Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-99

W. országé* ülés márcädus SS. 1S7I. 112 az engedélyt kérőkről, hogy ezen feltételnek eleget tettek, annálfogva nem értem, hogy micsoda nehézségek merülhettek fel ezen oldalról későbben. Indokolja továbbá azon körülmény nyel, hogy az újabbi megállapodások törvényhozásilag kellő időben nem tárgyaltattak. Az újabb megállapodások, a mint már említettem, 1872-ben, még pedig január hóban jöttek létre; már pedig tudjuk, hogy a képviselőház rendesen nyárig szokott együtt lenni, hogy tehát a január hóban létrejött megegyezés miért nem tárgyaltatott a képviselőház által, az előttem egyáltalában nem világos, az felderítve nincs. Végre indokolja azzal, hogy az engedélyesek sok költséget fordítottak a vállalatra s e költségek megtérítésére kevés kilátás van. Úgyde, ha ez indokul szolgál arra, hogy valamely biztosíték egyszerűen visszaadassék, akkor a biztosítékrendszer egyáltalában felesleges, {ügy van! a szélső balfelöl,) Végre azt is felhozza a pénzügyminister ur a maga indítványának támogatására, hogy miután a jogügyi igazgatóságot meghallgatta és az kétesnek nyilvánította a lehető per kimenetelét, annálfogva arra határozta el magát, hogy ezen indítványt terjeszsze elő a képviselőiiáznak. Azonban sem a t. pénzügyminister ur nem mondja, sem a pénzügyi bizottság jelentésében nem találom annak nyomát, hogy miben áll a jogügyi igazgatóság véleménye. Az meglehet, hogy az illető engedélyeseknek szintén voltak viszontköveteléseik ; azonban egyrészt, miután a vasutat építeni meg nem kezdették, lehetetlen feltennünk, hogy ezek oly tetemes összegre rúghattak volna, mint a milyennek visszaadásáról itt szó van; másrészt pedig, hogy ha ezen 650.000 frt csakugyan visszaadandó, akkor azt kell feltennem, hogy a közlekedési ministerium részéről oly hibák, vagy oly mulasztások követtettek el, a melyek a jogügyi igazgatóságot azon indítványra bírhatták, hogy a kiegyezés szükséges, különben a pert elveszthetjük. Ezen körülményeknek megvizsgálása a képviselőháznak, mint a kormány ellenőrének, kötelessége, (ügy van! a szélső balfelöl.) S mivel indokolja, hogy tovább menjünk, —- a maga indítványát a pénzügyi bizottság? Először azzal, hogy a szóban forgó cautió-lefoglalás az engedélyokmány egyik határozatának oly alkalmazásával és oly időben történt, hogy annak jogosultsága és következménye iránt eltérő jogi vélemények foroghatnak fenn. Minek alapján történt a cautió lefoglalása? Történt az engedélyokmány 6. §-ának alapján, melynek 2. bekezdése igy szól: „köteles továbbá az engedélyes ugyancsak az engedélyi törvénynek hatályba lépése napjától számítva, három KÉPV. WAP LÓ 1878—-81. V. KÖTET. hónap alatt kimutatni, hogy a vállalat egész alaptőkéje 30*/<>-ának lefizetése biztosítva van. Azon esetre, ha ezen kimutatás meg nem történnék, az engedély önként meg nem sztintnek és a biztosíték elveszettnek tekintendő. Már pedig, hogy az engedélyesek ezen feltételnek nem tettek eleget, azt jelentésében maga a pénzügyminister ur elismeri. A mi pedig a lefoglalás idejét illeti, a lefoglalás akkor történt, midőn azon feltételnek, mely időhöz volt kötve, az engedélyesek nem tettek eleget. Nem történt előbb, nem akkor, midőn az engedélyesek nem voltak kötelesek annak eleget tenni, hanem azon határidőnek elmúlása után, melynek elmulasztása esetére a lefoglalás az engedélyokmányban a ministerium részére biztosítva volt. Másodszor indokolja a pénzügyi bizottság a maga véleményét azzal, hogy : A törvényhozás eddig is, épen függő vasúti kérdésekben, vállalkozók és engedélyesek vitás követeléseivel szemben, nemcsak a jogi szempontokat vette figyelembe ; de méltányossági, sőt azon üzleti tekintettől is vezettette magát, hogy hitelünk érdekében üzleti összeköttetéseiben lehetőleg kerüljön mindent, a mi alkalmat szolgáltathat támadásokra a külföld előtt. És ez a szempont alkalmazható e kérdésben is. Elismerem, t. ház, hogy eddig a törvényhozás ezen utat követte: de épen mert ezen utat követte, bátorította fel a többieket is, hogy hasonló követelésekkel lépjenek fel. En, t. ház, nagy súlyt fektetek az ország hitelére a külföld előtt, de azon véleményben vagyok, hogy valamint azt egyrészt minden jogtalanság vagy minden jogos követelésnek megtagadása csökkenti, ugy másrészt nem csökkenti, nem szabad, hogy csökkentse jogtalan követelések visszautasítása. [Élénk helyeslés a szélső balról.) Harmadszor indokoltatik azzal, hogy a jogügyek igazgatója — mint már mondottam — úgy nyilatkozott, hogy esetleg a per kimenetele kétséges lenne. Hogy mivel indokolta a jogügyek igazgatója ezen nézetet, azt nem mondta sem a pénzügyminister ur, sem a bizottság a maga jelentésében, sem pedig a t. előadó ur iménti beszédében. Azt méltóztatik mondani. hogy nem lehet felderíteni ezen okokat, mert különben per esetére ez által az igénylőknek támpont nyújtatnék a megtámadásra. Ez által tehát a t. előadó ur elismerni látszik azt, hogy itt hibák, mulasztások forognak fenn azon ministerium részéről, melynek kötelessége volt ezen ügynek gondozása és végrehajtása, mert különben, ha csak az engedélyesek lennének hibásak, sem a jogügyek igazgatója, sem a t. előadó ur nem tartózkodtak volna azon okok előadásától, melyek arra szolgálhatnak, hogy az igénylők követelése visszautasittassék. 15