Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

93. országos ülés n elégített ki. (Helyeslés a szélsB balon.) Mentem azonban őket részben azzal, hogy a körülmények olyanok voltak csaknem kezdettől fogva, hogy belbajaink orvoslásával legkevésbé foglalkoztak, pedig főleg; ezzel kellett volna foglalkozni. Csak azért akarok most pár szót szólni, hogy az országos gazdasági egyesület kérvényét, melynek átadásával megbízattam, igazoljam. Azt a 200 ezer irtot, t. ház, melynek megszavazását az országos gazdasági egyesület kéri — nem magának, hanem a földmívelési ministernek — gazdasági czélokra egyáltalán nem tartom soknak, sőt ha csak futólag is rátekintek ezen ország bajaira, parányi kevésnek kell mondanom s ha összehasonlítom azt más országoknak hasonló czélokra történő befektetéseivel, az összehasonlítás részünkre nagyon hátrányosan fog kiütni. Nem vagyok azonban egyoldalú ember, t. ház. s mindig számolni szoktam a körülmények összességével. Nem kapok ki egy tételt, s mert azt absolute helyesnek tartom, nem teszem azt, hogy minden körülmény köztt követeljem annak érvényre emelését. Midőn az országos magyar gazdasági egyesület szóban lévő kérvényét a t. házhoz és a t. kormányhoz teljes bizodalommal intézte s meg volt győződve arról, hogy kérvénye — részben legalább — tekintetbe fog vétetni, akkor még nem sújtották e hazát azon bajok, melyek most ránk nehezülnek. Madarász József (közbeszól): Bosnyák politika ! Korizmics László: Az árvizekre gondolok én, t. képviselő nr, nem pedig arra, a mit méltóztatott mondani; oda gondolok én, és azon irtóztató csapásokra, a melyek e szegény hazát legközelebb érték. Előrelátom, hogy az országnak kötelessége lesz itt is, ott is tetemes anyagi áldozatokat hozni. Másrészt, ha tekintem költségvetésünket általában, az sem olyan, hogy megkövetelhessük ma az országtól, a mit bizony méltán és jogosan követelhetnénk más körülmények köztt. Végül, ha arra tekintek, hogy most, midőn ezen költségvetési tételt tárgyaljuk, az évnek körülbelül egy negyede már lefolyt és igy a szóban lévő összegből tettleg egy negyeddel kevesebb lesz valósággal felhasználható. De nem hagyhatom figyelmen kivül azt sem, hogy az embernek, midőn valamit óhajt, a körülmények egész összegével kell számolni, (Helyeslés jobbfelb'l) és ha tekintetbe veszem azon készséget, a mely p. o. a pénzügyi bizottságban is, daczára nyomorúságainknak, nyilvánult ezen kérdés irányában, s ha számba veszem azt, hogy a kormány mindamellett, hogy ugy állunk, a mint állunk, kész ezen tétel felemeléséhez hozzájárulni, sőt a pénzügyi bizottság jelentésében már a jövőre való utalást is látom, — a mi írezins 21. 1870. 335 mindenesetre igen helyes érzékre mutat, — nevezetesen az mondatik a jelentésben, hogy a körülmények szerint többet is akar ezen ág fejlesztésére fordítani, (Helyeslés jobb/elől) ha mindezeket számba veszem: akkor bár azon 200 ezer frtot, melyet a gazdasági egyesület kér, a lehető legcsekélyebb összegnek tartom — meghajlok a kényszerűség és a helyzet súlya előtt s örömmel üdvözlöm azon készséget, a mely a pénzügyi bizottságnál és a kormánynál nyilvánul daczára a fennforgó nehéz körülményeknek, és azt mondom, hogy a kisebb összeget, 100,000 forintot igenis elfogadom; elfogadom azonban ugy, hogy bizton hiszem és reményiem, hogy ezen ország a jövőre, gazdasági bajainak orvoslására általában nagyobb tekintettel lesz és budgetjében az időhöz, és a körülményekhez képest valamivel nagyobb összeget fog felvenni. Ezt akartam a t. háznak rövideden előadni. (Helyeslés.) Id. gr. Ráday Gedeon: T. házi Én ma is ugyanazon meggyőződésben vagyok, mint melyben voltam, midőn társaimmal együtt indítványt nyújtottam be azon dotatio felemelése végett. Ma is ép ugy meg vagyok győződve ezen összegnek elkerülhetetlen szükségessége iránt, mint voltam akkor, és azt állítom, hogy ép oly nagy fontossággal birnak mindazon körülmények, melyeket Bernát Dezső t. képviselőtársam előadott, de azonkívül igen számos más körülmények is, ugy hogy megvallom, örömmel üdvözölném ma is azt, ha a t. földmívelési minis:er nr már is képs sítve volna arra, hogy ily nagyobb összeget fordíthatna az ország földmívelési szükségleteire. Engem még pénzügyi viszonyaink és azon súlyos csapás, melynek nyomása alatt vagyunk e perczben is, nem riasztanak vissza attól, hogy ne ragaszkodjam az indítványomban foglalt kívánsághoz. Mert ugy, a mint indítványomnak bevezetésében bátor voltam pár szóval ecsetelni: ugy most is azon meggyőződésben vagyok, hogy mennél súlyosabbak a viszonyok és a helyzet, mely az országot nyomja, kétszerezett erővei törekedni kell arra, hogy az ország vagyonosodását, adóképességét minden tekintetben emeljük. Mert csakis igy lesz képes az ország, a nemzet mindazon temérdek áldozatoknak, költségeknek eleget tenni. Engemet tehát nem is az újabb csapások — bár én is érzem azokat szivem legmélyében és hazafias érzületemben, — de tisztán, kizárólag a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt indokolás vezet arra, hogy némileg hozzá járuljak indítványom módosításához: a pénzügyi bizottság t. i. felhívja a földmívelési ministert arra, hogy a jövő költségvetés elébe részletesen kidolgozott tervszerű javaslatot mutasson be. Mert igenis, azt már hiszem, hogy midőn ezen súlyos nyomás alatt áll a nemzet, akkor gondos-