Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-99
99. országos ülés márcsdus 28. 1879. 107 szefüggésben van, azt hiszem, kötelességem legelőször is erre egy pár észrevételt tennem. Nekem volt tudomásom erről a kérvényről, s az ante aetákról is kötelességemhez képest magamnak tudomást szerezni iparkodtam. Tudomásom szerint a dolog igy áll: a város képviselőtestülete a maga hatáskörében egészen érvényesen létesítette a 2-ik szerződést. Az felment a megyéhez, s a megye azt az í 870: XL1I. törvényezikk értelmében helybenhagyta. Ez tehát már ezen aetusnál fogva jogerőre emelkedett. Itt Szarvas város képviselőtestületének a megye által helybenhagyott határozata ellen 1002 magái iegyén folyamodik. Igen természetes, hogy minden ilyen kérdésnél, mely anyagi érdekekkel van összeköttetésben, valódi és képzelt sérelmek fordulnak elő, és én úgy hiszem, hogy ezen t. polgárok is valódi vagy képzelt sérelmeket fejeznek ki, Azonban a dolog érdemén, t. i. a szerződés érvényén az 1870: XVII. törvényezikk érteimében e sérelem, még ha részleteiben alapos lenne is, semmit nem változtat. Mert utóvégre is a városokat valakinek képviselni kell, s törvényeink e képviselést, Szarvast illetőleg, a képviselőtestületre és a megyére bízták. Ha ezek valamit érvényesen elhatároztak, azt hiszem, hogy a törvényhozásnak e tekintetben annyival inkább, minthogy nem administrativ fórum, kifogást tenni nem lehet, hacsak a törvények ellen valami nem történik. Már pedig meggyőződtem, hogy e tekintetben a törvények ellen nem történt semmi. Azonban a dolog lényege ellen is van kifő gás e kérvényben, s minthogy ez a törvényjavaslattal összefüggésben van, bátor leszek ez irányban néhány észrevételt tenni, (Halljuk!) ezzel egyszersmind a törvényjavaslatot indokolván. T. ház! Régen érzett hiánya forgalmunknak, hogy a nagy forgalmi ereket elláttuk ugyan vasutakkal, azonban az azokhoz vezető utak legnagyobb részének járhatatlansága folytán a forgalom nem emelkedett oly mértékben, mint ez az ország érdekében kívánatos lett volna. Az országnak igen sok vidéke van, különösen az Alföld, melyen a legnagyobb akadályok vannak a kőutak építése ellen. Ennek következtében igen természetes, hogy egyik legbiztosabb — s fájdalom, még eddig nem alkalmazott — eszköz a forgalom emelésére és biztosítására az úgynevezett vicinális vasutak építése. Megkísértette ezt igen nagy szerencsével Francziaország ; Magyarországon még eddig e példa csak két követésre talált. Ezek közül az egyik oly teljes mértékben sikerült, s oly bátorítólag hat, hogy nincs semmi ok, hogy ezen példát mindazon vidékek ne kövessék, melyeknek módjukban van egy vasutat létesíteni a magukat a nagy forgalmi erekkel összeköttetésbe hozni. Ha van vidéke az országnak, mely utalva van erre, az bizonyára Mezö-Tur és Szarvas vidéke, mert ott az utak az év legnagyobb részében csaknem járhatatlanok, másfelől pedig a mezőgazdaság és a cultura annyira fejlődött, hogy ha az eszközök a forgalom tekintetében részére biztosittatnak, az ország egyik legfejlődésképesebb vidéke leend. És igy tanulmányaim s meggyőződésem alapján a legszerencsésebb gondolatnak tartom azt, mit Szarvas város e szerződés és törvényjavaslat utján létesíteni akar. A kérvényezők ugyan azt mondják, hogy akkor, midőn a város a tiszavidéki vasútnak 35,000 forint évi tiszta jövedelmet biztosított e vicinális vasút után, melynek hossza 20V S kilométer, csaknem elviselheíien terhei vállalt magára. Nekem azonban ellenkező meggyőződésem van. Mert ezen vidék forgalma nem csupán ezen vonalon lesz. Ezen vidéknek nagy háttere van, hol az utak rosszasága miatt a forgalom az év nagyobb részében akadályozva van. Az építendő vasút tehát oly jelentőségre emelkedhetik, hogy az. minthogy különben sem kerül valami nagy összegbe, rövid idő alatt jövedelmező lehet, és azon egész összeg, mely a Tiszavidéki vasútnak, mint tisz-a jövedelem biztosítva van, ha egészen igénybe vétetik is, még akkor sem képez oly el viselheti en terhet, minőnek azt a kérvényezők feltüntetik. De azt hiszem, nem lehet kétségbe vonni, hogy a kilátások nem olyanok, ezen vasúti összeköttetésre nézve, hogy az egész 35,000 frtnyi összeg a város terhére esnék. Másik megjegyzésem a teher felosztására vonatkozik. E tekintetben természetesen a helyi viszonyokkal közelebbi ismeretségben lévő egyének a részletekre nézve illetékesebbek nálam annak megítélésére, hogy mennyiben alapos a kérvényezők állítása. A mennyire azonban informatiót szerezhettem magamnak, bátor vagyok azt állítani, hogy azon városi képviselők, a kiknek többsége ezen szerződés kötéséi elhatározta, épen annálfogva birnak képességgel a terhek viselésére. a mely jognak alapján képezik tagjait a képviselő-testületnek. Ok csakis adófjualitieatió alapján juthattak a képviselő-testületbe, és igy adójuk alapján tartoznak a terheket viselni. Van azonban egy speciális körülmény, melyre nézve, ugy hiszem, a kérvényezők nem eléggé alaposan tüntetik fel a valóságot. S ez az, hogy azon nagybirtokosok, a kik a telteihez járulni nem tartoznának, kivonnák magukat a teher alól. Tudomásom szerint épen ellenkezőleg van a dolog. Ezek aira kötelezték magukat, hogy azon arányban, a melyben a város polgárai járulnak a vasút biztosításához, ők is részt vesznek a teherviselésben. A mi magát a törvényjavaslatot, valamint a szerződést, az engedélyokmányt és a függeléket illeti, ezekre nézve igen rövid megjegyzésekre 14*
