Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

92. erszágos ülés vizeket és javítani az országban a földet, arra kérünk 30,000 frtot. Megengedem, í. ház, hogy \ 150,000 írttal lehet valamit csinálni és pedig í többet, mint 10, 100 vagy 500 írttal; termé- j szelesen több pénzzel többet, mint kevesebb \ pénzzel; de hogy ez Magyarország viszonyai ; köztt, Magyarország gazdaságának emelésére ; elég-e, az más kérdés. Abban egyetértek Koriz- j mics képviselőtársammal, hogy ily nagy czélra J ez az összeg csakugyan parányi, hanem ha j parányi összeget adunk is ki, mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy az ezélszerűen ruháztassák be, és hogy a törvényhozás, minekelőtte megszavazza, tisztában legyen az iránt, hogy ! mire akarja fordítani. Azt mondja a pénzügyi j bizoüság előadója, hogy az 50 ezer frtnyi eme- i léshez a pénzügyi bizottság hozzájárulását be- | jelenti. Mások azt mondják: ez nem elég; adjunk j lcO ezer frtot. S mi az indokuk? Azt mondja az egyik, hogy Magyarországon 100 ezer bika hiányzik. No ezért a pénzért ezt nem lehet be- ! szerezni, akármilyen olcsó vásárra mennek, mert j egy forintért egy bikát nem lehet kapni. (Derültség.) A másik azt mondja, gyártsunk cognacot. Ne ringassuk magunkat, t. Láz, csalódásokban. Eu, mikor Francziaországban laktam, magam is azon kérdést intéztem egy ide való borkereskedőhöz, a ki a kiállítábon volt Parisban, miért nem gyárt cognacot ? Azt mondta: egy uri ember nálunk megkezdte és 40 krjával eladta itczéjét és tönkre ment. Erre én azt felelem, hogy 40 krért még Francziaországban sem kapni cognacot. „De nálunk drágábban nem lehet eladni", felelte ő. A ki cognacot akar inni, annak azt jól meg kell fizetnie , nálunk pedig erre nincs pénz, mert a zsebek nincsenek úgy megtöltve. Ismét egy másik azt mondja, hogy búsban és lisztben versenyezhetünk az egész világgal. Ezek is csalódások. Nálunk alig van oly hús, a melyet jónak lehetne mondani. Bécsbe is csak az öreg marhát viszí-zük, mely képtelen a munkára. Olyankor öljük meg itthon is, mikor a tehén már véu, mikor az ökör vén és mikor a birka már nem érdemli meg, hogy kiteleltessék Ezt a húst aztán EszakNémetországbaii eladni lehetetlen; rá se néz ott senki. A mi a borokat illeti, az a sajátságos körülmény forog fenn, hogy valamely bort mindenekelőtt meg kell szokni. A franczia ember azt mondja: én ezen bort nem értem, nekem nem ízlik. Mert nincs hozzá szokva. A magyar ember ellenben nem érti a franczia bort, mert nincs hozzá szokva. Saját tapasztalásomból mondhatom, én éltem Angolországban 6 — 7 esztendeig és még sem értettem, hogy melyik a jó snerry és melyik a jó bor. Ahhoz hosszas gyakorlat kell. Mi a mi borainkat előbbre tesszük a többinél, hanem van egy inhaerens bajuk, mely a KÉPvH. NAPLÓ. 1878—81. IV. KÖTET. márezius 21. ISífl. ggg versenyre képtelenné teszi őket; ez az, hogy drágák. Én Fraucziaországból akárhányszor igen jó közönséges asztali bort veszek egy négy akós hordóval 60 francért, vagyis 24 írtért. Hol kapok én egy akó jó magyar bort 6 írtért. (Felkiáltások: Kapni f) Az idén igen, de máskor nem. így vagyunk a liszttel is. A mi búzánk kétségkívül nagyon jó és lisztje is jobb és elónyösebb, mint más országok búzájáé. Hanem a qualitása, melynél fogva előbbre való a többinél, olyan, melyet a külföld nem is használ. Bizonyos, hogy nincs liszt, melyből oly rétestésztát húzhatni, mint a mienk, de az is bizonyos, hogy Magyarországon kivül rétest nem esznek. Ezek a dolgok azok, a melyekre bátor vagyok képviselőtársaimat figyelmeztetni; hogy ne bízzuk el magunkat, hogy nálunk ez vagy amaz oly jó, hogy versenyezhetünk az egész világgal. Nekünk sok javításra van szükségünk , mielőtt versenyképesek lehetnénk ; épen azért szükséges, hogy a gazdaság különböző ágainak emelésére több költség és gond fordittassék, mint a mennyi mostanában fordittatik az állam által. Én nem tartom azt, hogy azon költségek, melyek a gazdaság emelésére fordíttatnak, oly beruházást képeznének, a melyeket szorult viszonyaink között is ne lehetne megtenni, ha azok ezélszerűen beruháztatnak, ha rögtön jövedelmeznek és általában oly beruházást képeznek, mely mellett a vagyon szaporittatik és a mely mellett csak nyerhetünk. De, uraim, én azt kívánom, hogy mikor valami költekezés megtétetik, tétessék meg ezélszerűen. Ha tekintetbe vesszük azon 50,000 forintnak mi módoni alkalmazását, mely a szóban levő czélra eddig mindig megszavaztatott, akkor azt mondom, én részemről nem szavazok meg egyetlen egy krajezárt sem, nem akarván, hogy oly módon dobassék ki a pénz; hogy legnagyobb része siuecurákra fordittassék. Persze a gazdasági bizottság azt mondja, hogy ehhez az eddig megszavazott 50,000 írthoz nem kell nyúlni, ez maradjon úgy, a mint van, persze sinecurákra; ezt nem szabad turbálni; ha az állam el is vész, a sinecuráknak fel kell állaniok, hogy a sinecuráltak gond nélkül élhessenek. Ha tehát a 100,000 frtot megszavazni kívánják, ez ellen nincs kifogásom; hanem kívánom, hogy jelöltessék ki egyenesen, határozottan és részletesen a czél, a melyre azt fordítani akarják. Ha helyeslem a czélt, elfogadom majd a költséget is. De hogy általánosságban beszélve, a marhatenyésztés emelésére és folyók leesapolására stb. 150,000 írt adassék, engedelmet kérek, ez csak annyit tesz, mint ez összegnek czélszerűtlen alkalmazása és kidobása az eddigi összeg négyszeresének. Ezt én részemről nem szavazom meg, nem szavazom meg a gazdasági bizottság által 42