Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-100
100. ws/ágro* ülwt márkin* 89. 18W; 135 a ministeriumban az éveken át folytatott gyakorlat következtében az illető osztályokban oly közegek képeztettek, kiknek végelhatározása alá mind<e közeg^szségi és közbiztonsági szempontból igen fontos ügyek sokkal nagyobb megnyugvással bocsáthatók, — semmint a nagyon is vegyes elemekből álló közigazgatási bizottság elé. Azonban a közigazgatási bizottsággal ágy van a t. belügyminister ur, mint némely szülők gyermekeikkel; t. i. a legsatnyább, a legnyavalyásabb gyermeköket szeretik legjobban. így van a belügyminister ur is ezeu korcsszülöttével, ezen élhetetlen, nyavalyás gyermekével, az országosan elitélt közigazgatási bizottsággal, a mely ellen különösen a főváros már többször folyamodott, mint a viszonyokkal össze nem egyeztethető intézmény ellen. És íme, a kivánt segítség helyett, most a főváros legfontosabb életérdekeire, az iparügyekre vonatkozó elhatározások is harmadfokúan ezen vegyes összeállítású, életképtelen bizottság elé állíttatnak, a kereskedelmi minister urnak fenforgó rendelete által. Én részemről teljes tisztelettel viseltetem a kereskedelmi minister urnak általam is elismeréssel constatált nagy szorgalma iránt; de épen azért, mivel a minister ur oly nagy buzgalommal él szakügyeinek: felkérem őt, hogy vetkőzze le már egyszer egészen a belügyministeri egykori államtitkárt, és öltse fel a kereskedelmi ministert. Megengedem, miszerint a volt belügyi államtitkárnak lehetett bizonyos kötelességszerű előszeretete, hogy a közigazgatási bizottságot még ily ügyekben is támogassa; és annak hatásköre alá akarja a törvény ellenére cumulálni a a főváros legfontosabb ügyeit; azonban mikor a főváros az elleukérvényt, hogy ebben nem nyugszik, nem nyughatik meg, hanem az előbbi gyakorlat szerint a kereskedelmi minister hatóságát kívánja harmadfokúan: ekkor azt tartom, a kereskedelmi minister buzgalmától és szorgalmától méltán megvárhatjuk, hogy nem engedendi át a saját ügykezelése alá tartozó ügyet a vegyes összeállítású elitélt bizottságnak. Ezen indokokból kiindulva, pártolom Királyi Pál képviselőtársam indítványát. (Helyedén a bal- és a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök : A szóban levő kérdéshez csak pár rövid szót kívánok mondani, (Halljuk!) igen sajnálva, hogy a vita kezdetén — másutt való elfoglaltatásoiu miatt — jelen nem lehettem, s igy nem reflectálhatok mindazokra, a mik fölhozattak. Én azt hiszem, hogy a kormánynak mindenekelőtt kötelessége a törvényt végrehajtani, az iránt pedig kétség nem lehet, hogy a ma fönnálló törvények szerint azon ügyek a közigazgatási bizottságok elé tartoznak. Thaly Kálmán: Királyi Pál kimutatta ennek ellenkezőjét! Tisza Kálmán ministerel nök: Engedelmet kérek, éu nem voltam jelen, de nekem ezt kimutatni nem fogja; mert a törvényeket én is megnéztem, én is ismerem és mindig azt tartottem, hogy egy későbbi törvény egy előbbinek rendeleteit megváltoztatja; s midőn azon későbbi törvény azt mondja, hogy a magánosok ügyeiben hozott határozatok a tanács vagy esetleg az alispán által a közigazgatási bizottságokhoz felebbezendők . Thaly Kálmán (közhesz l): Csak alispánt mond. Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, törvényeink szerint tökélesen egyforma a jogkör, a városokban a megfelelő tisztviselőé és a megyékben az alispáné. Midőn — mondom — egy későbbi törvény ezt rendeli, s továbbá azt is kimondja, a mi talán nem is lenne szükséges, hogy a törvényeknek ezzel ellenkező határozatai eltörültetnek: akkor azt gondolom, nem férhet hozzá kétség, hogy a kormánynak kötelessége ugy eljárni, a mint ezt a későbbi törvény elrendelte. Ez irányban tehát azt mondani, hogy a kormány a törvény ellen vétett, vagy hogy nem a törvény szerint járt volna el, egyáltalában nem lehet. (Igaz! jobbfelh'l.) És én azt hiszem, hogy az előttem szólott képviselő ur hiába fogja a kereskedelmi ministert arra kérni, hogy a főváros kérése folytán ragadja meg az alkalmat,saját hatáskörének gyarapítására, mert szemben a törvénynyel nem fogja ezt cselekedni. Megvallom, t. ház, hogy nem kis mértékben lepett meg ez az egész vitás kérdés, mely a fővárosi hatóság és a ministerium köztt e tekintetben keletkezett. Igaz, a fővárosi közönségről vagy legalább azokról, kik a fővárosi bizottságban vannak, csakugyan áll az, hogy a közigazgatási bizottságokat, legalább jelenlegi hatáskörükben, nem szeretik. Elismerem, mert én, ha egy törvényt egészben jónak tartok is, a mint isinételhetein, hogy ezen törvényt eredményeiben hatázottan jónak tartom, tudom — mondom — azt, hogy minden lij törvénynek, minden új institutiónak merülhetnek fel hiányai. Elismerem még azt is, hogy a fővárosban vannak oly egyes körülmények, melyek más szempontból itélendők meg, mint másutt; s épen ezen indokokból ezen dolog megbeszélésére hajlandónak nyilatkoztam a fővárosnak ez irányban kijelölt tagjaival és mihelyt az országgyűlési teendők ezt lehetővé teszik, e megbeszélés meg is fog történni. De mondom, mindemellett, nem tehetek róla, csodálkoztam ezen a conflictuson, mert én legalább is és ezt | nem is hibáztatásul mondom, a fővárosi bizott| ságot, képviseletet eddig mindig ugy ismertem,
