Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-94

$4. országos ülés márczins 28. 1S7I. 3S5 legyen és a zárszámadások is világosan vezettethessenek, kérem a t. házat, méltóztassék az átruházást megszavazni. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! A véderőről szóló 1868 : XL. t. ez. 56. szakasza azt rendeli, hogy azon védkötelezettek, kik valamely testi fogyatkozásuk miatt be nem soroztathattak, vagy családi tekintetekből ideiglen felmentettek és a kik mint póttartalékosok sem hivattak be, bizonyos katonasági díjt tartoznak fizetni a rokkant katonák eltartására, ezen díj mennyiségének és beszedési módjának meghatározása, egy későbbi törvénynek tartatván fen. Tiz éve múlt, hogy e törvény meghozatott, a nélkül, hogy e most idéztem czikk foganatosittatott volna; daczára annak, hogy e tárgyban több izben volt már alkalmam a honvédelmi minister urat interpellálni. Mikor először szólaltam fel ezelőtt több évvel, azt méltóztatott mondani, hogy tárgyalásokat folytat a közös hadügyministerrel s talán az osztrák honvédelmi ministerrel is, mely tárgyalások azonban — mint hozzá tette — még addig czélhoz nem vezettek. Ugyanazt méltóztatott felelni, midőn a következő évben ugyané kérdést intéztem a honvédelmi minister úrhoz. Én e mentséget, t. ház, nem tartom elégségesnek, nem tartom elfogadhatónak. Először azért nem, mert az ily megegyezésről akár a közös hadügyministerrel, akár az osztrák honvédelmi ministerrel, a véderőről szóló törvény, jelesen annak általam idézett 56. czikke teljesen hallgat. De nem szükséges véleményem szerint ezen megegyezés, még az 1867 : XII. t. ez. erejénél fogva sem. Ugyanis annak 11. szakasza szerint a hadseregnek csak vezérlete, vezénylete és belszervezete nyilvánittatik közösnek, a hadseregre vonatkozó egyéb intézkedések a két állam kormányának, illetőleg törvényhozásának tartatván fenn. Már, hogy a katouasági díj, vagyis azon adó, mely a be nem sorozott ifjakra, illetőleg azok szüleire vettetik, a hadseregnek sem vezérletére, sem vezényletére, sem belszervezetére nem vonatkozik, az igen világos. De legyen bár másképen a dolog, legyen bár szüksége megegyezésre a bécsi ministeriummal, én még ez esetben sem tartom igazolhatónak a 10 évi halogatást, mely a honvédelmi ministert terheli. Mert ha merültek fel nehézségek és akadályok, melyek a törvényben követelt intézkedést lehetetlenné tették, akkor kötelessége lett volna a tisztelt honvédelmi minister urnak azon nehézségeket akár a közös fejedelemnek bejelenteni, hogy azokat ő szüntesse meg, akár pedig az országgyűlésnek tenni jelentést, hogy az intézkedhessek a törvény foganatosítása iránt. A t. minister ur sem az egyiket, sem a másikat nem tette, s én ezen mulasztást .súlyosnak — és bocsánatot kérek a szóért — megrovandónak KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. IV. KÖTET. [ tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Súlyosnak és ] megrovandónak először azért, mert ez által egy világos törvény végrehajtása elmulasztatott, elmulasztatott annak részéről, a ki épen a törvény végrehajtására van hivatva. Megrovandónak másodszor azért, mert e törvény rendeltetése az, hogy azon számos anomália, egyenlőtlenség, hogy ne mondjam méltánytalanság, mely a véderőről szóló törvénynek, illetőleg az általános védkötelezettségnek alkalmazásából származik, némileg kiegyenlittessék. Mert lehetetlen nem méltánytalanságnak tartanom pl. azt, hogy valamely szegény embernek egyetlen fia, egyetlen gyámola besoroztatik, míglen más embernek, kit az isten vagyonnal és gazdagsággal áldott meg, gyermeke felmentetik. Megengedem, hogy törvényes okoknál fogva, de olyan okokból, melyek azon ifjút egyáltalában nem teszik keresetképtelenné. Mert tudjuk, hogy a szabályok szerint igen csekély testi hibák is elegendők arra, hogy valakit a katonai szolgálatra képtelenné tegyenek, igy pl. ludláb, rövidlátás, mely hibák a katonaságnál nem türetnek, de a közönséges életben nem is vétetnek észre, sőt egyáltalában nem gátolják az illetőt abban, hogy foglalkozását folytassa és vagyont is szerezzen. Súlyosnak és megrovandónak tartom a mulasztást végre azért, mert ezen katonasági díjak szedése által 10 esztendő lefolyása alatt oly alap gyűlt volna már össze, melyből azon szegény, szerencsétlen harezosok, kik munkaképtelenekké lettek, vagy talán mint bénák és csonkák kerültek haza, némi kárpótlást, némi segélyt nyerhettek volna, s kik azért, mert a haza szolgálatában, vagy legalább a törvényhozás parancsából lettek bénák és csonkák, mindenesetre érdemesebbek azoknál, kik nem a hazát, hanem alkotmány és törvény ellenére az absolut uralmat szolgálták. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Felkérem ennélfogva a honvédelmi minister urat, méltóztassék a képviselőházat felvilágosítani azon okok iránt, a melyek őt az idéztem törvény foganatosításában akadályozták. (Helyeslés a szélső balon.) Szende Béla honvédelmi minister: Engedje meg a t. ház, hogy Irányi t. képviselő ur felszólalására pár észrevételt tegyek. Kétségtelen, hogy a véderőről szóló törvény utasítja a honvédelmi ministert, hogy a katonai díjak iránt törvényjavaslatot terjesszen elő. Nekem volt szerencsém tavaly kinyilatkoztatni, hogy ezen törvényjavaslat iránt tárgyalások folynak az osztrák kormánynyal. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a tárgyalásra szükség nincs, mert ez nem hadseregi intézkedés. Igaz, hogy nem hadseregi intézkedés, a törvény pedig csak a technikai berendezésre állapít meg egyformaságot; de mindenesetre oly intézkedés, melynek egyformán kell szabályoztatnia itt is, ott is, épen 49