Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

93. országos ülés máreains 22.1879. 367 Horváth Gyula jegyző (olvassa) ? Rendes kiadások. 1 czím. Központi igazgatás. Thaly Kálmán: T. ház! Midőn a honvédelmi ministerium költségvetés^ tárgyaltatik, a honvédség mint nemzeti véderő iránt táplált meleg érdekeltségem késztet felszólalni. Mint a t. honvédelmi minister ur jól tudvd méltóztatik, szerencsém volt a honvédelmi intézmény szervezésében résztvenni, és hét évig foglalkoztam honvédelmi ügyekkel, (Éljenzés a szélső baloldalon) szükségképen ismernem kell tehát azokat részleteikben is, s talán sokaknál behatóbban. Azonban, t. ház, nagyon csalódnék az, ki tán azt tenné fel rólam, vagy épen azt várná, hogy én, mint a ki évekig voltam a honvédelmi ministerium elnöki osztályának vezetője, most mint ellenzéki képviselő, ez alkalmat talán arra használnám fel, hogy ki tudja, miféle érdekes lelepzéseket tegyek, vagy nem tudom miféle czélzásokkal álljak elő. Részemről ugyanis a discreriót komoly, fórfiút megillető tulajdonnak tartom ; s másként is sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem ezen ház magas hivatása iránt, hogysem a törvényhozók becses idejét holmi pikáns, — bár olykor megengedem, igen jellemző állapotok vagy történetkék — elbeszélésével akarnám elrabolni. Részemről tehát ezen felfogásból kiindulva, azon időre, melyet a honvédelmi ministeriumban töltöttem, s az azon idő alatt a honvédelmi ügy körében történtekre egyáltalában nem is reflectálok; hanem csak az azóta újabban véghez ment szervezeti változásokról, újításokról, s egyáltalában az újabb dolgokról igyekezem szólani. Nevezetesen oly hibákra akarok ezek köztt mutatni, melyeknek orvoslása, szerény felfogásom szerint, a honvédintézménynek csak hasznára és díszére válnék; s mihelyt ezen hibákat ismerem, mint a törvényhozás egyik, bármily csekély tagjának, kötelességem azokra rámutatni. A t. honvédelmi minister ur, az 1879. évre kért újonezjutalék megajánlásakor tartott beszédem alkalmával, a többek köztt azt méltóztatott nekem mintegy szemrekányólag mondani, hogy hadügyi ismereteimet a honvédelmi ministeriumból hoztam magammal. Elismerem ezt, t. minister ur, bizonyos fokig igen szívesen; a mennyiben részemről azt tartom, hogy tanulni sohasem szégyen, sőt a magyar példabeszéd szerint a jó pap holtig tanul. Azonban teljes szerénységgel megjegyezve, méltóztassék azt nekem megengedni, hogy talán mégis valami csekély ismeretet vittem is oda. Ha méltóztatik visszaemlékezni a minister ur a honvédügy szervezésére, nevezetesen a hadi műnyelv, a katonai irály megállapítására, az első tankönyvekre és a ma már oly szépen virágzó magyar katonai irodalom kezdeményezésére, talán akkor lesz oly kegyes az én szerény észrevéte) lemnek igazat adni. Többet szólni e tárgyról I szerénységem tiltja. De arról biztosíthatom a t. minister urat, hogy azon meleg érdekeltség és ügybuzgalom, a melyért engemet maga a minister ur is, nem egy hivatalos okmányban, érdememen felül kitüntetni kegyeskedett, — mondom — az az ügybuzgalom a honvédség iránt ma is, jelen állásomban , jelen helyzetemben is él, tökéletesen és lankadatlanul él bennem. (Éljenzés a szélső balon.) Csakhogy, persze, a honvédséget én részemről másként képzelem, másként fogom fel, mint az irányadó katonai körök, és velők együtt a t. minister ur is. (Halljuk!) Azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, programmjának egyik sarkalatos elvéül tűzte ki az önálló magyar hadsereg létesítését. (Igaz! Éljenzés a szélső balon.) A függetlenségi párt s vele a magyarságnak milliói, (ügy van! a széki balon) a honvédség intézményében az egykor létrejövendő önálló magyar hadsereg magvát szereti látni, {ügy van! a szélsőbalon?) E felfogásból indulok ki én is, (Helyeslés a szélső balon) és részemről a honvédséget oly nemzeti, de igazán nemzeti véderőnek szeretném tekinteni, a mely hivatva van arra, hogy jövőre veszély esetében a magyar hazát és a magyar alkotmányt fegyverrel megvédelmezze, megvédelmezze bárkik ellen, a kik azt megtámadni merészlik, __ mint az 1848—49. évi hős honvédek tevék. (Éljenzés a szélső balon.) Ilyennek tartottam, ilyennek óhajtottam részemről a honvédséget mindig; akkor is, mikor annak szervezésében parányi erőmmel résztvevék, és ilyennek óhajtom azt ma is. Azonban milyennek tartják a honvédséget az irányadó katonai körök, és velők a t. minister ur is? Szerintök a közös hadsereg rendszere az a procrustesi ágy, a melybe a honvédség minden áron beleszorítandó. Akar, nem akar, „der Biene muss!" Ha kurta, nyújtják, ha hosszú — amputálják. Ugyanis a honvédintézményt a már lejárt és csak ideiglenesen meghosszabbított 1868. évi XL. és XLL törvényczikkek némely határozmányai és ezek magyarázgatás! alapjai, mindenképen a közös hadsereg kaptájára vonják; a helyett, hogy azt a kis önállóságot, melyet neki az említett törvényczikkek még meghagytak, a lehetőségig kitágítani igyekeznének, még szorosabbra vonják a szolgai kapcsot. A keretrendszerre [alapított népies véderöknél, a minő a honvédség és egyes nemzeti sajátságok, a hadtörténelem példái és bizonyságai szerint, jelentékeny erkölcsi tényezőkül használhatók fel. A hol megvannak tehát ezen tulajdonságok, ki kell azokat fejteni, fel kell használni; a hol pedig nincsenek: szükség volna azokat csiráztatni, úgyszólván mesterségesen is előidézni. Nálunk, hála istennek, a magyar nem-