Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-103
108. orsjtágos ülés Apriíis 1. 1379. 159 lás alapjául sem fogadom el. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Zsiros Lajos: T. ház! Én tökéletesen osztozom Frölich Gusztáv t. képviselőtársam nézetében, miszerint az idei költségvetési előirányzatból élénken győződtünk meg a felöl, hogy az országnak helyzete komoly, s hogy súlyosak a bajok, melyeket orvosolni a jelen országgyűlésnek feladatát képezi. Nem hallgathatom el másrészről azon meggyőződésemet sem, hogy mennél súlyosabbak a bajok, annál elodázhatlanabb kötelessége a tanácskozások jelen phasisában minden egyes képviselőnek, minden lehető mellékérdek félretételével, egyedül a haza üdvének szem előtt tartásával, s az elfogulatlan bíró igazságszeretetével, mennél alaposabb Ítéletet alkotni a felett: vájjon képes-e a jelenlegi kormány ezen bajok orvoslásának közvetítésére s vezetésére; s a mennyiben ítélete a kormányra nézve bármi tekintetben kedvezőtlenül ütne ki: kötelessége az adott viszonyoknak beható vizsgálásával s részrehajlatlan mérlegelésével jól fontolóra venni, vájjon nem volna-e ezélszerübb a hazára, üdvösebb és áldásosabb, s egyúttal lehető is a jelenlegi kormánynak elbuktatásával a létező ellenzéki árnyalatoknak kebeléből egy más kormánynak, egy olyatén kormánynak kiemelkedését közvetíteni, mely a fennforgó fontos feladatok üdvösebb megoldása tekintetében az országnak nagyobb garantiát szolgáltathatna. A szőnyegen levő kérdés eldöntéséhez szavazatával ilyetén vizsgálódás eredményei szerint alkotandó Ítélet alapján járulni különösen a kormánypárti képviselőnek vált mellőzhetetlen kötelességévé, mert hisz az ellenzéki árnyalatok ítéletüket már rég a priori meghozták, s itt e házban ismételten, nagyon is sokszor ismételten kihirdették. A t. szélsőbal azt nyilvánította, [Halljak! Halljuk!) hogy Magyarország, bárki kezeibe legyenek a kormány gyeplői letéve, mindaddig nem fog kibontakozni jelenlegi szomorú helyzetéből, míg azon közjogi alapon állunk, melyen most vagyunk, míg t. i. Magyarország teljesen önálló és Ausztriától független állammá nem lesz. [Helyeslés a szélső balfelöl.) Ezen ítéletnek gyengesége abban nyilvánul, [Halljuk ! Halljuk !) hogy az ellenkezőt is ugyanazon alapossággal lehet állítani. S minthogy e szerint a baj oka nem a kormányban, hanem kivüle eső minden egyéb pártoknak közös álláspontjában fekszik: elegendőnek tartom bővebb indokolás nélkül a t. szélsőbal irányában azon ellenállítást felvetni, hogy az én hitem és meggyőződésem szerint Magyarország a jelenlegi politikai conjecturáknak közepette az Ausztriával önálló közjogi kapcsolat nélkül, mint magyar állam, nem is létezhetnék. S most, mielőtt az ellenzék többi árnyalatainak nézpontjait tenném vizsgálódásom tárgyává, [Halljuk! Halljuk!) engedtessék meg nekem előzetesen egy dolgot, jelesen azt constatálnom, hogy az idei költségverés a kormányzat összes ágazataira vonatkozólag nagyban és egészben ugyanazon alapon fekszik, mint a meby alapra a múlt évi, harmadévi, s az azelőtti előirányzat fektetve volt. Ne méltóztassanak tehát csodálkozni a felett, ha én egyszerű eszemmel nem tudom felfogni: mi jogon támadják meg az ellenzéknek a fusionált szabadelvű pártból kilépett tagjai a kormánypártot? Mi jogon vádolhatnak bennünket hazafiatlansággal, mi jogon gyanúsíthatnak önérdek-hajhászattal, hivatalvadászattal; azon okból, mert a költségvetési vita alatt a kormányt támogattuk? Holott ők a múlt évben, de harmadéve is, az azelőtti évben is elfogadták a mostanival teljesen azonos alapokra fektetett előirányzatot, megszavazták a kormánynak, sőt dicsőítésére, az akkori ellenzékkel szemben, a leghódítóbb szónoklatokat tartották. [Tetszés jobbfelöl.) Most azt mondják önök: programmot adjon a kormány, mert a kibontakozás a jelenlegi alapokon lehetetlen. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom állítani, hogy ezen indokolás helytelen; de ha ez ma helyesnek tartandó: helyes volt az tavaly és harmadéve is; s ép azért, ha kívánságuknak politikai jogosultságát kétségbe nem is vonom: meg kell attól mégis tagadnom önöket illetőleg, az erkölcsi jogosultságot. [Helyeslés jobbról.) Miért hallgattak önök tavaly, helyesebben harmadéve s ezelőtt 3 évvel oly mélyen, midőn b. Sennyei a kormánytól az ország megnyugtatására programmot követelt, de nem kapott? [Halljuk! Halljuk!) Kérdem: hazafiatlanság, önérdek s hivatalvadászat késztette önöket akkor a hallgatásra? Ezt én önök felől, hazájukat szerető magyarokról fel nem tehetem, feltenni nem akarom; de ha önök megfeledkezve a múltban követett magatartásukról, minket a kormánynak támogatásáért gyanúsítani nem átallanak : nehogy sértést kövessek el, azt mondom csupán: „mutatis nominibus. de vobis fabula narratur." (Tetszés jobbról.) S most még közelebb térve a tárgyhoz, kijelentem, hogy a tisztelt pénzügyminister ur válságos helyzetünkkel szembeu nem kis mértékben felélesztette bennem a hitet financiális állapotunkjobbra fordulása iránt, azon nyilatkozatával, mely szerint államháztartásunkban az egyensúlyt újabb bevételi források nyitásával, s a kiadások apasztásával helyreállítani akarja, s azt elérni reményli is. A bevétel fokozását illetőleg rá is mutatott ezen forrásokra, s ezek során első helyen a bélyegilleíékekre. (Halljuk! Halljuk !)
