Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

93. országos ülés márczius 22. 1879. 369 ládos emberekből áll. Hadd hulljanak a honvédek, | a dicsőség majd a közös hadseregé lesz, mint a j mely nagyobb létszámmal van mindenütt jelen. (Igazi Igaz! a szélső baloldalon.) A harczász tehát azt fogja kérdezni, vájjon > a dandár-e az a tacticai egység, a melvnek ke- ! rétén belül a honvédség a közös hadseregben alkalmaztatik ? K kérdésre egyszerűen azzal lehet felelni, hogy szorosan véve még az sem; mert hogy mire való a különítmény, (detaehement) azt minden katona tudja. Ugyanis a különítményi rendszer alapján igen könnyű a vezénylő tábornoknak a honvédséget a dandárnál még kisebb egységű csapattestekre is szétforgácsolni s ugy vegyíteni a sorhad közé, pl. a helyőrségekbe, a , hol egyes zászlóalj honvéd, 2— 3 zászlóalj sorkatonával fog vegyittethetni. A papíron azért ugyan együtt maradhat a honvéd-dandár, de a valóságban 5—6 mértföldnyi távolságra fognak egymástól esni egyes részei, sorhadbeli csapatokkal vegyítve. Sőt positiv intézkedéseiről van tudomásom az 1879-iki hadrendnek, mely szerint a zászlóaljaknál és a kisebb csapatok, nevezetesen egyes honvédszázadok is állandóul s közvetlenül sorhadi parancsnokság alá vezényeltetnek, pl. a tábori törzsekhez. Kérdem ezek után, t. ház, hol van itt az Önállóságnak még csak árnyéka is? Hol van a honvédintézmény egysége ; midőn azt tetszés szerint szét lehet darabolni és osztani a sorhad közé ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyenek ime a honvédelmi intézmény kebelében történt újítások. Szóval, a szerint daraboltatnak és kebelezhetnek | be a dandárok a közös hadseregbe, a mint azt a sorhad gépezetének Procrustes-ágya kívánja. A dandárváltozásnak a minister ur által azon hivatalos kiadványában való indokolására visszaférve, én megvallom, jobban szerettein volna, ha oly változtatások történnek vala a honvédség kebelében, melyeket nem kellett volna ugy indokolni, hogy ezen és ezen állapotokat szükségesnek tartottam megszüntetni, azért, mert a sorhad keretébe nem illenek; hanem inkább azt kívántam volna, hogy oly változtatásokat tett volna a minister ur, melyeket ugy indokolhatott volna: Ezeket és ezeket az újításokat szükségesnek vélem a honvédségnél, mert az azelőtt létezett állapotok a nemzet geniusának nem feleltek meg. Ugyanis ez utóbbi szempontnak kellene szerény nézetem szerint oly nemzeti véderőaél, a milyen a honvédség, irányadónak lenni, nem pedig már az imént jelzett szempontoknak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban fájdalom, minálunk a nemzeti aspiratiókra vajmi keveset adnak. Minálunk mindenható egyedül a militarismus; minálunk csupán Bécs az irányadó hatalom katonai dolgokban. És hogy e hatalomnak még inkább kedveskedjenek: KÉPVH. NAPLÓ 1878 —81. IV. KÖTET. a honvédségben, ezen. az 1868: XLI. t. ez. határozmányai szerint is kiváíólag nemzeti jellegű véderőben még germanisálnak is; igen, rendszeresen németesítenek. A t. minister ur személyére és egyéni érzületére nézve megengedem, sőt szívesen elismerem, lehet jó magyar; azonban a honvédelmi intézménynek ez édes-keveset használ akkor, ha ő mégis elnézi, vagy kénytelen elnézni, sőt aláírásával előmozdítani a nálánál magasabb factorok németesítő törekvéseit, a melyek háta megett. de nevében működnek. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Sajnos!) Fájdalom, az osztrák-magyar monarchiában az alkotmányosság eszméje nem jutott még oly diadalra, hogy oly magasabb factorok, mint pl. az Armee-General-Inspector, a közös hadügy minister, vagy a Militärkanzlei személyzete a magyar parlament elé idéztethetnének. A magyar törvényhozás csupán a honvédelmi ministerrel számolhat; s épen azért a felelősség minden tekintetben egyedül a honvédelmi minister urat terheli. Minthogy germanisatiót említettem a honvédségnél, puszta állításokat pedig nem szokásom tenni : adatokkal támogatom állításomat és hivatalos intézkedésekre, újabb időben történt tényekre hivatkozom, Grermanisáltatik 1. a tisztikar általánosságban. Ugyanis azon előléptetési szabályzatban, a mely mai napig is érvényben van, ez olvasható: „Törzstisztté csak az neveztethetik ki, a ki a német nyelvet a szolgálatnak megfelelően birja." Hogyan egyeztethető ez össze, kérdem, az 1868. évi XLI. törvényczikkel és a honvédségnek a fejedelem által jóváhagyott alapszabályaival, melyek a honvédségnél szolgálati nyelvül a magyart rendelik? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez megdöbbentő germanizálás. Ott állunk tehát ezen intézkedéssel, hogy a magyar honvédségnél törzstisztté csak az lehet, a ki jó német. Mi következik ebből ? Az, hogy a kapitányok, főhadnagyok stb. nyakra-főre törik magukat a német nyelv megtanulásában, hogy majdan törzstisztekké előléptethessenek. Ha ez fokozatosan halad, oda fogunk jutni a honvédségnél is, a hol a közös hadseregnél már tényleg állunk, hogy t. i. a német nyelvet nem biró magyar fiuk legfolebb altisztségig vihetik. De 2. germanisáltatnak a vezérkari szolgálatra készülő honvédtisztek is. Ugyanis minden évben 5—-5 ily honvédtiszt küldetik Bécsbe 2 évre a höhere Kriegsschul-ba. Ezen tanfolyamból azután még egy évi próbaszolgálatra osztatnak a közös hadseregbe. A tanfolyam ugy, mini a szolgálat nyelve, természetesen német. Mielőtt ezen tisztek Bécsbe küldetnek, vizsgálatot kell kiállniok, a többi köztt 47