Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-99
»8. országos ülés márciiu* 88. 1879. 109 visszaküldeni a pénzügyi és közlekedési bizottsághoz, hogy kellő tudomást és biztos értesülést szerezve azokról, a mik a kérvényben foglaltatnak, ahoz képest netán módosított javaslatát a t. ház elé terjessze. Azon esetre pedig, ha ezt a t. ház jónak találni nem méltóztatnék, hanem az a kérdés merülne fel, hogy elfogadandó-e vagy nem e törvényjavaslat általánosságban, én a magam részéről a kérvényben felhozott indokok alapján jó lelkiismerettel a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélső bálfelBl.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedési mínister: T. ház! Én egyáltalában nem csodálkozom azon, hogy az efféle jótékony dolog is nehezen tud megvalósulni, mert én nagyon jól ismerem azon viszonyokat, a melyek minden újításnál fel szoktak merülni, s minden újításnál az illető hatóságoknál pro et contra véleményeket idéznek fel. Gyermekkoromból emlékszem, hogy jelen voltam egy megyei gyűlésen, a hol arról volt szó, hogy a szomszéd megyébe vezető út kiépittessék-e vagy sem. Igen heves vita támadt, s a szomszéd megyébe vezető országút, annak daczára, hogy a közgyűlés nevezetes emporiális helyen tartatott, nem építtetett ki, azért, mert az mondatott, hogy ha ez az út ki lesz építve, új concurrensek lesznek a piaezon, s a búzái nem fogják oly jól eladhatni, mintha a szomszédok el volnának zárva. Igen jól emlékszem erre és tudom, hogy hasonió indokok szokták vezetni rendesen az embereket ott, a hol nem mindenkinek tetsző, de a közjó érdekében szükséges új intézmény czéloztatik, s hogy mindenütt vannak emberek, a kik a maguk érdekét egy vagy más irányban az újítás által sértve látják. Szarvason is vannak fuvarosok, a kik féltek, hogy az általuk most igen rósz utakon drága pénzen Mező-Turra és más vasúti állomásokra szállított fuvarok díjaitól el fognak esni, ha a vasút helybe jő, inert ekkor nem kell majd drága fuvar. Vannak talán iparosok is, kik attól félnek, hogy ha vasút épül, könnyebb lesz a concurrentia; hogy ekkor pl. a fővárosból fognak csizmát oda szállítani és nekik olcsóbban kell dolgozni. Ez igen természetes dolog, s én egyáltalában nem csodálkozom azon, ha akadnak kérvényezők, kik még egy ilyen — a mai világban elkerülhetetlen — közlekedési vállalat ellen is tudnak okokat találni. De az mégis, megvallom, meglepő, hogy az ország, képviselőházában is vannak képviselők, kik az ilyen okok alapján akarják a dolgot hátráltatni. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső balon.) Bocsásson meg nekem Mocsáry Lajos t. képviselő ur, de ha figyelembe méltóztatik venni azon vasutat, a mely itt czéloztatik, azt méltóztatik látni, hogy ez azon alapelven nyugszik, a melyen egyes-egyedül nyugodhatik egy vicinális vasút létesítése. Azon idők, midőn még mindenfelé az állam építtetett drága pénzért vasutakat, a nélkül, hogy az érdekeltek egyenesen hozzájárultak volna, azon idők, nézetem szerint elmultak. Ha létesítem akarunk vasutakat, ezt nem lehet másképen tennünk, mint az országnak ugyan bizonyos hozzájárulásával, s mint az itt is contemplálva van, de azoknak is bizonyos megterheltetésével, kik annak jótékonyságait első sorban élvezik. Egyes eg} 7 'ediil úgy lehet haladni, ha azt akarjuk, hogy az ország vidékeit kapcsolatba hozzuk egymással. Első kifogása t. barátomnak az, hogy nem tartatott árlejtés. Ugyan kérdem, lehet-e az ilyen vasútra árlejtést tartani? 20 kilométerről van szó, tehát nem is egészen három mértföldről, oly vidéken, hol csak a tiszai vasút van. Tehát, mondom, csakis 20 kilométernyi vasút terveztetik és pedig nem a mint a t. képviselő ur mondja, 500,000 frtért, hanem az I 500,000 frt csak mint maximum van felállítva. Már most méltóztassék felvenni, hogy azon vidék nem olyan, hol minden legkisebb akadály nélkül létesíthetni vasutat, mert azon vidék a Kőrös által némileg veszélyeztetve van, egy hidra is van szükség: tehát még sem lehet mondani, hogy ott a lehető legolcsóbban lehet építeni. És itt mindamellett is a maximális kiadási összeg egy mértföld után 187,500 frtot tesz. Azt hiszem, hogy alig fog a t. képviselő ur az eddig létesített vasutak között egész szélességben épített vágányú vasutat találni, a mely a pénzbeszerzést stb. is hozzá véve, oly vidéken, a mely áradásoknak van kitéve, olcsóbban létesíttetett volna. Ennélfogva azt hiszem, hogy itt árlejtést kívánni, inkább theoretikus felfogáson alapszik. Egyedül a tiszavidéki vasut-társulat volt azon helyzetben, hogy, minthogy neki ott már kész vasútja van, minthogy az administratiója megvan, minthogy az összeköttetés az 8 vasutjához fog vezetni, s igy az által az ő vasútja fog nyerni, mert ennélfogva könnyebb lesz a közlekedés nemcsak itt, de Mezőtúrtól lefelé és fölfelé az ő állomásaihoz: mondom, csak ez a társulat volt azon helyzetben, hogy erre vállalkozhassak. Én részemről megvallom, hogy ezt a vasutat örömmel üdvözöltem, örömmel üdvözöltem | azért, mert láttam azt, hogy egyike a mi alföld[ communitásainknak, melyeknek óriási határaiknál fogva, nagyszámú lakosságuknál fogva okvetlenül anyagi eszközök is állanak rendelkezésükre, azon térre lépnek, melyre kell lépniök, ha haladui akarnak, tudniillik, hogy saját erejéből akarta létesíteni a maga felvirágoztatását. Én örömmel üdvözlöm ezt, mert ha felveszem, hogy 22 ezer
