Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-93

352 93. országos ülés mérczius 22. 1879. t. ház, tagadhatatlan; azonban az állandóan alkalmazott irodai személyzet számát a költségvetés állapítja meg, és igy, t. ház, azon változtatni, azt felemelni nekem nincs hatalmamban; de segíteni lehet díjnokok által és épen azért 80,000 írttal magasabb irodai átalányt kértem a tiszt, háztól, hogy e bajon legalább ez irányban segíteni lehessen. Hozzájáru!, hogy a mechanikai találmányoknak, mint a hektographnak alkalmazása e tekintetben is némi segítségül leszen. Csak azt az egyet akarom még megemlíteni, hogy a díjnokok alkalmazása és nevezése, úgy szintén a szolgáké, de még a joggyakornokoké is, nem a ininisterium által történik, hanem az illető törvényszéki elnök által. Ez alkalmazza, ez mozdítja el a díjuokokat belátása szerint, a mint a munka szaporasága megkívánja. Ha a kellő számú és rendszeresített számú díjnokok nem elégségesek, akkor több díjnokok engedélyezéseért az igazságügyministeriumhoz kell folyamodni: és ez megadatik a munkanagysághoz képest rövidebb, ragy pedig hosszabb időre. De ezeket is a törvényszéki elnök nevezi ki, abba a ministerium többé nem foly be. Áttérek azokra, a mik a ministeriumnak szervezéséről a ministeriumnak hatásáról, munkafelosztásáról, a személyzetről mondattak. Mindenekelőtt figyelmeztetem a tiszt, házat, hogy az igazságügy ministeriumnak létszáma az utolsó években tetemesen leszállittatott. Ezelőtt négy ministeri tanácsos volt, most van kettő; az előtt kilencz osztálytanácsos volt, most van öt; azelőtt tizenkét titkár volt, most van nyolcz; azelőtt tizenkét fogalmazó volt, most van nyolcz. így tehát a reductió nagymértékben megtörtént. Összehasonlítás tétetett az ausztriai igazságügyministeriummal és az mondatott, hogy ott a személyzet száma sokkal csekélyebb, mint nálunk. Én nem ismerhetem el azt, hogy sokkal csekélyebb. Ha a fogalmazói személyzetet vesszük, én az 1879-diki status - névtárt megnéztem, az ottani rendszeresített fogalmazói személyzet száma 25, mig nálunk 32, de be van osztva még 6 más tisztviselő, kik a fogalmazói munkát végzik. Hozzájárul ehhez, hogy az administratió ott már részben deeentralisaltatván, a főtörvényszékek által eszközöltetik. Az irodai segédszemélyzet ott egygyel kevesebb, mint minálunk. A mi pedig a számvevőséget illeti, a mire a t. képviselő ur a fősúlyt fektette, azt mondotta, hogy Ausztriában négy számvevőségi tisztviselő van a ministeriumnál, nálunk pedig egy főszámtanácsos, három számtanácsos, egy kiadó és 40 számtiszt, tehát 45, és ez nagy feltűnést okozott. Miért? Mert ha az igazságügyminister ott négygyei beéri, Magyarországon miért legyen 45. De nem kell csak a központi igazgatást tekinteni, hanem a íőtörvényszéket is. Ott decentralisálva lévén az igazgatás, a számvevőségi osztályok a főíörvényszékeknél vannak. A monarchia kilencz főíörvényszékénél pedig van 3 főszámtanácsos, és 9 számtanácsos, tehát 12, szemben a mi négyünkkel; a mi 40 számtisztünkkel szemben pedig van ott 33 számvizsgáló, 32 számtiszt és 23 segédtiszt, tehát 88 és igy mégegyszer annyi, mint nálunk; a mi a dolgot egészen más szinben tünteti fel. Azonfelül ott az igazságügyministeriumnál van 6 ministeri tanácsos, mig nálunk kettő; ott van 2 osztályfőnök, nálunk egy államtitkár, és igy még a költség sem nagyobb nálunk, mint ott. Mert habár ott a központi igazgatás 240,000 forint, nálunk pedig 210,000 frt, ha levonjak a számtisztek fizetését, mely körülbelül 40,000 frtra rúg, a mienk tetemesen olcsóbb, ámbár az egész központi igazgatás itt lévén concentrálva, az ügydarabok száma nálunk majdnem mégegyszer annyi, mint ott. Egyébiránt ezt csak a felhozott adatok kiigazítására és rectificálására jegyeztem meg. A mi magát a belső ügykezelést illeti, azt tetszett a képviselő urnak mondani, hogy fiatalok a tisztviselők; itt kezdik meg pályájukat, nem birnak kellő tapasztalattal és mégis ők bocsátják ki a rendeleteket a főügyészséghez és az elnökökhöz. Én, t. ház, a fiatalság iránti véleményt nagyon relatív dolognak tartom. Az igazságügyministerium főbb tisztviselői kivétel nélkül majdnem mind a ministerium fennállása óta, de azelőtt is a cancellariánál és törvényszékeknél szolgálva 14, 15, 16, sőt 20 szolgálati évet is tudnak kimutatni. Hogy az alsóbb fokon levő hivatalokban fiatal emberek vannak, az nagyon természetes. Hivatali pályáját minden ember fiatal korában kezdi, s igy az alsóbbfokú hivatalok mindenütt fiatal emberekkel vannak betöltve. Hogy a miministeriumunktól többen a törvényszékekhez átmentek, az a reductió következménye s viszont, hogy onnan át nem vehettünk, annak épen egyik oka areductióban rejlik, de 2-szor rejlik abban is, mert kevés bíró érez hajlandóságot a maga törvényesen biztosított független állását administratiónális tisztviselői állással felcserélni. De ha fiatal is a segédfogalmazók és fogalmazók egyrésze, vagy akár mind is, még abból nem következik, hogy kellő tapasztalattal nem bírván, azért az ügyek elintézésénél hibáknak kell történniök. A ki a ministerium ügykezelési módját ismeri, az azt is fogja tudni, hogy habár a segédfogalmazó föl is teszi a fogalmazatokat, azokat vagy osztályfőnöke utasítása szerint teszi fel, vagy pedig csekélyebb ügyekben annak revisiója alá tartozik bocsátani. Egyetlen ügy-darab sem megy ki az igazságügyi ministeriumból, melyet felül ne vizsgált volna az illető osztály főnöke, a ministeri, vagy osztálytanácsos. Minden fontosabb kiadmány I pedig elém kerül, vagy még fogalmazatban, vagy