Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-82

82. országos ülés m&rezius 10. 187985 legczélszerübben akkor fog megtörténhetni, ha a közmunka-szabályozás iránt a törvényhozás már végleg intézkedik, mert ha az előtt intéztetnék el ezen kérdés, nézetem szerint esak nagy bajokat idéznénk elő; mert bekövetkeznék az, hogy most jó karban és nagy kiterjedésben levő államutak, ha a megyei érdekeltség kezébe átmennének, rövid idő múlva tökéletesen járhatlanokká lennének; mert a megyék ma nem rendelkeznek azon erőkkel, a melyek az utak fenntartására szükségesek. Azért az államutak új hálózatának megállapítása csak azon időben történhetik meg, mikor akár az utakról szóló törvényjavaslat iránt, akár pedig általában a közmunka iránt törvényhozásilag intézkedve lesz. Addig úgy áll a kérdés, hogy itt van egy része az államutaknak, a melyeket fenntartani tisztán az államot illeti és ezen államutakat abba hagyni nem lehet. De mindaddig, mig az államutak nem rendeztetnek, kötelességünk az államutakat jó karban tartani. És csak ezen szempontból ajánlom a t. háznak, hogy a 2. folyószám alatt előirányzott 15,000 frtot elfogadni méltóztassék és pedig úgy, hogy Madarász képviselő ur indítványa mellőztessék. Már a pénzügyi bizottságban is különösen e tétel felett nagy vita folyt és a bizottságnak egy része, épen azon okoknál fogva, melyeket előadtam ezen útnak kihagyását javasolta és a többség esak azért tartotta meg, mert mig, mint mondám, a régi államut-hálózat fenáll, addig annak egy részét ezen út képezi. Simonyi Ernő: T. ház! Ha arról van szó, hogy a már fennálló államutak fenntartassanak az ország által, addig a mig ki nem törüljük az államutak sorából, nézetem szerint is fenn kell azokat tartani. De itt új munkáról van szó, itt az mondatik: „A. nagyszeben-segesvári állami út Egerbegynél 4=5=5-mfd. közti út áthelyezés" az indokolásban pedig az ran mondva, hogy ezen áthelyezés úgy történjék, hogy a vasúti töltés mellé tétessék, hogy a töltés megvédje, ez már magában mutatja, hogy igen közel esik a vasúthoz. És ezen áthelyezés nem igen könnyű dolog, mert az annyit tesz, hogy új út építendő, már pedig egy új út és két nagy hidnak építése ; méltóztassék megengedni, nem hiszem, hogy 30,000 írttal létesíttethessék, tehát ez az előirányzat magában is nem reális; meg van hamisítva azért, hogy a képviselőházat egy olyan dolognak megszavazására birja, a mit tisztán nem lát. Eu azt hiszem, hog}^ ilyen körülmények köztt kevesebbet tenni nem lehet, mint hogy visszaküldjük ezen kérdést a pénzügyi bizottsághoz, a mely minden körülményt kiderítvén, újra véleményt adjon arra nézve. Ezt annyival inkább szükségesnek tartom, mert Ugron Gábor t. barátom azt mondja, hogy a háznak van egy határozata, hogy ezen út kihagyassék, a minister ur pedig azt mondja, hogy ezen út mindig benne volt a költségvetésben. Itt az 187S-iki költségvetési törvényben egyenkint fel vannak sorolva az állami utak, de a nagyszebeni közttük nincs Ez tehát újabb valami: Vájjon elhatároztatott-e, hogy ez kitöröltessék, azt én nem tudom, de azt tudom, hogy a háznak volt egy határozata, mely azt mondja, hogy a vasutakkal parallel menő kőutak töröltessenek az ällamköltségvctésből s adassanak át a megyének, a mint hogy sok át is adatott. Hogy miért birjon ez épen különös privilégiummal, azt nem látom be. Kinek az uradalmán megy keresztül, azt nem tudhatom, de azt tudom, hogy ezen előirányzat nem reális, mert az lehetetlen, hogy 30,000 forint két nagyobb hid és egy darab út kiépítésére elég legyen. Ily körülmények köztt pártolom Madarász képviselőtársam indítványát. Péchy Tamás közmunka és közlekedési minister: Nagyon csodálkozom a t. képviselő úron, ki sokáig tagja volt a pénzügyi bizottságnak, s mégis kikerülte figyelmét, hogy az új utak és hidak építésének rovata olyan, mely mindig változik. Hiszen minden évben más és más helyen kell új utakat építeni, a mint a szükség hozza magával. Ha tehát az 1873-iki költségvetés más utakról szól, ez azt mutatja, hogy még akkor ennek építésére szükség nem volt, de ez nem azt teszi, hogy ezen út akkor is, azóta is folyton a mai nap is az államutak sorában nem volt. Hogy ez a 73-iki ministéri előterjesztésben nem fordul elő, az azt jelenti, hogy az a darab akkor jó volt, a mely most rósz. Akár a hatóságoknak adatnak át az államutak, akár más intézkedés történik irántuk, rósz karban nem hagyhatók, mert az államnak nem lehet az a czélja, hogy helyre nem állítható rósz utakat adjon át a megyéknek; ellenkezőleg az állam czélja esak az lehet, hogy jókarban adja át az utakat, mert azok fenntartása azontúl is állami érdek marad. Nem tudom, minő uradalmat méltóztatott említeni, de megjegyzem, hogy itt uradalomról nem is lehet szó

; mert hiszen ez az útdarab a szász földön megy keresztül, és itt arról vau szó, hogy a szász földön keresztül menő jó állami útnak egy nem jó darabja jó karba helyeztessék ; és azt, hogy az egész hosszú útvonal, mely kitűnő karban van, ezen egy darabka miatt, mely rósz, ne legyen hasznavehető, nem tudom, miért méltóztatnak akarni. Mondatik, hogy a vasutakkal parallel menő államutak törlendők. Ha ezt keresztül akarjuk vinni, akkor az itt elősorolt utaknak kétharmadát ki kell törölni. A többiekről nem méltóztatnak