Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-91

3Q4 91. országos Ulú* mároxiui 20. 1SÍ9. iskolában, de van annak tán húsz esztendeje is. A haladást én nem magában az iskolában keresem, hanem kívánom, hogy onnan kihasson. Ha ez megtörténnék, akkor elismerném, hogy van haladás, és hogy jók az iskolák, de én eddig ennek nyomát nem látom. Elnök: Szólásra többé senki feljegyezve nem lévén, a vitát befejezettnek jelentem ki. Előadó urat illeti a szó. Kautz Gyula előadó: Zsilinszky t. képviselőtársam indítványára nézve csak egészen röviden meg akarom jegyezni azt, hogy méltóztassék tekintetbe venni, hogy itt a ministerium által előirányzott tételhez képest 130 ezer írttal való emelésről van szó. Mint a pénzügyi bizottság előadója, köteles vagyok felemlíteni, hogy a bizottság a budget tárgyalása alkalmából sokszor azon kellemetlen helyzetben volt, hogy egykét ezer frtnyi tétel fölött órákig vitatkozott, hogy vájjon meglehet-e szavazni, vagy nem. Én részemről, bár fájó szívvel, a pénzügyi bizottság szempontjából kötelességet vélek teljesíteni, midőn, kérem a t. házat, hogy méltóztassék az előirányzatot, ugy, a mint a pénzügyi bizottság hosszas tanácskozások után megvitatva előterjesztette és a t. ház figyelmébe ajánlotta, — megszavazni. Van azonban még egy megjegyzésem, a mit nem hallgathatok el. Simonyi Ernő t. képviselőtársam a többi közt a kisdedóvodákról, alsó-, felsőég középiskolákról beszélve, talán véletlenül az egyetemekre is jutott és ezekre vonatkozólag egy oly kifejezést használt, melyet én részemről, nem mint a pénzügyi bizottság tagja, de mint a szólásra feljogosított képviselő, el nem hallgathatok. Ez a nagy vád, melyet a t. képviselő ur egy országos képviseleti testületben tudományos emberek ellenében és irányában mondott, az, hogy ők a tudományt nem tudják előbbre vinni, a tudománynyal nem haladnak. Nem tudom, a képviselő ur hivatottnak, vagy jogosultnak tartja-e magát annyi száz tudományos ágazat képviselőiről ily röviden és mellékesen nyilatkozni? Azt azonban tudom, hogy a t. képviselőháznak jogában áll az illető költségvetésben az illető tanári fizetéseket leszállítani, akár, nem bánom, eltörölni. de tudománj'os reputatiójuk iránt egyszerű nyilatkozat alapján ugy, a mint a t. képviselő ur tette, határozni, azt gondolom, hogy igen kevesen fogják magukat hivatottaknak érezni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én ha bátorságot veszek e kérdéshez pár szót szólani, teszem ezt ugy magának a népnevelési ügynek fontosságánál, mint másfelől államháztartási viszonyainknál fogva, a melyekre nézve azt hiszem, a pénzügyminister kényszerű távollétében, hivatva lehetek pár szót szólani. A mi magát a tárgyat illeti, méltóztassanak megbocsátani, ha hozzászólok, de én azt gondolom, hogy ezt tehetem, mert a népiskolák ügyével ugy az oktatást, mint a tanítók helyzetét illetőleg, el merem mondani, hogy a gyakorlati életben többet foglalkoztam, mint a t. képviselőknek legnagyobb része. És itt legelőször is arra kívánok reflectálni, a mi a magyar történelem tanításáról, vagy nem tanításáról felhozatott. Az azt felhozott képviselő eg}' ministeri rendeletben közölt tantervre hivatkozik. Hiszen t. képviselőház, a népiskolák czélzata a hatosztályú népiskola; ha a minister hatosztályú népiskolára nézve tervet csinál, természetesen a tantárgyakat hat évre kell beosztani; ép oly természetesnek tartom azt is, hogy ha hat éves iskola van, — a milyen bár lehetne minél több — a történelmet ott igyekezik elhelyezni, a hol a tanítvány érettebb lévén, annak kellő méltatására képes Azt is méltóztatnak tudni azok, kik gyakorlatilag foglalkoznak, ez ügygyei, hogy hat éves népiskola az országban kevesebb van, mint négy osztályú, a gyakorlati életben minden iskola hatósága azt tekinti feladatának és teljesíti is, — egyes visszaélésekről természetesen nem szólva, — hogy a leghelyesebben hat évre beosztható tantárgyakat, — és köztük, határozottan mondhatom, a történelmet is, — a négy évi tanítás sorozatába behozza. Nem lehet oly jó, oly tökéletes, mint lenne a hat évi tanításnál ; de tényleg létezik, a történelem taníttatik, — legalább nagyszámú népiskolák tantervét ismerem a négy osztályuakban is, oly szúk keretben természetesen, a mint ott lehet, mindenütt. {Ugy van! jobbfelöl.) Különben én megvallom, t. ház, hogy a mi e vita folyamán leginkább meglepett, az, hogy hangsúlyoztatott, hogy a nép képezésére hatni kell, hangsúlyoztatott, hogy abból lehet megítélni, hogy haladtank-e, hogy nagyobb-e a tanultság, a műveltség fokozata a nép között; és épen azok, a kik ezt hangsúlyozták, megtámadták a felsö'bb népiskolát és a polgári iskolát. Hiszen mi czélja ezen intézeteknek és mi czélja specinee a polgári iskolának ? Semmi egyéb, mint az, hogy hazánk lakosainak azon része, a mely nem a tudományos pályára készül, a műveltségnek, a képzettségnek magasabb fokára emeltessék, (Hehteslés jobbjelöl) s épen a nép, a magyar faj értelmiségi saprematiájának szempontjából nincs nevezetesebb intézmény, mint a polgári iskola (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) S azt, hogy a képviselőház érezte ezt eddig a múltban, mutatja, — hogyha emlékem nem csal, de nem hiszem, hogy csalna, mert ezen ügygyei specialiter foglalkozott képviselő uraktól is tadom, hogy az, hogy ezen iskolákra a