Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-98
u 98. országos ülés márezins 27. 1879. mi voltunk azok, kik a csatát provocáltuk. Minek panaszkodunk tehát, ha sejtjük, hogy a döntő pillanatban a győzelem nem a mi részünkön lesz." Igenis, t. ház, mi provocáltuk ezt, és provocáltuk azzal a tudattal, hogy valószínűleg leszavaztatunk, és a törvényjavaslat be fog czikkelyeztetni. De legalább kecsegtetett minket azon remény, hogy legalább az ország actualis joga, ha a kormány politikájának helyeslése értelmében gyakoroltatik is, de az ország meglevő joga megóvatik. Mi azt hittük, hogy ez már nem pártállás, ez már közös érdeke a nemzetnek, a parlamentnek. Fájdalom, megcsökkent reményünk az iránt, hogy várakozásunk beteljesül. Meglehet tehát, hogy minket le fognak szavazni; meglehet, hogy ezt a törvényjavaslatot úgy, a mint van, el fogják fogadni. Hanem a leszavaztatástól mi nem félünk. Félünk csak akkor, ha az egyszersmind erkölcsi vereséggel járna. (Uqy van! a balon.) De midőn önök uraim teljesítenek egy oly beczikkelyezést, melyet a kormány csak czélszerűnek lát; midőn tudjuk azt, hogy arra a czélra, melyre a kormány ajánlotta a beczikkelyezést, t. i. a megzavart paritás helyreállítására, nem alkalmas ; midőn tudják azt, hogy oly következései vaunak, melyeket előidézni káros és felesleges; és a melyek az országot a boszniai megszállásra nézve jobban megkötik, mint eddig volt; midőn feliratukban a fejedelmet kérték, hogy ki akarnak bonyolódni abból az állapotból, és csak a kibonyolódás lehetőségében látják az ország reményének újra felkerülését; midőn, mondom, önök mindennek daczára az ország jogainak feláldozásával ezen törvényjavaslatot megszavazzák: akkor igenis, uraim, leszavazhatnak bennünket; hanem kérdés, hogy kié lesz az erkölcsi vereség ? (Helyeslés balfelöl.) Mert én azt hiszem, hogy az erkölcsi diadal a mi részünkön van; hogy az önök diadalát meg fogja zavarni annak öntudata, hogy egy meg nem magyarázott czélra és ennélfogva egy önök által el sem fogadhatott czélra ily káros lépést tettek. Én azt hiszem, az erkölcsi vereség az önök oldalán lesz, és ebben a meggyőződésben ajánlom a t. háznak határozati javaslatomat. (Éljenzés és taps balfelöl.) Elnök : Szólni még a miuisterelnök ur kivan. Méltóztassanak azonban előbb a főrendiház izenetét meghallgatni. Nyáry Jenő b. a főrendiház jegyzője: Méltóságos elnök ur! T. ház! A főrendek megbízásából van szerencsém jelenteni, hogy az indenmitásról szóló törvényjavaslat a főrendek által érdemlegesen tárgy altatván, módosítás nélkül I elfogadtatott. Az erre vonatkozó főrendiházi jegyző- ' könyvi kivonatot van szerencsém tiszteletteljesen | a ház asztalára letenni. I Elnök: A főrendiház jegyzőkönyvi kivonata fel fog olvastatni. Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök: Az 1879-dik év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló 1878. XXXII. törvényezikk hatályának 1879. ápril 30-ikáig leendő kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat, az országgyűlés mindkét háza által egyenlő szövegben elfogadtatván, legfensőbb szentesítés alá fog terjesztetni. Hogy ez minél előbb megtörténhessék, kérem a t. házat, méltóztassék az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot meghallgatni. Horváth Gyula jegyző (olvassa). Elnök: A jegyzőkönyvi kivonat hitelesíttetik. Polit képviselő ur kivan szólni. Kérdem mily czímen kívánja ezt? Polit Mihály: Félremagyarázott szavaimnak helyreigazítására kérek szót. Szilágyi Dezső t. képviselő ur azt mondta, hogy nekem nem lett volna jogom azt a kifejezést használni, hogy „szlávellenes politika." Hiszen én nem a külföldi szlávokat értettem, hanem a belföldi szlávokat; és úgy értettem azt, hogy szlávellenes politika űzetik, tekintettel a belföldi szlávokra. Ez volt szavaimnak értelme. (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn a vita végén szót kérek, mindenekelőtt azzal kívánom kezdeni, — óhajtván vele röviden végezni,— a mi a t. házra épen úgy, mint a berlini szerződés beezikkelyezésére nézve egészen közönbös, de ha itt a házban szóba hozatott, azt hiszem arra pár szóval reflectálni jogomban van. (Halljuk! Halljuk!) Azt kívánom kiemelni legelsőben is, hogy a magam részéről auűak, hogy az előttem szólott t. képviselő ur a berlini szerződés elleni okoskodásaiban oly nagy súlyt fektet a személyem elleni támadásra, csak örülhetek és nagy megnyugtatást meríthetek belőle, mert A mely álláspontnak védelmezését oly nagy tehetség, mint ő, kellőleg nem tud máskép indokolni, mint személyes támadásokkal, azon álláspont nagyon gyenge. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Derültség haljelöl. Halljuk! Halljuk!) De, t. ház, még nem is merítenék ebből annyi érvet e fölfogás mellett, ha a képviselő ur újabb dolgokat fedezett volna fel. Nem; neki szüksége volt a házban annyiszor mások által elmondottakat és általam heíyreigazítottakat magáévá tenni és itt elszónokolni. (Felkiáltások jobbfelöl: Csanády!) Tartozom neki — mondom — némi helyreigazítással. (Hadjuk! Halljuk!) A mit a t. kép~ viselő ur a bankra nézve idézett, az igaz, de nem az egé-z igazság és . . . Szilágyi Dezső (közbeszól); Mi az egész igazság ?
