Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-80

80. országos ülés ntárezius 7. 187S>. 27 ben okvetlenül szükséges kiadásokból vonunk le Talamit, ez már nem mondható takarékosságnak, hanem sok tekintetben roszul alkalmazott gazdálkodásnak. XJgy, a mint a t. képviselő ur feltüntette az ügyet, csakugyan sérelmesnek látszhatik, hogy a városnak tulajdonát képező erdőket miért kezeli az államkincstár, illetőleg a kormány. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy a tényállást előadjam úgy, a mint van, és ebből igyekezzem kimutatni, hogy a jelenleg fennálló állapot nemcsak nem immorális, hanem tökéletesen törvényes, még a magánjog szempontjából is. A körmöczbányai erdők, miként a t. képviselő ur is előadta, két részből állanak. Az egyik az uradalmi a ,stubnai' erdő, a másik a körmöczbányai erdő. Mindkettő 1750 óta, az akkor kötött egyezség alapján a bányászat számára reservált erdő; de magában a telekkönyvben is igy vannak kitüntetve, a mennyiben az egyik tisztán a kincstár nevén áll, habár egy jegyzettel, a mely akkoriban beiktattatott, s a mely úgy szól, hogy „strittig" ; de ezen résznek tulaj donjoga nincs kétségbe vonva, mig a másik rész tulajdonjoga Kormöczbánya városa nevére van ugyan irva, de be van kebelezve az is, hogy a bányászat nem csak használhatja, hanem a kezelési jog is a kincstáré. Ezen gyakorlat állott fenn 1750 óta, és ezt rövid utón megszüntetni nem lehet, ezt az államkincstár érdeke meg nem engedi. Részemről szükségesnek tartom mindakét fél érdekében, mind az állam-kincstár, mind Kormöczbánya város érdekében, hogy ezen ügy, a mely már eddig is sok visszásságra adott alkalmat, véglegesen eldöntessék. Ez eldöntésnek két módja vau. Vagy a rendes törvényes ut, vagy az egyezség útja. Én részemről sokkal kívánatosabbnak tartom az egyezség útját és teljes készségemet jelentem ki arra, hogy a mennyiben a kincstár érdekeinek megóvása mellett lehető, az egyezség megkötésére mindent megteszek; de bizonyos határnak itt is kell lenni; és ez az, hogy az államkincstárnak lehetővé tétessék a bányászat szükségleteit az eddigi alapon fedezni. Régóta folytak az egyezkedési kísérletek a körülbelől 21 ezer holdra menő erdők tárgyában. A legutolsó kísérlet 1878. ősszel történt, a mikor a kincstár kimutatván, hogy az eddigi átlagok szerint ő a bányászat részére az összes erdők 43 perczentjét használta, felajánlta hogy ettől elállván, megelégszik az összes erdők 30°/

0-ával, és ez alapon hajlandó egyezségre lépni, a mi a területet tekintve, körülbelől 7000 holdat tenne. Ellenben a város ajánlata úgy szólt, hogy az erdőknek csak 13°/

0-a hasittassék ki a bányászat számára, azaz körülbelől 3000 hold, a mi oly csekély valami, hogy az sem a múltban használt területnek, sem az államkincstár jelenlegi szükségeinek meg nem felel. Maga a 7000 holdnyi terület sem felel meg tökéletesen a bányászat szükségeinek, hanem közel levén oda még más erdők is, melyek szintén értékesíthetők, a kincstár érdekei ekként meg volnának óvhatok. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy Kormöczbánya városának érdeke nemcsak az, hogy ezen kérdés tisztába hozassék, hanem ép úgy fontos érdeke, hogy a bányászat, a pénzverde Körmöczbányán tovább is megmaradjon, mert az úgy Kormöczbánya városára mint vidékére nézve életkérdés, s én ismételve teljes készségemet fejeztem ki az iránt, hogy méltányos egyezségre hajlandó vagyok, a mint Kormöczbánya városának a legközelebbi napokban nálam volt polgármestere előtt is kijelentettem, hogy az egyezkedési kísérletet ismét meg kívánom kezdeni; s vele abban állapodtam meg, hogy ő legközelebb Kormöczbánya városa küldöttségével itt megjelenik, és az egyezkedési tárgyalások itt folytattassanak. Előre is kijelentem azonban, hogy az egyezkedésnek van egy bizonyos határa, melyen túlmenni részemről hajlandó nem vagyok; s úgy Körmöcz városának a múlt alkalommal tett és előbb említett ajánlatát, mely sem a múltban létezett tényleges állapotnak, sem az államkincstár jelenlegi érdekeinek meg nem felel, részemről el nem fogadhatom, sem a t. háznak elfogadásra nem ajánlhatom; valamint nem járulhatok ahoz sem, hogy addig, mig e kérdés végleg tisztába nem hozatik, a mostani kezelésen változtatás történjék. Az előadottak folytán a t. ház belátni méltóztatik, hogy egy parlamenti enquéte kiküldése nem vezetne eredményre. Kérem ennélfogva, méltóztassék az indítvány mellőzésével a szóban levő költségvetési tételt megajánlani. Én újból is ismételem abbeli készségemet, hogy az egyezkedésre nézve mindent, mi hatáskörömben van, megfogom tenni. {Tetszés.) Elnök : Az indítványt tevő Gyurgyik Gyula képviselő ur maga is kijelentette, hogy a költségvetésnek tárgyalás alatt levő tételét elfogadja. Annál fogva kérdhetem a t. házat, méltóztatik-e az államerdők kiadásafejében a pénzügyi bizottság javaslata szerint 396,000 frtot elfogadni? {Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Most következik szavazásra azon indítvány, melyet Gyurgyik Gyula képviselő ur adott be. Az indítvány már felolvastatott, kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e ezen indítványt elfogadni'? Méltóztassanak azok, kik ezt az indítványt elfogadják, felállaui. {Megtörténik.) A ház többsége az indítványt nem fogadja el. Baross Gábor jegyző (olvas): Állami erdők. Bevétel a kormány előterjesztése szerint 4*