Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

338 '•>-< országos ülés (Felkiáltások a jobboldalon: Hát a jötörvényszékek Ausztriában!) Tudom, hogy erre az lehet a válasz, miszerint Ausztriában az administratió a kerületi főtörvényszékekkel van megosztva, (Derültség a jobboldalon és felkiáltások : Nohát!) de kérdem : ki tiltja a mi kormányunknak, hogy hasonlót ne legyen? (Ugy van! a baloldalon és felkiáltások: Ezt akarjuk!) Egyébiránt a kerületi főtörvényszékekre Ausztriában is csak olyan administrativ teendők vannak bizva, a melyek az ott alkalmazott normális személyzet által, tehát rendkívüli erők alkalmazása nélkül is könnyen eliutézhetők; az tehát, hogy Ausztriában részben a kerületi főtörvényszék is administrál, sehogy sem indokolhatja azon óriási különbséget, mely a két urnisterium hivatallétszáma között fennforog. E különbség valódi oka az, hogy mig az ausztriai kormányzatban újabban a józan decentralisatio — a személyes felelősség eszméje — érvényesült, addig mi nálunk megfordítva, mindinkább lábra kap és meggyökeresedik a legmegcsoutosodottabb bürokratizmus. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A két ministerium összehasonlítása azonban még csak akkor lesz igen tanulságos, ha azt kissé részletezzük. Bécsben van miuísteri tanácsos 8, minálunk 3. Pauler Tivadar igazság iigyminister: Kettő! Veszter Imre : Annál jobban illik ez okoskodásomra. Osztálytanácsos amott 4, itt 5. Ausztriában ministeri titkár van 2, mi nálunk 8. Ott a fogalmazók száma összesen 8, mi nálunk 25. E számok félreérthetlenül beszélnek, s a lén}eges különbségeket a legpraegnansabbau jellemzik. Mig amott túl a tanácsosok nagyobb száma — kik között többen a jogirodalom, többen a gyakorlati jogászság kitűnőségei, arra mutat, hogy ott a nagy és komoly munkaerőt a nagy és komoly feladat igényli, addig nálunk a fogalmazók, segéilfogalmazók és gyakornokok fiatal légiója már magában is azt mutatja, hogy mi nálunk az, a mi a ministeriumnál tényleg feldolgoztatik, kevésbé yubstanticus és kevéabbé fontos, a mi pedig fontos, az nem több, mint a mennyit 3 ministeri tanácsos is elvégezhet. (Felkiáltások jobbfelöl: Kettő!) Tehát kettő. Hogy a legfőbb igazságügyi kormányzati polczon kezdő, alig iskolát végzett fiatal emberek működnek, nem csak túlnyomólag, hanem aránytalan többségben, az kétségbe vonhatatlan hiba, s szülője a legfurcsább ineonvenientiáknak. (Halljuk !) Ma a ministeriumban a tanácsosok csekély — és a teendők roppant száma mellett tényleg úgy Arczius 21. 1879. áll a dolog, hogy a kezdő ember gyakorlatait, szárnypróbálgatásait, nem úgy, mint máshol, a hivatalok alsóbb fokozatánál kisérti meg, hanem azokat mindjárt a legmagasabb fokon érvényesíti. (Ugy van! balfelöl.) Ugy vagyunk ezzel ez idő szerint, hogy minden igazságügyi columnáink feleit, a curiai és a kir. táblai elnökök felett épen úgy, mint a főügyészségek és az összes törvényszéki elnökök felett, a ministerialis fiatalság gyakorol tényleges censorságot, (Igaz! Igaz! balfelöl) természeteseti mindig a minister nevében, de rendszerint saját belátása szerint. (Ugy van! balfelöl.) Azt állítottam, t. ház, hogy azon administratió, melyet nálunk az igazságügyministerium gyakorol, eredményben szükségkép rósz. Avagy lehet-e jó, ha a ministerium, a legfőbb kormányzati hatóság, az egész ország összes területén, a messze távolságra eső törvényszékek minden legkisebb ügyébe, abba a megszámlálhatatlan apró-cseprő házi bajokba, melyek mind, mint napi szükségek merülnek fel, feltétlenül belenyúl, és lehet-e közvetlen tapasztalat nélkül kizárólag töredékes Írásbeli informatiók mellett ismét írásbeli rendeletekkel helyesen, időszeríüeg, gyorsan intézkedni és létrehozni azon belső coutactust, mely az igazságügyi administratió és a bíróságok között okvetlenül szükséges? Én, t. ház, azt hiszem, hogy nem lehet, s a midőn a ministerium még is ezen fáradozik, akkor az igazságügy kárával, saját tekintélyének naponkinti koczkáztatása mellett sisymsi munkával vesződik, ifigy van! balfelöl.) Legyen szabad az ilynemű administratió illustratiójára egy pár példát a sok közül felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Égy elnök a vidéken félti a telekkönyveket a tűzvésztől. Megrendeli tehát a vasrácsokat s ablaktáblákat egy lakatosnál, a azzal meg is alkuszik. Jelentést tesz a miuisteriumhoz. Itt visszavetik a jelentést és építészeti tervköltségvetés készítését, s árlejtést rendelnek el. Az elnök engedelmeskedik, s az állam végre megkapja ugyan a vastáblákat ugyanattól a lakatostól, de dupla áron; az elnök pedig örül, hogy a hosszú időn át, mely alatt e processus lefolyott, az isteni gondviselés a telekkönyveket a tűzveszélytől megóvta. Ama városban, a hol én lakom, újabban egy szép börtön épült mintegy 35—40 szobával. (Felkiáltások jobb felöl: Hol van ez f) Nagy-Kanizsán. A kir. ügyész gyertyát kér az éjjeli visitatiókra. A kérelem az ügyészségtől a főügyészség utján felmegy a ministeriumhoz, s ugyanazon az utón visszamegy a rendelet, mely a kért czélra hat font gyertyát engedélyez, (Derültség a baloldalon) de ugyanannyi gyertya ugyané czélra engedélyeztetik a szomszéd járásbíróságnak is, mely pedig csak két börtönszobával rendelkezik. Hogy aztán a