Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

92. országot ülés márczins 21. 1S79. 345 a bírák jogköre s azok kiváltságoknak tartott állása megszorittassék. Minden fejlettebb állambau a biróságok te­kintélye, a jog uralmának, az alkotmányos állam­rendnek egyik biztosítékául tekintetik ma, mert bár az egyéni szabadság a vagyoni és személy­biztonság garantiái az állam által alkotott törvé­nyekbe vannak letéve, de a törvények holt betűje csak akkor válik élővé és sikeres véd- és óvesz­közzé a jogtalanság ellen, ha a birák, kik a törvény végrehajtásának joga és kötelességével ruháztattak fel, egyszersmind biztosítva vannak arról, hogy fölfelé a hatalom, mint lefelé minden­nemű pressiótól teljesen megvédve legyenek. Az állampolgárok nemcsak egymás köztti, de az állam irányábani jogviszonyaikban is minden sérelem orvoslásának végső és legfőbb eszközét a bíróságoknál keresik; még az államban működő hatalmi körök összeütközése felett is a bíróság van hivatva Ítélni. Törvényhozásunk is ezen magaslatán a polgári és alkotmányos jogrend biztosítékai felfogásának, megalkotta a bírósági szervezetet, de türelmetlenségében a felett, hogy ezen intézmény egy jó igazságszolgáltatás szá­mos kellékeinek hiányában ily rövid idő alatt nem növelte ki a birói karnak tökéletesség fokára jutott minta-testületét, hűtlen kíván lenni előbbi intentióihoz s hajlamot mutat korlátozni a biróságok hatáskörét, elvonni egymást azon teendőktől, melyek szükségkép jogkörükbe tar­toznak. Szemmel látható ezen intentió a múlt törvényhozás alkotásaiban. Sajnos, hogy az igazságügyek akkori veze­tője állásának kellő nyomatékát nem vetette aka­dályozólag a mérlegbe, hanem más tekintetek előtt meghajolt saját jogkörének védelmében. Ma azonban bátran kifejezhetni vélem azon reményt és óhajtást, hogy a jelenlegi igazságügy­minister ur az állami igazságszolgáltatást a maga hatósági körében egészen fenn kívánja és fogja tartani. Szükségesnek látom továbbá, hogy ne késsék eleget tenni a törvényhozás azon rendelkezésének, hogy az első biróságok szánia és székhelye vég­legesen megállapittassék. És kívánatosnak tar­tanám még, hogy a birói szervezet egy másik hiányzó kellékkel is kiegészíttessék, t. i. a birói személyzet létszáma, rangsorozata, fokozatos elő­léptetése szabályosiítassék, s a jogos igényekre több figyelem fordíttatnék, mint az eddigi kineve­zéseknél, mert a fokozatos előléptetés biztos ki­látásának hiányában, a legjobb igyekezet, a leg­becsületesebb akarat elzsibbad, a legjobb munka­erők is tespedesbe jönnek, a bár nemes ambitió nem talál ösztönt a csupán fárasztó, de kevéssé jutalmazó törekvések kifejtésére. Mennyiben lehet most, midőn az első folyamodása biróságok nem kerületenkint való, hanem egy országos esopor­KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. tozatot képeznek, a birói kar fejlődésének ezen egyik postulaíumát a valósításhoz közelebb hozni, annak megfontolását az igazsägügyminister ur, ugy hiszem, nem fogja mellőzni. Megjegyzem azonban, hogy táplálom azon reményt, hogy a királyi táblák decentralisatiójának egyik czélja épen a birói szervezet ezen követelményének kielégítésére is lesz irányozva. Azonban a bíró­sági szervezéssel párhuzamosan kell haladni egy­szersmind a eodificálási munkálatoknak is; ezért én, midőn a büntető törvénykönyvet méltánylólag felemlítem, kénytelen vagyok egyszersmind a feletti sajnálkozásomnak kifejezést adni, hogy polgári törvényeink régi hiányaival, ugy látszik, még sokáig kell küzdenünk, mert a polgári codex közelfekvő elkészítése iránt, sem a ministeri, sem a bizottsági előterjesztésekből semmi bizto­sítást nem nyerünk. Egyebet nem láttunk, mint olvastuk azt, hogy a törvényszerkesztési ezélokra előirányzott 8000 frtnyi összeg 6000-re szállít­tatik le azon okokból, mert egyéb fontos tör­vényjavaslat jelenleg kidolgozás alatt nem áll, mint a polgári törvénykönyv. Én megvallom, hogy az eddigi kisebb-nagyobb novellaris újítá­soknak, habár több esetben érezhető hiányt pótoltak, nem nagyon örültem; azt tartván, hogy ezen részletes munkálatok becse nem ér fel azon veszteséggel, melyet azok a gyökeres javítás, a rendszeres alkotás következetes utjáróli letérés által okoztak, —• elhitetni akarván velünk, hogy a régi törvényekkel még jó sokáig beérhetjük, ha azokon részben javítás történik; —• de hát­rányosnak tartom az ily eljárást azért is, mert ezen egyes törvényezikkek a majdan alkotandó törvénykönyv keretébe változás nélkül be nem illeszthetők, már pedig minél gyakrabban vál­toznak a törvények és szabályok, annál kéte­sebbekké, annál zavartabbakká válnak a törvé­nyes fogalmak, ennek káros hatását és bajait pedig már ma is nagy mérvben érezzük. Ugyanis a sok tárgynélküli perek miatt, s a birák és ügyvédek eljárása ellen felmerülő gyakori pana­szoknak nem kis részét a polgári törvénykönyv hiányzására lehet visszavinni: mert én azt hiszem, hogy rendszeres és világos törvény mellett, az ügynek első bírája nem az ügyvéd, mint mon­dani szokták, hanem a tél maga, ki hogy ha a törvényt ismeri, valóban tartózkodik olyat tenni, vagy követelni, a mi nem jogos, a mi nem tör­vényen alapszik. De ma rendszeres törvény hiányában, nem­csak a fél, de a jogtudós s ügyvéd se lehet az ügyeknek irányadó bírálója, mert gyakori ese­tekben az ítélet a hiányos s kétes törvényekre nem alapíttathatván, a bíró egyéni belátásából jogi felfogásából merittetik, — a mi gyakran attól függ, hogy az micsoda fogásokat használ? — mert hiszen ma a törvényes elvek is nagyon 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom