Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-79

79. orsíágos ülés márczius 6. 1879. Sí mert az interpelláló t. képviselő ur hivatkozott az 1865-beu kiadott rendeletre. A dolog ugy áll, hogy 1865-ben # igenis elrendeltetett, hogy különösen a lóbeszerzési alap, — mert a ruházati alap mindig más természetű volt, mint egy pár szóval utóbb elmondani szerencsém lesz, — az egyes székely családok között kiosztassék. Ennek alapján azon időben meg is indult az eljárás, de akkor nem sikerült az érdeklett családokat kipuhatolni, hogy kik legyenek mindazok, a kiknek ezen alaphoz igényök lehet. Ilyen stádiumban találta 1867-ben az alkotmányos kormányzat az ügyet. Lehetetlennek tartatván, hogy a székely huszár-családok mind hiány nélkül kipuhatoltassanak, és másfelől azon nézetből indulván ki akkor a kormány, hogy sokkal czélszerűbb lenne, ha ezen összeg együtt maradván, mint alapítvány fordíttatnék a székelyek közművelődési czéljaira: első izben azon megállapodás jött létre, hogy az illető székely-székek köztt osztatnék fel ily alapítványi modorban; majd később — gondolom 1869-ben — felszólalás történvén, hogy nem az egész székely-székeket illeti a lóbeszerzési alap, de csak a székely huszár-családokat, oda módosíttatott, hogy igenis ilyen alapítványképen kezeltessék, de nem a székek, hanem az azokban levő huszár-családok részére. Ily stádiumban volt az ügy 1875-ben. Én, mint belügyminister, meggyőződvén arról, hogy, habár lehetetlen tagadni, hogy ez összegnek alapítványkép hagyása, s az illetők közművelődési czéljaira fordítása teljesen indokolt, és azt merem állítani, hogy az illetők érdekeinek is jobban megfelelő volna; de mondom, tapasztalván, hogy azon czél, melynek elérésére már 1865-ben ezen alap visszaadása elrendeltetett, hogy az illetőknek jogérzete megnyugtattassék, ily utón el nem éretik: kieszközöltem azt, hogy az eddig történtek megváltoztatásával lehessen nekem ismét a székely huszár-családok kipuhatolását kézbe venni, s azután az érdekelteket összehiván, nekik a dolgot előadatni; s a szerint, a mint óhajtásaikat kifejezik, ha nem sikerül őket felvilágosítani a felől, hogy czélszerűbb volna az egészet, mint alapot együtt kezelni, végső esetben közttük kiosztani, ugy a mint az arány az illetők közt megállapítható lesz, — mindig feltéve, hogy az illető családok kipuhatolása sikerülni fog. Ezen alapon én e czélból kormánybiztossá neveztem ki, akkor Háromszéknek, most Brassó és Fogäras megyéknek főispánját. Maguk ezen székely huszár-családok laktak Háromszékben, üdvarhelyszékben, Torda-Aranyosmegyében, AlsóFehérben, Hunyadban, sőt egy szakasznyit képező családok Fogarasmegyében is. I Ezek folytán természetesen egészen részletes 1 comissionalis eljárást kellett vezetni, először az illetők kipuhatolására; majd azokat kisebb körökbe össze hiváu, annak eszközlésére, hogy a nagyobb csapatok magukat képviseltetvén, azok ismét összejöhessenek, s a határozatok a kiosztás módozatairól, azoknak meghallgatásával, hozassanak. Hogy ez nem volt nagyon gyorsan és hirtelen eszközölhető, azt, ugy hiszem, a t. képviselő ur sem fo^ja kétségbe vonni. Ma különben a dolog úgy áll a lóbeszerzési alapra nézve, hogy a fogarasiak kivételével, hol ezen eljárás most van foganatban, a többiekre nézve már a huszár családok ki vannak puhatolva, sőt már össze is hivattak, és — teszem — Háromszék és Udvarbelymegyék már arra nézve is megállapodásra jutottak, hogy az alapokkal az 8 kívánságok szerint mi történjék; a lóbeszerzési alapra nézve, ugyanis annak családonkénti kiosztását óhajtván, az öltöny alapra nézve pedig, a mely csakugyan soha sem képezte egyes családok tulajdonát, hanem az egészet, annak együtt hagyását, és az illető családok gyermekei közművelődési czéljaira fordítását állapították meg. Mondom, épen a fogarasiak miatt ez eljárás teljesen befejezve nem lévén, az intézkedés meg nem történhetett, de rövid idő alatt ez is be fog fejeztetni és akkor az alapra nézve a végleges intézkedés meg fog történni, és pedig úgy, hogy ha — mint mondám — nem sikerülne meggyőzni őket arról, hogy czélszerűbb volna nem felosztani ezen alapot az egyes családok közt, hanem, mint alapot azon családok számára közművelődési czélokra fordítani, a lóbeszerzési alap családonkint és egyenkint ki is fog osztatni. Hogy az eljárás magában véve nem lesz — hogy úgy fejezzem ki magamat, eltekintve most az illetők jogérzetének megnyugtatásától — czélszerű, ha a kiosztásra kerül a dolog, mutatja az, hogy a szóban levő családok száma kilenczszáz és ezer közt van és körülbelől 9—10 ezer fő az, a mennyiről szó van; úgy, hogy egy-egy főre egy néhány forint fog esni, a mi természetesen a legrövidebb idő alatt megsemmisül: mig, ha lehetett volna és ha lehetne őket meggyőzni arról, hogy jobb lenne, ha az alap együtt hagyassák, még késő unokáik is közművelődési czélokra használhatnák azt. Ezen szempont indokolja azt, hogy a kormányok ezen utat kívánták megkísérlem; ezen szempont indokolja azt, hogy én a magam részéről is föladatomnak tekintem, ha lehet, saját beleegyezésükkel ezen czélt elérni. De viszont azt hiszem, hogy mivel a visszaadásnak czélja az illetők megnyugtatása; és mivel a tulajdonjog egyáltalán nem vonható kétségbe: ha őket az ellenkezőről meggyőzni nem lehetne, nem marad