Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

9S. országos ülés inárezius 22. 1879. 365 csakis a gyári jövedelem emelése által apaszt- | ható. És én azon reményben, hogy az igen tisz- j telt igazságügyminister ur, ugy az állam érdekében, mint különösen fegyintézetek közelében levő kisiparosok veszélyeztetett érdekeinek megóvása szempontjából, még ezen év folytán ez irányban szíves leend intézkedni, és ismétlem, azon reményben, hogy ezen felszólalásomat az igen t. igazságügyminister ur figyelembe veendi, a fegyintézetekre előirányzott tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Jakab Bogdán : T. ház! Az előttem szólt t. képviselő ur annyira kimerítette mindazt, mit én az országos fegyintézetekről mondani szándékoztam, hogy új gondolatot alig tudnék felhozni ; ha mégis a t. ház figyelmét pár perezre igénybe veszem, teszem ezt azért, mert e tárgyban küldőim közvetlenül érdekelvék. Közelebbről Szontágh Pál t. képviselőtársam rámutatott azon veszélyes concurrentiára, melyet az államgépgyár gyakorol a főváros kisiparosaival szemben, csak azon egy okból, mert az állam-gépgyár adót és bélyeget nem fizet. Ha ez így van, mit mondjanak azon iparosok, kik oly állami intézettel állanak szemben, melyek nemcsak adót és bélyeget nem fizetnek, de még a munkást sem fizetik, melyeknek a háztartásra nincs gondjuk, s a befektetett tőke kamatjait sem kell számítniok, és igy oly árakat szabhatnak, melyekkel a tőszomszédjokban levő kisiparos semmiesetre concurrálni nem bir. Gr. Ráday t. képviselőtársam általánosságban említette e dolgokat, én a részletekre leszek bátor egy pár észrevételt tenni. Én nem azt számítom, mibe kerül egy év alatt egy fegyeuez élelmezése, hanem azt veszem fel, mibe kerül az egy napra. A fegyenczek élelmezése az országos fegyintézetekben kerül 18 krba. E 18 krajczárból megkeresi a fegyencz az illavai fegyintézetben annak egyharmad részét, a lipótváriban kétötödét, a munkácsiban kétötödét, a szamosujváriban egyötödét, tehát körülbelől 3 krt. Csak a váczi fegyintézet az, mely az egész élelmezési költséget megkeresi, mert a főváros közelében levén, termékeit itt értékesíti. Kérdem a t. házat, egy kis város iparosai, kik segédet fizetnek, háztartásról gondoskodnak, családot tartanak, s a szerény iparüzletökbe befektetett tőke kamatait is kell, hogy számítsák: hogyan eoneurrálhássanak ily intézettel ? Nem nézhetnek-e bizton a közellevő elszegényedés elé? r Én elismerem, hogy a fegyintézetekben a fegyenczeket munkával el kell látni, mert ez által a munkátlanság lelketölő nyűgétől megszabadulnak, s másrészről kiszabadulások esetére egy szerény tőkécskét vihetnek magokkal, s jövő elélhetésök alapját is birják a megtanult munkában; de ezen czélokért a kisiparosokat feláldozni nem lehet. Meg vagyok győződve, hogy a tisztelt igazságügyminister ur mindezekről fog gondoskodni; sőt azt is tudom, hogy e kérdéssel foglalkozik is, azért én részemről indítványt nem akarok beadni, csak arra kérem a t. igazságügyminister urat, méltóztassék az országos fegyintézetekben dívó ipar üzletet ugy szabályozni, hogy a közvetlen közelében levő megániparosok az által ne károsodjanak. (Helyeslések.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy a fegyházakban a rabokat munkáltatni kell, az iránt, gondolom, ma semmi kétség nincs. Nem pénzügyi tekintetek javasolják ezt, hanem paranesolólag követeli ezt a rabok javítása, parancsolólag követeli a rabok jövendőbeli sorsa iránti gondoskodás. Hogy a rabokat nem lehet kellőleg javítani, ha kellőleg nem foglalkodtatnak, hogy a rabok jövőjéről nem lehet máskép gondoskodni, minha egyes iparczikkek készítésére oktattatnak, az iránt, gondolom, ma többé nincs kétség. Mindamellett azou kérdés, melyet gr. Ráday és Jakab t. képviselőtársaim felhoztak, nem csupán magyar, nem csupán erdélyi kérdés, hanem megpendittetett az a külföldön is. A múlt évtized első évében Angliában legelőször emeltek panaszt a fegyházi concurrentia miatt, tavaly pedig a német birodalmi gyűlésen az iránt tétetett indítvány, hogy vizsgáltassa meg a kormány, miképen lehetne ezen bajoknak elejét venni. A kormány megbízta az úgynevezett „Deutsche Handelstag"-ot, ez 112 iparkamarát hallgatott meg; tanácskozmányok tartattak és az eredmény az volt, hogy a bérleti rendszert meg kell szüntetni, mert a bérlők oda törekszenek, hogy olcsó, de rósz czikkeket készíttessenek és igy az iparosok vásárját minél nagyobb mértékben rontsák. Oda kell tehát törekedni, hogy productiv iparüzleíek honosíttassanak meg és leginkább az állam szükségletei fedeztessenek a fegyházak által. Tehát majdnem ugyanazon panaszok és módok, melyeket gr. Ráday képviselőtársam itt ajánlott. A mi saját speciális viszonyainkat illeti, csak két fegyház van, tudniillik a lipótvári és a váczi, melyek árúi nagyobb mértékben gyakorolnak hatást a környékre. Merültek is fel panaszok, s elődöm nevezetesen Váczon megtiltotta a fegyintézeti árúczikkeknek árulását a hetivásárokon. Ennek az volt az eredménye, hogy a fegyház jövedelme tetemesen csökkent. Vájjon a váczi iparosokon segítve lett-e ez által vagy sem, azt nem tudom. A mi Szamos-Újvárt illeti, annak jövedelme 8000 frt. Szamos-Újvárt készíttetnek a halina-öltönyök, a pokróezok és az erdélyi rabok ruhailletményei, úgyannyira, hogy majdnem az egész szükséglet csupán csak az