Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

98. országos ülés márczius 21.1879. 343 inventariumről közvetlenül maga terjesztené fel | a számadást a miuisteriumkoz. {Helyeslés.) Az administratió köriüi eljárásnak egyszerű­sítése, illetőleg czélszerübb beosztása által a törvényszékek elnökei kevésbbé lennének aka­dályozva azon eminens kötelességük teljesítésé­ben, hogy a tanácsülésekben fennakadás nélkül mindenkor elnököljenek, pedig épen ezen utóbbi körülményre fekíetem én a súlyt, nemcsak azért, hogy a vezetésükre bizott törvén) szék tagjainak szakképzettségéről magoknak közvetlen tudomást szerezzenek, hanem azért is, hogy egy harmadik bírónak az alatt, a inig a tanácsülésekben az elnök helyett részt vesz, alkalma legyeu egyéb birói teendőit végezni, (ügy van! Ügy van!) Azért én arra vagyok bátor kérni az igen t. igazságügyminister urat, (Halljuk! Halljuk!) szíveskedjék az ügyrend egyszerűsítésének czél­j;;ból a legtapasztaltabb törvényszéki elnökök sorából egy enquetet összehívni, hogy annak véleményezése alapján a czélszerű változtatásokat megtehesse. {Helyeslés.) És most engedje meg a t. ház, hogy a budapesti királyi Ítélőtáblának mostani szerke­zetét illetőleg, szerény nézetemnek tisztelettel, de egyszersmind egész őszinteséggel adhassam nyilt kifejezését, {Halljua!) és e tekintetben nem habozom kijelenteni: hogy oly testület, mint a budapesti királyi Ítélőtábla, a melynek 2 elnöke, 10 tanácselnöke és 119 bírája vau, összes sze­mélyzete pedig a ministeri kimutatás szerint 221 tagból áll, melynek tehát kiterjedésére és személyzetének számára nézve Európában párja nincs, már csak nehézkességénél fogva sem lehet alkalmas jogszolgáltatásunk érdekeinek kellő megóvására és előmozdítására. Én azon kérdés megoldásánál, vájjon f n­tartható-e a királyi tábla jelen szerkezetében a jövőre is, {Halljuk! Halljuk!) eltekintek a közön­ségnek azon jogos igényétől, hogy a feíebbviteli bíróságot könnyebben megközelíthesse, és csak jogszolgáltatásunk érdekére vagyok tekintettel, midőn azt mondom: hogy nem — és hogy mind­addig, a míg a királyi tábla nem fog decentra­lisáltatni, jogszolgáltatásunk érdekei kellőleg meg­óva nem lehetnek, — a míg törvényszékek bűn­ügyekben a szóbeli eljárás közvetlen impressiója alatt ítélnek, a királyi tábla pedig holt betű után az ítéletek revisiójába bocsátkozik, a míg az ellenőrzés jogszolgáltatásunk minden ágában kel­lőleg nem gyakoroltathatik, az ország összes birói szakképzettségéről közvetlen biztos tudomás nem szereztethetik meg és az előléptetéseknél kellő­leg nem méltányoltatok: addig jogszolgáltatási intézményünket a tökély azon magaslatára nem emelhetjük, a milyenen Európa egyéb cultur­államainak jogszolgáltatási intézményei állanak. Tudom én azt, t. ház, hogy Magyarország­ban eddig csak egy királyi tábla volt, de a vi­szonyok is mások voltak mint most; akkor voltak uriszékek a volt jobbágyság részére, volt tár­noki szék a városiak részére és voltak ezeken kivül az úgynevezett királyi kerületi táblák; most nemcsak ezen utóbbiak megszüutettettek, de az összes viszonyok is megváltoztak, melyeknek alapján beállott annak szüksége, hogy a királyi tábla decentralisáltassék. {Ugy van!) És ennek útjában a költségszaporodás *em állhat, mert 553,883 forint évi költség mellet, a mennyiben a királyi ítélőtábla évenkint kerül, hitem szerint, a decentralisatió is keresztül vihető mindé;Í költségszaporodás nélkül. És én hiszem, hogy az igen t. igazságügy­minister ur nálamnál még jobban érzi a királyi tábla decentralisatiójáuak szükségét és kétségem nincs az iránt: hogy ezen eszme valósításában nem fog visszariadni azon nehézségektői, a melyek netalán egyik vagy másik részről tétetnének azon czélból, hogy ezen eszmének valósítását aka­dályozzák. Ezen eszmének megpendítése, meglehet, hogy egyik vagy másik helyen — a házon belül vagy kivül viszhängra találni nem fog —• de én a visszatetszéstől sem riadok vissza, ha szilárd meggyőződésem az: hogy a mit teszek, közvet­lenül a jogszolgáltatásnak, közvetve pedig az országnak érdekében teszem. Még egy körülményt vagyok bátor elő­hozni, és ez az: (Halljuk! Halljuk!) elméletileg és gyakorlatilag képzett birokra mindenkor van szü ség, de leginkább akkor, hí a birok száma nincs kellő arányban a feldolgozandó munkával, mert gyorsan és alaposan csak ;s elméletileg és gyakorlatilag kiképzett biró képes dolgozni; — hogy ebben hiány ne támadjon, és ha támad, pótolható legyen, ajánlom az igen t. igazságügy­minister urnak a járásbíróságoknál, úgy mint a törvényszékeknél a fizetéses joggyakornokoknak megfelelő számban való alkalmazását, hogy a törvénykezés minden ágaiban kellő gyakorlati kiképeztetésre szert tehessenek, és annak idejé­ben a birói kar díszére válhassanak. Elismeréssel nyilatkozom a fölött, hogy a polgári törvénykezési eljárás, vagyis az úgyneve­zett perrendtartás szükséges módosítása iránt a törvényjavaslatot az igen t. igazságügyminister ur már is beterjesztette ; méltóztassék odahatni hogy ezen törvényjavaslat minél előbb törvényuyé válhassak. Megengedi egyébiránt az igen t. minister ur, ha ez alkalommal azon óhajtásomnak adok kifejezést: vajha az annyira szükséges csődtörvény és a büntető törvénykönyv alaki részének meg­alkotása iránti törvényjavaslatok is a ház aszta­lára minél előbb letétetnének. (Helyeslés.) Az úrbéri pereknek befejezése, a birtoksza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom