Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-104
104. országé* ölés április 2. 18T9. 173 dulai nem fogunk soha; ezen az utón sohasem fogjuk rendezni államháztartásunkat; mert lehet azt papiroson ideiglenesen rendezettnek felmutatni; de ha a rendezésnek alapja, a nemzet vagyonosodása nem haladhat: a rendezés mindig csak fictió fog maradni." Már most, ha az igen t. ministerelnök ur egyik legközelebbi beszédében mintegy már-már a jó izlés rovására történő dolognak mondta azt, ha ez oldalról mindenféle, egészen m"s lapra tartozó kérdéseknél újból és újból „Bos. Ja" hangoztatik, akkor bocsássa meg a t. ministerelnök ur, de én nem tehetek róla, ha ezen, szerintem az ország forgalmi érdekeire nézve káros előterjesztést is a boszniai politikának vagyok kénytelen felróni. A calcnlus nagyon rövid és egyszerű. Ha nem mentünk volna oceupálni, nagyon sokkal kevesebb aranyrentére lett volna szükségünk; ha pedig nem kellett volna újból annyi Groldrente, akkor nem kellett volná az orsovai csatlakozást az osztrák állam vasútnak engedélyezni, mielőtt a tömösi csatlakozás meg nem nyilik. (Tetszés a baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy a többség t. tagjai közül is titokban számosan olvasnak ilyesmit a törvényjavaslat sorai között. Be kell vallani, a t. közlekedési minister urnak elég gyakran igen kellemetlen, sőt keserves positiója lehet némely reportjába vágó kérdésekkel szemközt. Csak az általam is idézett, e házban tett nyilatkozatai is bizonyítják, menynyire fontosnak tartotta azt, hogy az orsovai csatlakozás 24 órával se előzze meg a tömösit. És ime, kénytelen ma az ellenkező álláspontot magáévá tenni és védeni. A t. minister ur nem kevesebb határozottsággal nem régiben kijelentette a házban, hogy mig ő minister lesz, sem a sziszek-novii, sem a kikinda-pauetoyäi vonalak engedélyezéséből nem lesz semmi. Én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy mig az elhatározás a minister úrtól függ —• kinek inteutióit én gyakori ellenzéseim közepette is ősziutén becsülni tanultam, — mig, mondom, az ő szakvéleménye és elhatározása a döntő, addig csakugyan nem kell tartanunk sem a siiszek-novii, sem a budapest-zimonyi vasút ellenlábasának engedélyezésétől. De hát, t. ház, nem teljesen jogosult amaz aggodalom, hogy majd ha ezek a fontos kérdések is napirendre kerülnek, akkor a t. közlekedési minister ur ismét kénytelen lesz legjobb meggyőződése ellenére azon álláspontot, melyhez ma még stricte ragaszkodik, ép ugy feladui, mint feladni volt kénytelen a romániai vasúti csatlakozások kérdésében oly soká és oly határozottan megtartott és védett álláspontját? {ügy van! balfelöl,) En, t. ház, a magam részéről, az 1874. j XXVII. t. ez. által kijelölt és Magyarország j forgalmi érdekeit egyedül megóvni képes állásponthoz ma is ragaszkodva, a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, hanem ajánlom a t. ház figyelmébe az általam és^ elvtársaim által beterjesztett különvéleményt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Azon körülmény, hogy az előttem szólott képviselő ur . . Csanády Sándor (közbeszól): Hangosabban! (Halljuk!) Tisza Kálmán nimisterelnök: Mondtam már egyszer, hogy kiki oly hangosan beszé], a hogy tud, és oly okosan, a hogy tud. (Derültség.) Csanády Sándor: De meg kell, hogy halljuk, ha valaki beszél. Ne a falnak beszéljen. (Zaj. Halljuk!) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólni. Tisza Kálmán ministerelnök • Miután az előttem szólott képviselő ur az 1874-ben mondott beszédemből merítette érveinek nagyobb részét, de miután továbbá akkor, midőn maga a javaslat egyenesen és tisztán előtte fekszik, jónak látta mindenféle titkos indokokat keresni : kötelességemnek tartom a dologhoz pár szóval hozzá szólani. Elsőben és mindenek felett ismételhetem csak azt, a mit már nem rég egy alkalommal mondtam, hogy akkor, midőn Magyarország államháztartási szükségleteinek fedezéséről volt szó, ezen rasut ügye sem az osztrák államvasuttársaság által, sem egyetlen egy ember által is, ki azon consortiumnak, melylyel a kölcsönügylet köttetett tagja, még csak a legtávolabbról is elő nem hozatott. E szerint tehát minden nexust e kettő köztt mostanról határozottal) visszautasítok. S habár ez által megkönnyíteni is azok helyzetét, kik a törvényjavaslatot nem akarják elfogadni, egész határozottsággal adom azon megnyugtatást, hogy ezen törvényjavaslat elvetéséből az államkincstár szükségeinek fedezésére, ugy a 153 millió forintnyi kölcsön hátralevő részének beváltására, mint az egész hiány fedezésére nézve semmi legkisebb hátrány háramol ni nem fog. Ezt határozottan nyilváníthatom. Egészen más volt a helyzet 1874-ben. Először is 1874-ben mindenki tudja, hogy Magyarországnak hitele mennyire tönkre volt téve; mennyire nem lehetett inasként, mint a legroszszabb feltételek alatt, rövid lejáratú zálogkölcsönt kapni. Az 1875 óta fennállott kormány borzasztó financiális gazdálkodással oda vitte a dolgot, hogy ámbár hozzá jöttek oly kiadások is, a melyekre a képviselő ur hivatkozott Boszniát illetőleg, ma nem rövid lejáratú kölcsönöket, de hála istennek, mindig fokonkint emelkedő cursusú rente-kölcsont köthetünk. A helyzet köztt tehát nagy a különbség. Ugy látszik, azon kormány,
