Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

8 95. orszftgos ülés mArczlns 24. 157t. zása fölött mi a kormánynyal nem értünk egyet. Mi a közlés alatt, melyet a törvény világosan rendel, egyáltalán nem érthetjük azt: hogy a nemzetközi szerződések a törvényhozásnak p. o. egyszerű tudomásul szolgáljanak; mi egyáltalán nem érthetjük azt, hogy azon nemzetközi szerződések közlésével más czél ne éressék el, mint hogy nekünk, a törvényhozó test tagjainak, egy históriai anyag bocsáttassék rendelkezésünkre; mi egyáltalán nem érthetjük azt, hogy mi a nemzetközi szerződéseknek talán irálygyakorlatában gyönyörködjünk és talán készséges hódolattal meghajoljunk azok előtt, és talán szentesítsük azon nézetet, hogy a korona végrehajtó hatalmának külképviseleti joga, nemzetközi szerződések kötésének és végrehajtásának joga absolut, a mely mellett volna ugyan annyi jogunk, hogy a kötött szerződést utólag tudomásul vehetjük és a történetírás becses anyagjai közé állíthatjuk, — de egyéb jogunk nem volna. Ez a fölfogás nem a mi fölfogásunk. Mi igenis akként alkalmazzuk a törvény világos szavait, hogy a nemzetközi szerződések, a mennyiben azok érvényesítéséhez és végrehajtásához Magyarország hozzájárulása, pénz- és hadi ereje szükséges, annyiban és csak akkor érvényesek, csak akkor léphetnek hatályba, csak akkor hajtathatnak végre, ha a nemzet előzőleg elfogadta és megerősítette azokat, {ügy van! ügy van! a szélső balon.) Mi a törvény rendelkeze'se alatt ezt értjük. Közölni köteles a kormány a nemzetközi szerződéseket a törvényhozással azért, hogy a mikor azok végrehajtásához az ország áldozatkészsége szükséges, az ország törvényhozása előzőleg megítélhesse, hogy azon szerződések a nemzet érdekeinek — jelen érdekeinek és jövendője biztosítékainak, becsületének és méltóságának — megfelelnek-e? (Ugyvan! a szélső balon.) Másnemű közlést, t. kormány, mi nem kérünk. Másnemű közlést mi a törvény rendelkezései alatt nem értünk. S ezt az értelmezést mi, t. képviselőház, nem az úgynevezett paritásból merítjük, a mely a törvényjavaslat indokolásában és a központi előadó t. barátom által is hangsúlyoztatott, Mi a paritást, az Ausztriával való államjogi viszonyt, közjogunk forrásának egyáltalán el nem ismerjük, {ügy van! a szélső baloldalon.) Mi Magyarország közjogi helyzetének szabadságát nem tehetjük függővé azon feltételektől, hogy akár bel- akár külpolitikai kérdésben Ausztriának törvényhozása minő határozatokat hoz a maga számára, (ügy van! balfelöl.) Lehetnek esetek, mikor talán ezen paritásra való hivatkozás ránk nézve czélszertí volna, de lehetnek esetek, mikor az czélszerütlen. De a mi bizonyos, ez az: hogy Magyarország alkotmányos jogainak és szabadságainak forráigát, ez országon és ennek törvényhozó hatalmán kivtll, egyéb országok elhatározásaitól függővé nem tehetjük. Ez általános elvi szempont; de még ezenfelül is ezen paritást a jelen esetben el nem fogadhatjuk, ha mindjárt elvi nehézségeink nem volnának is. A t. kormány bizonyosan tudni fogja és valószínűleg jobban tudja, mint én, hogy a törvényhozásnak a berlini szerződés tárgyalása feletti jogát az osztrák kormány miként alkalmazta akkor, a mikor a berlini szerződés elfogadásáról szóló törvényjavaslat Ausztria törvényhozása elé terjesztetett. Nem hivatkozván erre a jelenségre, erre a tényre, ha a mióta a keleti kérdés felmerült, az utolsó három év folyamában meg nem történt volna az, hogy a keleti kérdéssel összefüggő kérdésekben a t. ministerelnök itt, Magyarország törvényhozási testülete előtt és Ausztria kormányának ministerelnöke ott, a bécsi Reichsrath előtt szószerint azonos nyilatkozatokat tettek. Fájt nekem akkor is az a paritás, a mely igy nyilvánult; fájt nekem a magyar ministerelnököt, a magyar felelős kormányt — legalább a minőnek kellene lenni, ott látnom, hogy ő olyan kérdésekben, melyek a nemzetet legközelebbről érdeklik, a melyek már múltjával összefüggésben voltak és a melyek még jövendőben is nagyon sokáig fogják érdekelni; hogy oly kérdésekben, melyek mellett fellüktetett a nemzetnek szíve éveken át:' a magyar felelős kormány elnöke csak akkor, csak addig és azon szavakkal nyilatkozhatik, a mikor és a meddig és a minő szavakkal az Bécsben megengedtetett. (ügy van! a szélső balon.) Mert mióta a keleti kérdés folyamatban van, ez a jelenség igen gyakran ismétlődött; mert a berlini szerződés roppant nagy művének, elismerem, jelentékeny epochalis művének indokolására a t. minister ur egyéb körülményt nem tudott felhozni a paritásnál, s mert az osztrák kormány akként magyarázta a nemzeti képviselet jogait ezen szerződés el- vagy el nem fogadása iránt: épen azért ezen szomorú praecedens indít engem arra, hogy lehetőleg röviden ugyan, de némileg reflectáljak azon felfogásra, a mely a Eeichsrathban érvényesíttetett s a mely. félek a t. kormány által, és — legalább a mint a központi bizottsági előadó ur kifejtette a parlament jogait e kérdésben — a többség által is elfogadtatik és helyeseltetik. {Halljuk!) Az osztrák kormány, t. ház, s annak nevében Unger osztrák minister ur s vele együtt most itt a központi bizottsági előadó ur is, ma azt állította, hogy a koronának és a korona végrehajtó hatalmának külképviseleti, az egész diplomatia terén nemzetközi szerződéskötési joga teljesen absolut; azt állította, hogy a mint feltétlen jogában áll a koronának a békekötés és hadizenés, épen azon alapon feltétlen és absolut