Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

170 *°*« «r»J!Ag<w Me* április f. 1S?», fel; vagy akkor, midőn helyeselvén az előterjesztésben befektetett új közlekedési politikát, egyszersmind hallgatag constatälnia kell azt, hogy a régi álláspont és a kormány eddigi eljárása e kérdés körül egészen elhibázott és az ország közforgalmi érdekeire nézve legnagyobb mértékben káros volt. Lássuk tehát, mik a garantiák arra nézve, hogy ha már nem is egy időben, de legalább 8 hónappal későbben, vagyis f. é. deczember l-ig a brassó-plojesti csatlakozási vonal szintén forgalomba helyeztessék. S itt közbevetőleg csodálkozásomat vagyok kénytelen kifejezni a felett, hogy a vasúti ügyeknek oly alapos ismerője, mint az előadó ur, a bizottmányi többség által elfogadott jelentésében azt állítja, hogy az engedélyokmány 3 havi elsőbbséget engedélyez az orsovai csatlakozásnak. Legalább első előadói debutje alkalmával még sem kellene az előadó urnak a gyengébbek kedvéért ily felületesen citálni a törvény §§-ait; mert az engedélyokmány idevágó 21. §-a egészen mást mond; azt mondja t. i., hogy a karansebes-orsovai vonalrész legfeljebb 3 hónappal előbb adathatik át a közforgalomnak. Itt nincs szó arról, hogy az orsova-vercierovai csatlakozás 3 hóval megelőzheti a tömösi csatlakozás megnyitását; most pedig egyesegyedül erről, nem pedig a temesvárorsovai vasút kiépítéséről van szó. Ezt csak mellesleg, a t. előadó ur tudományos reputátiója érdekében megjegyezve, ismétlem, mik a garantiák arra nézve, hogy a tömos-plojesti csatlakozási vonal csakugyan átadatik a forgalomnak, legalább 8 hóval később, mint az orsovai csatlakozás végleg megnyílt? A garantia egyedül abban áll, hogy a pótegyezmény 1. czikke erre kötelezi Románia kormányát. De hiszen az 1874-iki egyezményben is kötelezettséget vállalt a 4 év alatt és egy időben való kiépítésre Románia és egy általunk szinte beczikkelyezett kötelezettség egyáltalában nem zárta ki azt, hogy az orosz-török háború okozta force majeurón kívül, mindenféle ismeretes oly körülmények akadályozták meg a munkálatok komoly folytatását, melyek egyátalában nem sorozhatok a legliberalisabban értelmezett vis major kategóriájába. Ott voltak — mint azt az indokolás is felemlíti — a vállalkozóval felmerült „nehézségek" ; ott volt a román sajtóban és a közvéleményben nyilvánult tiltakozás az erdélyi csatlakozás ellen, mely tudvalevőleg az 1872-iki első egyezménynek a román kamara általi teljes elvetésére vezetett. Ilyen és éhez hasonló akadályok t. szomszédjainknál ismét előadhatják magukat, a nélkül, hogy a román kormány hona fides-éhez a legcsekélyebb kétely is férhetne. Es ily csekélység miatt, az osztrák-magyar hadsereg bizo- 1 nyara nem fogja Románia határait átlépni. Ellenben a magyar kormány az ő túl chaveleresque előzékenységével odahagyta azt az egyetlen kis kellemetlen, de erős positiót is, melyről mégis csak, mint látjuk, sikerrel lehetett nyomást gyakorolni Románia kormányára és némi korlátok közé szorítani a legváltozatosabb új kiadású „vis major" okai Hogy pedig az Orsova-Vercierova köztti internationális omnibus-közlekedés mindeddig nem rolt csupán egy kis nemzetközi sekatura, hanem az a t. közlekedési minister ur és Hieronimy államtitkár és t. képviselőtársunk részéről egy jól átgondolt közlekedési politika kifolyását képezte, ezt a napnál fényesebben bizonyítják a t. minister urnak e kérdésre nézve a házban ismételten tett nyilatkozatai. A múlt éri április 11-ki ülésben azzal nyugtatta meg a t. minister ur Trauschenfels képviselő urat, (Halljuk!) „hogy a két romániai vonal együttes megnyitása volt Magyarország czélja, a minek kifejezést is adott, és ezért ragaszkodik azon állásponthoz, hogy Magyarország az egyik vonalnak a másik előtt való átadását nem tartja helyesnek; t. i. hogy a Magyaroszágon Orsováig terjedő vonalrész megnyitandó ugyan, de Orsovától a határszélig való összeköttetést Magyarország nem létesítheti, míg a predeali vonalrész kiépítve nincs." Még határozottabban nyilatkozott a közi. minister ur a m. é. május 18-iki ülésben, Brassó város közönsége, erre vonatkozó kérvényének tárgyalása alkalmával, Za)

r x\dolf képviselő úrral szemben, kijelentvén a ház általános helyeslése mellett: „ismétlem, ma is azon álláspontot foglalom el, hogy nem lehet az illető (orsovavercierovai) vonalat előbb és más módon megnyitni, mint azt a törvény előírja." T. ház! Feleslegesnek tartanám azon fontos közlekedési érdekű szempontokat elősorolni, melyekből a magyar törvényhozás a sokszor említett intézkedések megállapításánál a két vasúti csatlakozásra vonatkozólag 1874-ben kiindult. Ez érdekek ma nem kevésbé fontosak és nem kevésbé érintetnek, mint 5 év előtt, és ha a t. kormány álláspontjának megváltoztatására nem voltak egészen más természetű kényszerhelyzetek és transactiók döntő befolyással: akkor jelen előterjesztésével igen kíméletlenül dasavouälja mindazt, a mit következetesen tett, a mit a házban is ismételten kinyilatkoztatott és a mivel a külföldi sajtó megtámadásai ellenében tiszteletet gerjesztőleg védekezett. Nézetünk szerint mit sem változtat a dolgon az, még ha feltétlenül biztosítottnak tekintetik is a brassó-tömös-plojesti vonalnak deczember l-ig leendő megnyitása; mert ha a két csatlakozási versenyvonal egyidőben nem adatik át a nemzetközi forgalomnak, akkor Magyarország for-