Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-80
80. országos ülés märczins 7. 1879. 35 Mielőtt azonban azt tenném, legyen szabad némely dolgokat megemlíteni, melyek a catasteri törvény tárgyalása alatt, vagy azt megelőzőleg történtek. A földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslatot nem fogadtam el a részletes vita alapjául, lévén erős meggyőződésem az, hogy milliók és nagy idő feláldozása után rosszabb munka lesz az eredmény, mint az, mely tényleg adóalapul szolgál. E meggyőződésnek kifejezést adtam, midőn tizennegyedmagammal aláirt határozati j avaslatunk két első pontjának 1874. deczember 5. és 12-én történt indokolása alkalmával a törvényjavaslat hiányait pontonként kimutattam. A 3—4-ik pont indokolásával, melyek az új catastert a felmérések bevégeztéig halaszthatóvá tették volna, felhagyni kellett, ezt követelvén tőlem azok, kik a határozati javaslatot velem aláirtak. A határozati javaslat beadása s felvétele éles ellenzésre talált, de az akkori pénzügyminister ur áz 1874-ki decz. 12-ki ülésben beismerte indokaink alaposságcit, belátta a javasolt cataster igazításának szükségét, és csak a forma ellen tett még kifogást, mely az által nyert megoldást, hogy határozati javaslatunk két első pontjának szószerinti szövege az 1875-ki VII-ik törvényczikk 34-ik §-ába felvétetett. Az ennek alapján végrehajtott cataster igazításának eredménye a jelentés 7-ik pontja szerint — évi 2.800,000 forint adótöbblet oly földek után, mely vagy nem — vagy mint terméketlenek voltak felvéve, vagy helytelen mívelési ágba sorozva. Ezeknek előre bocsájtása után áttérek a jelentés részleteire és megjegyzem a 4-ik pont alatt foglalt e szavakra, miszerint „a közlekedési és értékesítési viszonyokban az ideiglenes cataster fennállása óta bekövetkezett lényeges változások nem voltak, nem lehettek hatással a catasteri igazításokra, azok tehát absolut nem tették ezen igazításokat oly „nagy mérvű mivel étté" a milyennek a jelentésben hirdettetnek. Elfogadnám azon állítást az esetben, ha határozati javaslatunk 3—4-ik pontja is törvénybe iktattatott volna! — akkor igen is hatással lettek volna a jelzett változások a catasteri igazításokra, ám de az esetben teljesen feleslegessé vált volna a költséges új cataster. Ha a közlekedési és értékesítési viszonyokban beállott változásokat figyelemmel kellett kísérni, ha azokat áldozattal összeszedni, tanulmányozni kellett, ez nem a cataster igazításáért, hanem az új cataster előmozdításáért, ennek érdekében történt. Egyébiránt ha azon változások az igazításoknál csak kivételesen is alkalmaztattak, sújtattak ez által mindazok, a kik ellen alkalmaztattak, és ez forrása indokoltan emelt sok felszólalásnak. A jelentés 5-ik pontja kemény önvádat tartalmaz, legkeményebb az igy kifejezett: „sem a községi földadó-bizottságok nem feleltek meg mindenütt a törvény várakozásainak, sem az újonnan kinevezett catasteri tisztviselők, különösen a munka közvetlen végrehajtására hivatott becslő-biztosok nem ismerték a catasteri munkálatokat, és csak több évi gyakorlat után sajátíthatták el abban a kellő jártasságot." „A vizszabályozások, a tagosítások folytán bonyolódott kérdések támadtak." „Mindezekből megmagyarázható és igazolható, hogy az elrendelt catasteri kiigazítás sokkal hosszabb ideig tartott, és több költségbe került, mint ezen mívelet elrendelésénél előre gondolni lehetett, de megmagyarázható az abból következett azon visszás helyzet is, hogy sok községben a kiigazítás tökéletlenül hajtatott végre, a hibák még felszólalások által se lettek bejelentve, és csak utólag javíttathattak és javíttatnak most is folytonosan." A szegénységi bizonylat, mely a kétes eredménynek valódi okát sejteti. Ugyanis a főigazgatásnak elengedhetetlen kötelessége volt egy egységes tervet megállapítani, a részletes utasítást a szerint alkalmazni, ennek minden részletébe a catasteri tisztviselőket bevezetni és őket a munkavezetéssel csak akkor megbízni, ha feladatukat megértették. De így történt-e ez ? nem; a kinevezések felszólalás ellen már 1875. májusban megtörténtek, az utasítás pedig későbben adatott ki és nem volt kielégítő. Erre vonatkozólag ez van megírva a catasteri kalauz 1875. augustus 15-ki számának 1. oldalán: „kedvezőtlenül hatott továbbá a catasteri munkálatok megindítására az is, hogy az utasításokat későn kaptuk, (mi Julius 20-án) holott ezen utasításra a teendők és írásbeli dolgozatok egyformasága miatt már a munkálat kezdetén melíőzhetlen szükség volt. Most már itt az utasítás, de nem kielégítő. Mészáros Károly ungmegyei főjegyző." Az 1850. márczius 4-iki pátenssel kiadott részletes utasítás is csak az 1875. Julius 4-iki körrendelettel tétetett alkalmazásba. E mulasztásnak első következménye volt a majdnem annyiféle elj hány becslőbiztos volt. Ebből magyarázható meg, hogy sok már kész munkát eldobni kellett; és készíttetett helyébe más, de nem sokkal jobb, mely a hozott idő és pénzbeni áldozatnak nem felelt meg, van még most is igazítás alatt álló, sőt van olyan munka is, melv haszouvehetetlen és átok gyanánt nehezedik a községre. Azon beismert tény, „hogy a becslő biz5*
