Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-80
80. országos fiiéi márczins 7. 1879. 31 a közlekedési tárezát vette át. Foglalkozott azzal a bányajogi bizottság 1874-ben, szintúgy azon bányaügyi vegyes bizottság, mely 1875-ben a pénzügyi és kereskedelmi ministeriumok tagjaiból összeállittatott, annak, mint a képviselőház volt bányajogi bizottságának jegyzője, én is tagja voltam. Azon bizottság még 1875-ben beadta munkálatát a pénzügyi és kereskedelmi minister uraknak, folytak is ez irányban tárgyalások a pénzügyministeriumbaii, de a kérdés eddig meg nem oldatván, azt a t. pénzügyi és kereskedelmi minister urak kiváló figyelmébe ajánlom és megjegyzem ÍÍIG1\ tiszteletijei T miszci int <x mä^an iparosokra a bánya-törvény érvényesítése csak az esetben váland jótékonynyá, ha azzal egyidejűleg vagy azt megelőzve megöldatik a bányaerdők kérdése. Gyurgyik Gyula: Tisztelt ház! Szinte mosolyog az emberre ezen költségelőirányzat, midőn azt látjuk, hogy bányászat és pénzverés czímén 32,132 frt többletül van előirányozva 1879-re. Ha tehát ez oknál fogva alkalmat veszek magamnak felszólalásomat ismét az igen t. pénzügyminister ur czímére útnak ereszteni, remélem, hogy miután felszólalásom tárgya olyan, melynek existentiája a bányászat sikeréhez okvetlen megkívántatik, e felszólalásomnak okvetetlen sikerdúsabb eredménye leend, mint az előbbinek. Értem a kincstári bányásznépet, melynek nyugdíjaztatása a mai napig is egy, az 1818. évből származó Hofdecretum alapján eszközöltetik. Ezen decretum oly időből származik, midőn egy pozsonyi mérő búza ára 1 frt, s egy font hús ára 5 váltó-kr. volt. Ezen decretum szerint kénytelen a bányamunkás legalább 4-0 évig folyton a bányák üregeiben mászkálni, hogy az úgynevezett nagy pensióhoz juthasson. És akkor aztán — fogják kérdezni — miből áll ezen nagy nyugdíj ? Áll a kincstár részéről havonként 5 frt 77Vg krból, a társláda részéről 60 krból, összesen 6 forint 38 krból, mely összeg tesz évenként 76 forint 56 krt s a miből egy napra esik 21 o. é. kr. Már most az az ember, ki 40 évig a bánya-üregekben kénytelen élni, hogy fog megélni napi 21 krból? De hány ember éri azt meg, hogy 40 évig a bányákban mászkálhasson. Látjuk a legutolsó évi kimutatásból, hogy a nagy pensiót élvezte 75 ember, a kis pensiót kapta 554 személy. Azt kérdi a t. ház. miből áll ez a kis pensió? Ha valaki 39 évig és 11 hónapig bányászkodott, és azután munkaképtelenné vált, akkor kijut számára a kis pensió, ez pedig áll a kincstárból havonként nyert 1 frt 36 krban, és a társládából kapott 60 és fél krban, a legjobb esetben, ha t. i. 39 évig szolgált. Tehát, ha valaki érdemessé tette magát a kis pensióra, kap havonkint 1 frt 96 és fél krt, vagyis évenként 23 frt 58 krt, egy napra tehát 6.55 krt. A nők tekintet nélkül arra, hogy férjeik meddig szolgáltak, kapnak férjük halála után nyugdíj gyanánt a kincstártól havonként 68 krt, a társládából 30 krt, összesen 98 krt. Egy évre tehát 11 frt 76 krt és igy egy napra esik 3.26 kr. Elég keserves tehát azon nép állapota, és nem tudom, mit csodáljak inkább, annak nyomorát-e vagy önfeláldozó készségét. Még csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy 1871. óta mindig bíztatják ezen népet, hogy új, időszerű nyugdíjszabályzatot fognak számára megállapítani. Azt hiszem, találkozom a t. pénzügyminister intentiójával, midőn arra kérem, hogy ezen új nyugdíj szabályzatot a kincstári bányásznép számára ne tanulmányoztassa még újabb 18 évig, mert nem hiszem, hogy ezen szabályzat oly complicált volna, mint polgári törvénykönyvünk. Ajánlom a kincstári bányásznép nyugdíjaztatásának ügyét a t. pénzügyminister ur figyelmébe. {Helyeslés.) Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Csak azt kívánom kijelenteni, hogy a pénzügyi bizottság általában az egész nyugdíjkérdés rendezésére vonatkozólag most is tesz í javaslatot és a képviselőháznak vannak e tekin| tétben határozatai. Azt hiszem, nem volna sem j helyes, sem méltányos, hogy a nyugdíjak egy • része az egészből kihasittassék és az iránt kttlönváltan tétetvén intézkedés, a többi a régi állapotban hagyassék. [Helyeslés a jobboldalon) Kérem tehát a t. házat, méltóztassék eddigi eljárásának megfelelőleg, elfogadni a pénzügyi bizottság javaslatát, miszerint a nyugdíjügy szabályozandó. Ezen javaslat kiterjed az egész nyugdíjügyre, s igy azon kérdésre is, melyet a t. képviselő ur felemlített. (Helyeslés a obboldalon.) Elnök: Az összeg elfogadtatik. Baross Gábor jegyző (olvas): Bevétel 9.038,952 frt. Elnök: Megszavaztatok 9.038,952 frt. Baross Gábor jegyző (olvas): Állami nyomda. Kiadás, A) Igazgatás. Személyi járandóságok és dologi kiadások. B) Üzlet. Személyi járandóságok, anyagok, szerek és egyéb üzleti szükséglet, Összes szükséglet 525.000 frt. Orbán Balázs; T. ház! Én az államnyomdát eddig is kiváló figyelemben részesítettem, most se mellőzhetem azt a következetlenség vádja nélkül. Kern akarom, t. ház, kétségbe vonni ezen intézet szükségességét; bár megvallom, hogy mióta az önálló bank feladatott, s a közösügyes bankok Bécsben állíttatnak ki, az államnyomda hivatása igen nagy mérvben csökkent. Nem tagadom azt sem, hogy ama nyomda szépen berendezett jeles intézet; de ilyen maradna akkor r
