, hanem minket fognának támogatni. Én tehát, t. ház, e törvényjavaslatot elfogagadom s azt vagyok bátor a t. kormánytól kérni, hogy adja elő azon momentumokat, melyeknél fogva nem lehetett kieszközölni neki, hogy legalább az egyik határállomás magyar területre essék. Tudom, hogy a jelen vasúti politika nem nagy súlyt fektet erre, de én speeuditer örsovára nézve nem tartom érdekeinkkel megegyez tethetőnek, hogy mindakét határállomás Románia területére essék. Lieotenstein József: T. ház! Én is e kérdést sok más tárgygyal összefüggésben látom lenni, és ezért bátor vagyok ehhez némelyeket elmondani és ez alkalommal a minister urnak mai beszédére is refleetálni. Beismerem, hogy a mai forgalmi életben a vasúti közlekedések nagy fontossága mellett, kétségtelenül nagy anomália az, midőn oly vasúti vonalon, milyen az orsovavercierovai vasúti Összeköttetés, a forgalom nem engedtetik megnyittatni. Mindennek daczára, t. ház, mégis azt hiszem, hogy az előttüuk fekvő törvényjavaslat el nem fogadható, és hogy sokkal helyesebben cselekszünk, ha a jelenlegi állapotot egyelőre meghagyjuk, és az 1874: XX. t.-cz.-ben foglalt intézkedéseken változásokat nem teszünk. (Helyeslés balfelöl.) És én, t. ház, egész őszinteséggel kijelentem, hogy bár nem akarom azon állítólagos jó viszonyt, mely az előadó ur szerint Magyarország és Románia közt létezik, sérteni; de miután vasúti és közlekedési kérdéseknél — mint mondani szokták — megszűnik a kedélyesség: — határozottan kijelentem, hogy ezen kérdésnél nem bizom abban, hogy Románia ezen conventiónak rá nézve kötelező részét teljesíteni fogja. És ha Románia nem fogja teljesíteni, mi következik akkor'? Az, hogy az orsova-vercierovai vasút a forgalomban megmarad, a magyar forgalmi érdekeknek megfelelő brassói kapcsolat pedig nem fog létre jönni. Hallottam azon ellenvetést, hogy ily felfogás mellett nemzetközi szerzőlés általában nem lenne köthető; de itt bátor vagyok azon tényre hivatkozni, hogy Romániával a nemzetközi szerződés már 1874-ben köttetett és Románia ma több mint 4 év lefolyása után sem tett eleget kötelességének; jogosult tehát azon feltevés, hogy Románia jövőre sem fog eltérni álláspontjától. (Helyeslés a baloldalon.) Nem igazolt-e e feltevés, midőn Romániának nemcsak a román közvélemény és a román kormány, hanem a brassói csatlakozás ki nem építésére segítségül jő az osztrák államvasut-társulat befolyása is, melynek érdekében áll, hogy a brassói összeköttetés meg ne nyittassék. (Ugy van! a baloldalon.) A t. közlekedési minister ur indokolásában arra hivatkozik, hogy Románia azért nem építette ki az összekötő vonalat, mert a keleti háború ebben megakadályozta. Engedelmet kérek, de a keleti háború 1877. és 78-ban folyt le és a román kormány kiépíthette volna 1874., 1875., 1876. vagy 1877-ben is, ha komoly szándéka lett volna, ezen vasutat. De bátor vagyok a t. minister urnak emlékezetébe hozni, hogy minő agitatió folyt Romániában már 1874-ben az akkori conventió megkötése alkalmával, annyira, hogy az ottani kormány alig volt képes a parlamentben elfogadtatni az 1874-ki törvényjavaslatot. De ha elfogadtatott is akkor a conventió, a kormány nem volt képes eloszlatni az ottani közvélemény aggodalmait a brassói összeköttetéssel szemben, melyről azt mondták, hogy azért készítteti Magyarország, hogy hadait könnyebben vezethesse Romániába, mert reájuk ez fontos stratégiai vonal. Már egyszer feltettem azon kérdést, mi következik akkor, ha Románia nem tartja meg a conventiót? A közlekedési minister ur erre azt felelte a közlekedési bizottságban, hogy akkor a kormány jogosan gyakorolhat repressaliákat, mert akkor Európa nem fog megszólni bennünket, ha az összeköttetést megszakítjuk. Engedelmet kérek, de én azt hiszem, hogyha csakugyan arra kerülne a dolog, a kormánynak nem volna módjában a conventió végrehajtására kényszeríteni Romániát. (Igaz! .balfelöl.) A kormány a nemzetközi szerződéseknél a magyar érdekek megvédésében nem tanúsította azon erélyt, a mely nekem biztosítékot nyújthatna az iránt, hogy ha szükséges volna, csakugyan képes is