Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-91

CJQ0 SÍ. országos fiiés Baross Gábor jegyző (olvassa): Tanítóképezdék összes költségei 8000 frt. Elnök: Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Baross Gábor jegyző (olvassa): Tornapóttanfolyamok 7000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): Népnevelési szükséglet 670,000 frt. Zsilinszky Mihály : T. képviselőház ! A ki a népnevelési szükséglet ezíménél megszavaztatni szokott összeget több évről összehasonlítja, egy sajátságos tüneményt fog észrevenni. Ugyanis t. képviselőház, a már fennálló állami nép- és polgári iskolák fenntartására, kisdedóvodák segélyezésére, testületek, egyletek, társulatok és magán-személyek által fenntartott intézetek segélyezésére megszavaztatni szokott összeg egyáltalában nem tart lépést az illető intézetek természetszerű fejlődésével; sőt ellenkezőleg azt tapasztaljuk a költségvetések tételeiből, hogy ez összeg évről évre kissebb, évről évre csökken, •— a mi természetszerűen nem történhetik a már fennálló intézetek kára és megröviditése nélkül. Én nagyon jól tudom azt, hogy a vállá sés közoktatásügyi minister ur a levonást takarékossági elvének szigorú keresztülvitele czéljából teszi; tudom azt is, hogy ő fájdalommal teszi azt, ő is óhajtván ez intézetek évről évre való fejlődését — ha a körülmények megengedik. De én egyáltalában nem helyeslem, hogy a takarékosság elve épen ezen pontnál, épen a népnevelésnél érvényesíttessék ; mert nem a népnevelésre fordított aránylag csekély összegek rontják meg a mi pénzügyeinket; és nem itt kell levonásokat eszközölni, ha azt akarjuk, hogy az állami háztartás egyensúlya helyreállittassék. Mindenesetre másutt kell keresni az orvoslást, ott a rendkívüli katonai kiadásoknál, melyek évről évre nőnek. {Helyeslés és fölkiáltások : Boszniában !) Hogy ez nem jól van így, ezt mindenki tudja, hogy ezen segíteni kell, azt maga a minister ur sem fogja tagadni; mert hiszen ministeriumának népoktatásügyi osztálya már ma sem képes fedezni a szükséges kiadásokat. Ugyanis ebből a körülményből, hogy a népnevelési szükségletek ezíménél megszavaztat ni szokott összeg évről évre csekélyebb ; hogy míg 1873-ban 990 ezer lett e czímen megszavazva, mely összeg egyrészt a törvényhozás rendelkezése következtében, másrészt más okokból, mert a másra fordított — ebből mondom azon abnormis állapot nőtte ki magát, hogy már most is lehetetlen az eddigelé fölállított és segélyezett intézeteket fenntartani. Ugyanis 1877-ben a levonások következtében két hónap fedezetlen maradt; 1878-ban, minthogy a megszavazott itórrüins 2% 1H7Í). összeg a tanítói nyugdíjintézet számára 100 ezer forint levonása folytán még kissebbé lett, mint az előbbi évben, s mivel a múlt évnek deficitjét is kellett fedezni, már 6 hónap maradt fedezetlenül. Ma pedig, midőn az előirányzott 670 ezer forintot megszavazzuk, az egész összeg tényleg el van költve. Hogyan lehessen így az intézeteket fenntartani, hogyan lehessen akkor új iskolákat felállítani? (Ugy van}) T. képviselőház! Én méltánylom a közoktatásügyi minister urnak nehéz helyzetét, melybe a minden felől hangoztatott takarékosság következtében jutott; de meg vagyok róla győződve, hogy ebből a helyzetből nem lehet és nem fog másképen kibontakozni, mintlha teljes őszinteséggel és nyíltsággal elmondja a háznak : ime a törvényhozásnak intézkedései következtében, a népnevelési szükségletekre megszavazott összeg kisebbé lett, minél fogva nem elegendő arra, hogy az okvetlenül szükséges kiadásokat fedezhessem, nem elegendő arra, hogy a meglevő intézeteket fentarthassam és fejleszthessem ! (Ugy van! ügy van!) Meg vagyok győződve, hogy, ha a t. minister ur ezen kéréssel lép fel a t. ház előtt, pártkülönbség nélkül mindenki nagyon szívesen meg fogja adni neki azon összegeket, melyek által a nép értelme fokoztatni, a nép erkölcsi és szellemi tőkéje gyarapittatni fog. (Igaz! Ugy van ! a szélső balon.) A rendelkezésünkre bocsátott ministeri jelentésből az tűnik ki, hogy az országban van összesen 131 állami elemi népiskola; de kitűnik az is, hogy még 1600 olyan község van az országban, melyben semminemű iskola nincs! Oly szám ez, t. ház, mely sokkal hangosabban és hatalmasabban beszél, mint bármely kárhoztató szónoklat tehetné! (Ugy van!) Ez is csak onnan van, a mint bátor voltam kiemelni, hogy a népnevelési szükségletek fedezésére évről-évre kisebb összeg szavaztatik meg. Maga a t. minister ur fájdalmasan panaszolja ezt azon jelentésében, melyet rendelkezésünkre bocsátott. A 145-ik lapon szórul-szóra ezeket mondja: (Halljuk!) „Hogy miért nem állittathatik fel több állami elemi iskola, azt a népnevelési szükségletek és költségek leszállításának kell tulajdonítani." E leszállítást a néptanítói nyugdíj-intézetnek adott segély okozza, — mely segély, úgymond „mivel az országgyűlés e czélra külön költséget nem engedélyezett, a népnevelési szükségletre megszavazott költségből fedeztetett, s a népnevelés nagy hátrányára fedeztetik ma is ; holott még most is sok oly község van e hazában, melyben, vagy az iskola nem léte, vagy az iskolák rósz volta 'miatt állami elemi iskolát kellene felállítani." „Ha az országgyűlés ez irányban a nép-