Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-80

80. országos ülés márczius 7. 1879. 41 október havában intézett feliratából következőkre hivatkozni. (Halljuk! Halljuk.^ Ezen kérelmünkben kellőképindokolva, elrendeltetni kértem, hogy a) a Csongrádon alóli gyönge képzödésű átvágások tökéletes kiképzése a legnagyobb erélylyel eszközlésbe vétessék; b) hogy a felső Tisza és mellékfolyóinak gyorsítása, illetőleg ezek további szabályozása s átmetszéseiknek további képzése mindaddig, mig az alsó-tiszai átmetszések Tiszává nem válnak, abbanhagyassanak, s hogy a felső Tiszán még munkába nem vett, valamint a rósz képzödésű átmetszések végleg abbanhagyassanak; c) hogy a Marosnak jelenlegi hibás beömlése közvetlenül a vedresházi átmetszésbe leendő bevezetése által, ugy a Tiszának a Dunába való rósz beömlése is javittassék; d) hogy a duzzadásokat szülő keresztgátak és szorulatok megszüntettessenek. Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni, mert oly zaj van, hogy a tanácskozást folytatni igy aligha lehet. (Helyeslés.) Széll György: T. ház! Közbevetőleg legyen mondva, t. ház, igen csodálom, hogy a túloldalon nem méltóztatnak engem meghallgatni, és hogy az általam mondottak iránt nem érdeklődnek, (Halljuk! Halljuk!) holott itt egy országrész megmentéséről van szó. (Helyeslés! Halljuk! Halljuk!) Ezen kérelmünkre a minister ur ő nagyméltóságának 2 •/. alatt másolatban csatolt s folyó évi október 9-én 14,451. szám alatt kelt azon leiratát vettük, hogy a 90. számú átmetszés munkáltatását erélylyel eszközöltetni fogja, a Maros hibás beömlésének javítására, úgy egj'éb műszaki dolgok mikénti keresztülvitelére adandó javaslat iránt egy szakértő küldöttséget bizott meg, s kilátásba helyezte, hogy a túlterhelt társulatok számára kölcsönt fog kieszközölni. Kérelmünknek ily módon elintézése azonban minket meg nem nyugtathat, sőt elszomorít az, hogy a múlt évi s az idei árviz után a bajok és veszélyes körülmények megvizsgálása s ezek mimódon való javítása és megszüntetése a kormány hivatalból való gondoskodásának tárgyát nem képezte, hanem azt még kérelmeznünk is kellé, s illetőleg a küldöttség kinevezése csak kérelmünkre történt meg; —• de továbbá, midőn mi még az idén kiépítendő s halaszthatatlanul helyreállítandó töltéseinkre kölcsönök s előlegek adásáért esedezünk, azoknak elnyerését csak a messze jövőben s talán elkésve lehet reménylenünk. E sivár helyzet kényszerít bennünket arra, hogy a mélyentisztelt képviselőházhoz forduljunk s oltalmát és gondoskodását kérjük ki egy , KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. IV. KÖTET. egész országrész, az alsó Tiszavölgy számára, melynek nagyobbára tiszta magyarnyelvű és szorgalmas lakói, a magyar nemzetiség s államiságnak mindenkor biztos támaszai voltak, hol egyúttal a hajdan vagyonos, ma azonban óriás terheik s küzdelmeik alatt csaknem összeroskadó nagy alföldi városok vannak. Mélyen tisztelt képviselőház! A tavalyi s az idei vizár okát abban találja, hogy az alsó Tiszavölgy érdeke a felsőé mellett teljesen háttérbe szorult s az alsó Tiszavölgy rendezése teljesen elhanyagoltatott. A Tisza vize a felső vonalokon rendkivtili számmal alkalmazott átvágások által, a melyek nagy részben s nagy áldozatok árán csaknem teljesen kiképezvék — gyorsabb lefolyást nyert; az alsóbb folyamszakaszban azonban, s nevezetesen Csongrádtól lefelé, az átvágások száma a felső vonalakéhoz képest aránytalanul csekély s ezeknek kiképezése sem volt a gondoskodás tárgya, a mi azt szülte, hogy mig a felső Tiszán a legutóbbi áradások alatt a vízállás az 1830-iki viznél jelentékenyen alacsonyabb volt, addig az alsó Tiszán, a megfelelő sebességgel való elfolyás hiányában, a duzzadás és az áradás a vízmagasságot az 1830-iki magas vizén fölül egy ölet haladó magassággal emelte. E hibás foganatosításnak mi okai nem vagyunk. Nem akaratunktól függött annak megváltoztatása vagy meggátolása. Az intézkedési s ellenőrzési hatalom kizárólag a kormányt illette. És ha jelen helyzetünk, a mint tagadhatatlan, a szabályozás ezen hibás keresztülvitelének eredménye : nem méltányos, nem igazságos-e, ha állami segélyt kérünk azon terheink elviseléséhez, a melyek erőnket fölülmúló magasságra nem természetes viszonyaink folytán, hanem az állami intézkedések által vezetett, hátrányunkra egyetlen módon foganatosított tiszaszabályozási munkálatok folytán növekedtek? Kérjük ezt annál is inkább, mert nem példátlan az állami segélynek, habár más formában, nyújtása, mint az a bodrogközi felső tiszavölgyi társulatra nézve, —• bár viszonyai a mieinkhez hasonló súlyosak nem voltak — már megtörtént. És kérjük ezen állami segélyt azon fokozatos mérvben juttatni az alsó tiszavölgyi társulatoknak, a mely mértékben azok föladata, helyzete siílyosabb és ereje annak teljesítésére elégtelenebb. Kérjük különösen azt, hogy mindazon öblözeteiknél, a hol az 1876-iki árviz folytán a társulatok védműveik fölemelésére lettek kényszerítve, hogy ezen fölemelések új műveknek tekintessenek s ennek folytán számukra több évi adómentesség törvény utján biztosittassék. Mindezekből kitűnik, igen tisztelt ház, hogy a tisza-ármentesitő társulatok azon kötelezett6