Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

72 81. országos Ülés márczius 8. 1879. Madarász József: Én arra kérem at. házat, méltóztassék az interpellátiót meghallgatni, mert majd ismét elvitatkozunk egy negyed óráig azon, hogy meghallgassuk-e az interpellátiót. (Helyeslés.) Elnök: Tehát a most szőnyegen levő tárgy, valamint a kérvényi bizottság sorjegyzékében levő többi kérvények tárgyalása a jövő szombati ülésre halasztatik. [Helyeslés) A közlekedési minister ur tegnapi nyilatkozata szerint ma kivánt válaszolni Rohonezy képviselő ur interpellátiójára : azonban, ha a t. ház helyeselni méltóztatik, és a közlekedési minister ur is hozzájárul, azt hiszem, czélszeríí volna, ha a közlekedési minister ur ezen interpellátióra a választ akkor fogná megadni, midőn a közlekedési ministerium költségvetésének erre vonatkozó tétele a házban tárgyaltatni fog. (Helyeslés.) Következik Wahrmann képviselő ur interpellatiója. Wahrmann Mór: T. ház! Bátorkodom a t. ház figyelmét az osztrák kormánynak hazai kereskedelmünkre károsan kiható egy újabb intézkedésére felkérni és ez alkalommal interpellátiót intézni a t. földmívelési-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz. (Halljuk.) Teszem ezt nemcsak azért, mert a jelzett intézkedés hazai kereskedelmünknek és iparunknak egyik kiváló ágát sújtja, hanem főleg azért is, mert ezen intézkedés felfogásom szerint a magyar korona országai és 0 Felsége többi országai és királyságai közt kötött vám- és kereskedelmi szerződés pontjait sérti. A tényállás egyszerűen a következő. Az osztrák kormány folyó évi januárius 1-től fogva a dalmátországi kereskedelemre és forgalomra nézve visszaállította azon vámokat, melyek az utolsó években az 1868: XXXVI. t. ez. folytán megszüntettettek; úgy, hogy jelesül a magyarországi kereskedelemnek főezikkei Dalmátországban, minők a gabona és gabonanemüek : liszt, korpa és egyéb őrlemények, 40 frtnyi -vámilletékkel sújtatnak a bevitelnél minden métermázsa után. Minthogy kereskedelmünk épen Dalmátországgal ezen czikkekben az utóbbi években igen nagy lendületnek indult, ezen sajnos eljárás mindenesetre csorbát ejt hazai iparunkon és kereskedelmünkön. Madarász József (közbeszól): Tudják a bécsiek, mit csinálnak. Wahrmann Mór: Felfogásom szerint az osztrák kormány nem volt feljogosítva arra, hogy ezen intézkedést öiiállólag tegye meg, s arra sem volt feljogosítva, hogy azt egyetértésben a magyar kormáuynyal megtehesse. Dalmátország ugyanis a vám- és kereskedelmi szerződésben nem szerepel; az kivételt képez, képezi azon külzetek egyikét, melyekre nézve már épen az 1867-iki eg}^ezségben és a vám- és kereskedelmi ! szerződésben hivatkozás történt, s melyekre nézve fentartattak mindazon vámdíjszabályok, melyek akkor léteztek, s azon határozat köttetett ki, hogy csak a két törvényhozás hozzájárulásával módosíthatók, vagy változtathatók és tényleg az 1868: XXXVÍ. t. ez. módosította is azokat és megszüntette az 1853-iki általános, valamint az 1857. február 18-án kelt különös dalmát vámtarifát különböző czikkekre nézve; azon indoknál fogva, mert időközben több állammal szerződések köttettek, melyek vámleszállításokat, megszüntetéseket eszközöltek más országokkal szemben, minél fogva igazságosnak nem mutatkozott az, hogy a közbenső forgalomban a vámok fenntartassanak. De az illető törvény nem mondja azt, hogy ezen vámmegszüntetések csak addig érvényesek, mig a többi államokkal kötött szerződések épségben maradnak. Ezen törvényben e körülmény csak indokként említtetik, nem pedig feltételként. A törvény határozottan azt mosdja, hogy ezek a vámok módosíttatnak és megszüntettetnek, tehát ezeknek visszaállítása sem az osztrák kormánynak nincs jogában, sem a magyar kormánynak. Nincs jogában azért, minthogy erre nézve világosan intézkedett az 1867: XVI. t.-ez., valamint intézkedik az újabban kötött vám- és kereskedelmi szerződés, melyek szerint a vámkülzetekre nézve fenntartatnak a jeleidegi vámdíjszabályzatok, azaz azok, melyek akkor, midőn a szerződés köttetett, érvényben voltak. S e szerint bármely módosítás, vagy változtatás csakis a két törvényhozás útján eszközölhető. De az indok nem áll, mert egyáltalában nem az mondatott, hogy azért szüntettetnek meg a vámok, mert Németországgal létrejött egy vámszerződés, melynek időközben történt megszűnte szolgált az osztrák kormánynak indokul arra, hogy a régi vámokat visszaállítsa; hanem az mondatik, hogy időközben különböző államokkal köttettek ily szerződések. Ezen indok pedig nemcsak nem szűnt meg, hanem még erősbödött, mert hiszen Romániával az osztrákmagyar kormány hasonlag kötött vám- és kereskedelmi szerződést, melyben a gabonának az országba való vámmentes behozatala engedélyeztetett. Felfogásom szerint tehát a követett eljárás sem nem alkotmányos, sem pedig érdekeinknek meg nem felelő, s én ennélfogva óhajtanám, hogy ha az a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur beleegyezésével történt, adjon ő módot nekünk arra, hogy ezen ügy e házban alkotmányos utón tárgyaltassék és törvényszerű eljárás állapittassék meg; ha pedig az ő beleegyezése nélkül történt, tegye meg a szükséges intézkeI déseket, vagy a t. képviselőház elé terjeszszen I jelentéstarról, hogy megtette, hogy ekként az ezen