Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-92

92. országos ülés márezlas 21. lS7t. 32 J közös terhét képezvén, az a magyar állami költségvetésbe sem jelenben, sem jövőben be nem vehető." Kérem a t. házat, méltóztassék e javaslatomat elfogadni. [Helyeslés a szélső halról.) Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: Azokhoz, a miket ez irányban már előadtam, csak azt vagyok bátor megjegyezni arra nézve, hogy ezen módosítás el ne fogadtassák, hogy nemcsak nagyon nehéz kiszámítani azt, hogy mi az, a mi voltakép a hadügyminister rovására esnék és a hadügyminister által volna fizetendő; de kétségtelen az is, hogy a gyors kiépítés folytán a vasút megindittatott, mielőtt az a rendszeres kiépítés mellett megindítható lett volna s igy üzletbe vétetvén a vasút, már most jövedelmez az államnak; holott, ha azon vasutat csak akkor építettük volna ki, a mikorra az eredetileg tervezve volt, t. i. az év végére, ezen jövedelem elmaradt volna. Ennek következtében azt is figyelembe kell venni, hogy a mennyiben ezen vasútnak a hadügyminister épen a háborús viszonyok folytán tetemes vitelbért fizet, ezen vasút biztos jövedelmet ad a magyar államnak és igy nagyon természetes, hogy ezen jövedelem is levonandó volna amaz összegből. Ennélfogva oly bonyodalmas számítás kerülne ki, a mely a theoriában igen, de a praxisban tökéletesen lehetetlen volna. Ennélfogva most is csak arra kérném a t. lukat, hogy a módosítást az általam már előbb is elmondottak után el nem fogadván, a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint méltóztassék elfogadni. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Én csak egy pár szót leszek bátor észrevételképen elmondani azokra, a miket a minister ur most is és az előbb is elmondott. En nem azt nézem, hogy mennyi az összeg; hisz az összeg nem is oly nevezetesen nagy, hogy Magyarországot vagy boldoggá vagy boldogtalanná tehetné, hanem én nagy principialis kérdést látok ebben; ha csak egy fillérről volna is szó, [Ugy van! a szélső baloldalon) én ép ugy ellenezném ezen pár fillért, mint ellenzem ezen százezrekre menő többletet. Hogy mennyi ebből az, a mi stricte bennünket megillet a költségvetésben, azt most előadni nem akarom. Nem ellenzem azt, hogy számba vétessék minden, a mit méltányosság és igazság szempontjából számba venni kell, de követelem, hogy a mi azon túl fennmarad, az töröltessék ki a költségvetésből mert itt csak arról van szó, van-e hatalmában a kö?.ös hadfi gyministernek Magyarországra ráparancsolni. [Elénk ellenmondások a jobboldalról.) Engedelmet kérek, a minister ur mondja indokolásában és beszédében, hogy kénytelen volt építeni e vasutat a közös hadügyminister ur kívánságára: tehát ráparancsolt Magyarországra, a KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. magyar ministerre, hogy építsen vasutat. (Ugy van! Ugy van l a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a vasút kiépítése véletlenül már meg volt szavazva, és a mi a kérdést magát illeti, nem jövünk ellenkezésbe a közös hadügyministerrel; de hogy költségtöbblet okoztatott, hogy a minister kénytelen volt az általa kötött szerződést megmásítani .... {Péchy Tamás minister tagadólag int) már engedelmet kérek, kénytelen volt rövidebb idő alatt, mint kiszabva volt, kiépíteni s rövidebb határidőt kitűzni, ez pedig a szerződésmásítással jár és költségtöbbletet okozott, költségtöbbletet okozván pedig, igen méltányos és igazságos dolog, hogy a költségtöbblet ne Magyarországot terhelje, hanem a közös kiadásokat. De ekkor is van abba Magyarországnak szava ; és azt mondom, hogy vasút építésére a törvényhozás előleges felhatalmazása nélkül nincs jogosítva a kormány költségtöbbletet tenni. Azt mondja a t. minister ur, hogy a költség az előirányzott összeget még igy sem haladja meg. Mit bizonyít ez? Azt, hogy igen sokra volt előirányozva, többre, mint kellett; egyebet nem bizonyít, hiszen ha nem 1.9Ü0,000-re, hanem 3 millióra lett volna előirányozva, akkor még többnek látszott volna a megtakarítás. Tény az, hogy 11%-al többet kell fizetni a vállalkozónak, mintha a hadügyminister nem sürgette volna és akármi számíttassák a mi hasznunkra, akármi a másik fél kárára: én csak azt kívánom, hogy a méltányosság ós a jogosság alapján tétessék a számítás és azon költségtöbblet, mely nem egyenesen Magyarország érdekében, nem a magyar kormány előleges megállapodása szerint, hanem a hadviselés és a közös hadügyministerium érdekében követeltetett, az Magyarország költségvetésébe ne vétessék fel. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Péchy Tamás közlekedésügyi minister : Nem hallgathatom el egy észrevételét a képviselő urnak ; azt monda t. i., hogy a hadügy minister rám parancsolt. [Egy hang a. szélső baloldalon : Maga mondja az előterjesztés!) Engedelmet kérek, de a magyar törvényhozáson kívül, annak mind 3 faktorát értve, a föld kerekségén senki sem parancsolhat rám; Magyarország érdeke vagy tán a viszonyok esetleg megkívánhatják, hogy olyat teljesítsek, a mit tán különben nem kellett volna tennem, de ebben is senki más, a magyar törvényhozás faktorain kivül, nekem nem parancsol. Ezt én határozottan visszautasítom. [Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Horváth Gyula jegyző [olvassa Mocsáry Lajos módosítvány át). Elnök: A második szakasz szövegezése ellen, melyet a pénzügyi bizottság beterjesztett, maga az indítványozó képviselő ur tett észrevé41