Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-93
358 9*" ° rMá s° s üi és kapcsolatosan hozatott indítványba a t. képviselő ur által: részemről ezen határozati javaslat elfogadását nem ajánlhatom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Veszter Imre; T. ház! Azokra, a mik határozati javaslatom első pontjára vonatkozólag mondattak, részletesebben válaszolni ezúttal nem fogok. Azt hiszem, hogy a szóbeliség rendszere részleteinek és előnyeinek tárgyalása akkor lesz helyén, ha majd az ez iránti törvényjavaslat a ház asztalán fog feküdni, a mi hogy előbbutóbb meg fog történni, meggyőződésem, mert az a korszellemnek követelménye. A szóbeliségnek, mint minden nagyobb reformeszmének, minálunk az a sorsa, hogy annak ellenzői, miután érvekkel nem győzhetik meg, azt elvben elfogadják, helyeslik ugyan, de csak azért, hogy a kivitel előtt félénken megálljanak. Azt mondják, szép is, jó is, de kivihetetlen; pedig, t. ház, ha a szóbeliség és közvetlenség rendszere Francziaországban már 1792 óta folyvást üdvösnek, sőt az igazságszolgáltatás reorganisatiójára alkalmasnak bizonyult; ha a hajdani rajnai szövetség német tartományaiban, a hol pedig e rendszert a francziák octrojálták a németekre, — a közvetlen szóbeliség ezen tartományok felszabadítása után is, mint vívmány fenntartatott és mai napiglan is alkalmazásban van; ha egész Nyugat-Európában egészen a Néváig ezen rendszernek meghonosításán fáradoznak; ha a jogi irodalomban ezen rendszernek feltétlen becse minden kérdésen és vitán felül állónak nyilvánittatott: akkor azt hiszem, t. ház, hogy ezen rendszernek ellenzését mi nálunk vagy anomáliának, vagy a túlhajtott conservativismus azon sajnos jelenségének kell tekintenem, a mely inkább megalkuszik a megszokott nyomorúsággal, mintsem abból magát férfias küzdelemmel férfiasan kivágja. (Helyeslés balfelöl.) Eöviden felelve azokra, a miket a t. minister ur az administratio tekintetében állításaim czáfolatául felhozott, én — mint mondám — adataimat részint tapasztalatokból, részint a nyilvános hírlapokból, leginkább pedig a ministeri rendeletekből merítettem. En annyira tisztelem az igazságügyminister ő excellentiáját, hogy állításaim tagadására puszta tagadással élni a t. minister ur ellenében nem fogok. De azután én is appellálok a t. minister ur igazságszeretetére és méltánylására ; és arra kérem, nézzen utána azon ügyrendtartásnak, a mely ministeriumában dívik, és ha azt találja, hogy csakugyan van rendelet, a mely a szolgaruhák végleges elintézésére vonatkozólag a ministeriumnak tartja fenn a végleges jóváhagyást; ha csakugyan azt találja, hogy van rendelet, a mely a legszükségesebb czikkek beszerzésétől az elnököt és kir. ügyészt eltiltja, ha ily rendeleteket talál: akkor legyen szíves a márczius 22. 1879. t. minister ur nekem legalább privative megadni azon elégtételt, hogy a mit mondtam, a valóságnak megfelel. A mi a személyzetre vonatkozó megjegyzéseimet illeti, én azokat a bécsiekre nézve az osztrák hivatalos almanachból, a magyarországiakra nézve Kanyó igazságügyministeri tisztviselő névtárából merítettem. Igaz, hogy a fogalmazók számába bevettem a gyakornokokat is, de minthogy ezen gyakornokok tényleg csakugyan a fogalmi szakban működnek, azokat máshová nem is sorozhattam. Ennél fogva megmaradok előbbi állításom mellett, mely szerint a fogalmazók száma csakugyan 25. Hogy azután a fogalmazók tényleg kormányoznak is, a mi viszonyaink közt természetes és el is hihető; hiszen az igazságügyi ministerium ügyforgalmának száma 40 ezerre rug, tehát physikai lehetetlenség, hogy három, pardon, két ministeri tanácsos ezen nagy actahalmazzal megbirkózhassék, azokat feldolgozhassa, superevidentiában tarthassa és még el is olvassa. Áll tehát az, a mit mondottam erre nézve is: — hogy a ministerialis ifjúság, az igaz, mindig a minister nevében, de rendszerint saját bölcs belátása szerint intézi el az ügyeket, ezt számos rendelet szerkezete és tartalma is bizonyítja. Miután a minister ur maga is azt kivánja, hogy a szóbeliség érdemileg inkább az új perrendtartási javaslat tárgyalása alkalmával beszéltessék meg, miután sokkal melegebb barátja vagyok a nyilvános szóbeliségnek, semhogy egy ily fontos javaslatot, tekintettel a háznak általam tapasztalt jelenlegi hangulatára és a házszabályoknak azon rendeletére, mely szerint, ha ezen javaslat elejtetik, ez a jelen országgyűlés alatt többé tárgyalás alá nem vehető, ezen rendelkezésnek feláldozzam. Tekintettel, mondom, a minister urnak azon kívánságára, hogy ez inkább a perrendtartás tárgyalása alkalmával vétessék fel, határozati javaslatomnak ezen első részét visszavonom. Miután azonban a kir. tábla decentralisatióját maga a minister ur is szükségesnek tartja és ennélfogva helyesli azon administrativ intézkedéseknek decentralisatióját, a melyek nagy részben csak a decentralisált felső törvényszékek felügyeletének üdvös hatása alatt fognak megérhetni: határozati javaslatomnak erre vonatkozó két utolsó pontját fenntartva, kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomnak e részét elfogadni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Pauler Tivadar Igazságiigyminister: Én nem privative négyszem köztt, hanem most mindjárt megadom a t. képviselő urnak azt a satisfactiót, a melyet tőlem kivan. (Halljuk!) Azt t. i., hogy az ügyészségi szolgáknak és a raboknak ruhailletménye természetben adatik ki,
