Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-93
350 93. országos ülés márezius 22. 1879. akármi más terhet rovunk, annak terjesztését kisebb-nagyobb mértékben gátoljuk, s miután a jövedelem ebből csak 7000 frt, ez bizony nem érdemli meg a meggátlást; annál kevésbbé, mert nem minden országban — lehetnek kivételek, nem vagyok annyira informálva, hogy Németországban mit csinálnak, — hanem péld. Angliában, s merem mondani, Francziaországban nem élnek repressáliákkal. Én Francziaországban és Angliában is kaptam magyar lapokat, s a rendes postadíjon kivül egyebet nem fizettem. Ha valaki itt a m. kir. postán előfizet, természetesnek találom, hogy akkor azért valami díjat fizet, de ne csináljanak belőle monopóliumot, hogy eltiltsanak minden mást; s ha nem is directe, mégis eltiltják annyiban, hogy ha másutt fizetjük is az előfizetési díjat, a posta mégis 2 krt ró ránk, e 2 kr. elől tehát sehogysem tudunk menekülni. Múltkori kérdésemnek azonban két része volt. Az egyik vonatkozott a 2 krra, mely a külföldi hírlapokat terheli, a másik pedig vonatkozott azon Vs kr. új teherre, mely körülbelül egy év óta a magyar lapokat terheli. Kérem a minister urat, legyen szíves erre válaszolni, mert minden lap után, mely a postán jő, újabban még egy 7 2 krt, vagyis havonként 15 krt vesznek. Kemény Gábor b. földniívelés-, iparés kereskedelmi minister: A t. képviselő ur engem részben félreértett, talán nem fejeztem ki magamat elég tisztán. Ép a tudományos és szaklapok nem fizetnek bélyeget. Én nem azt mondottam, hogy ez azért szedetik, mert az 1858-ki rendelet fennáll, hanem mert ezen rendelet átvétetett az 1867-iki és 1878-ki törvénybe. Elnök: Következik a napirend szerint a igazságügyministerium 1879. évi költségvetése részletes tárgyalásának folytatása. Nem lévén senki felírva, az általános tárgyalást ezennel bezártnak nyilvánítom ki. Szólási joga van még az előadónak és a határozati javaslat beadójának. Pauler Tivadar igazságiigyminister: T. ház! Az előttem szólt t. képviselő urak igazságszolgáltatásunk hiányairól és bajairól értekezvén, azokat előttünk feltárták, azokra orvoslási módokat ajánlottak. Nem tagadom esnem tagadhatom, hogy mint minden emberi intézménynek, úgy a miigazságszolgáltatási szervezetünknek is vannak hiányai,vannak bajai; azokat orvosolni ép úgy törekvése volt a törvényhozásnak, mint mindazoknak, a kik az igazságügy vezetésére hivatva vannak. Ezen bajok orvoslására irányultak mindazon törvényjavaslatok, melyek beadattak és a melyek készülőben vannak. Hogy azonban a bajoknak felismerése forrásaiknak constatálása és az azok ellen alkalmazandó orvos- és gyógyszerek megállapítása nem oly könnyű, ezt az előttem szólt t. képviselő urak beszédei is mutatják, a melyek a bajoknak különböző okait indicálták, azoknak orvoslására különböző gyógyszereket ajánlottak. , Az egyik gyógyszer, a mely leghathatósabbnak mondatott, törvénykezési rendtartásunknak átalakítása és megváltoztatása volna. Nem vonom kétségbe, hogy a mi törvénykezési rendtartásunknak vannak hiányai és hibái. Ezen hibáknak felismerése vezetett engem már akkor, mikor először ültem e széken, arra, hogy a kirívó hiányok orvoslására törvényjavaslatot nyújtsak be, a mely az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott ugyan, de ott végleg el nem intéztetett. Ezen bajoknak felismerése vezette t. elődömet arra, hogy tanácsosnak vélve, ha törvénykezési rendtartásunknak fennmaradó intézkedései az újabb módosító intézkedésekkel együvé forrasztatván, hogy könnyebb legyen azoknak áttekintése, egy javaslatba foglaltatnak ; ez indította — mondom — t. elődömet arra, hogy a kirivó és nagyobb bajokat megjavítva, a fennmaradt paragraphusokat egy törvény keretébe foglalva, nyújtson be törvényjavaslatot. Én hivatalomba lépve, átvettem ezen javaslatokat , a végrehajtásról szóló intézkedéseket egybe foglaltam a törvénykezési rendtartás többi intézkedéseivel s azt egy egész systhematicus mű alakjában terjesztettem a t. ház elé. A ház azt az igazságügyi bizottsághoz utasította, ott az előadó megválasztatván, nem sokára megindul a törvényjavaslat tárgyalása. A lendvai választókerület t. képviselője velem egyetértve, hogy törvénykezési rendtartásunknak számos hiányai vannak, s annak megváltoztatását egyik főeszköznek tartván igazságügyi bajaink orvoslására: tehát a diagnosisban egyetért velem. 0 azonban más orvosszert ajánl, azt ajánlja t. i., hogy mondja ki a ház, miszerint a közvetlenség és szóbeliség elvére alapított törvénykezési rendtartás hozassék be, még pedig ezen országgyűlés alatt. A közvetlenség és szóbeliség elvét, mint törekvésünk végczélját, a törvényhozás egyszernél többször mondotta ki. Egész készséggel fogadom azt el; és e tekintetben közttünk nincs véleménykülönbség. Nincs is szükség azt újra a ház határozata által kimondatni, a mi két törvényczikkben, melynek az egyike az, mely a felső bíróságok tagjainak számát határozza meg, a másika pedig az, mely a koronaügyészró'l szól, — már úgy is kimondatott. A kérdés csak az, hogy vájjon addig, míg ezen rendszert behozhatjuk, várjunk-e; tűrjük-e a törvénykezési rendtartás eddigi hiáj nyait, vagy pedig fogjunk azoknak orvoslásuk1 hoz, hogy e bajokon minél előbb segítve legyen?
