Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

90. országo-s ül ból, azokat is, kik rósz akaratból is elégedet­lenséget fognak táplálni, azon fényes és nagy részvét mellett eredményezett segély kiosztása iránt, mely Szeged városában majdan létesíttetni fog, mondom, hogy mindezeket kellőleg rendre utasítsa. {Mozgás jobb felöl.) T. képviselőház! Bármily egyszerűnek és úgyszólván kezelési ügynek tartom a segély kiosztását, méltóztassék róla meggyőződni, hogy e segély kiosztása lesz a legnehezebb feladat, a mely ismét oly nagyfontosságú, hogy tekintve az ottan legközelebb a deputatiók által is tett nyilatkozatokat és közgyűlési határozati javasla­tokat, e körül ismét nem látok kellő higgadt­ságot az én szeretett polgártársaim köztt és nem találom fel azon mértéket, mely kellőleg meg­adná azon biztosítékot, a mit én az országgyűlés kebeléből kiküldeudő bizottság és egy határozott törvényjavaslat által hiszek elérhetőnek, [Mozgás a jobboldalon.) T. képviselőház! Itt valaki azt monda, ne polemizáljunk Szeged városa ellen. Nem is pole­mizálok én Szeged városa ellen, mert mélyen érzem annak fájdalmát, de nem hallgathatom el azon gyarlóságot, mely némely részről az ügy józan keresztülvitelére nézve akadályul szolgál. T. képviselőház! Azt hallottam nyilvánítani, hogy lehetetlen és keresztülvihetetlen törvény­hozás utján intézkedni, a segély kiosztásáról. Pedig ha a törvényhozás utján nem intézkedünk, akkor lehetetlen a segélyt igazságosan, czélszerű­leg megosztani; lehetetlen annál inkább, mert az általam előbb jelzett megnyugtatásra nem fog cdég okot nyújtani az egyénileg, vagy közigaz­gatásilag eszközlendő szétosztás. De lehetséges is, bőségesen lehetséges, hogy a törvényhozás intézkedjék a segély kiosztásáról, lehetséges annál­inkább, mert előre is meg lehet határozni, hogy inilyneműek lesznek a segélyek. Lesznek köl­csönök, segélyek és alamizsnák a szegények számára. De ezeknek ismét különféle nemei lehet­nek, melyeknek részletezésébe ezúttal nem aka­rok bocsátkozni. Azonban, t. ház, mielőtt beszédemet befejez­ném, vagyok bátor még arra nézve is nyilat­kozni, hogy mindezen üdvös intézkedések, melyek TLU,J az általunk beadott határozati javaslat által, valamint a t. kormány által is Szeged városa érdekében jövőre nézve czéloztatik, csak ugy fognak áldásos gyümölesözésre vezethetni, ha a t. ház gondoskodik arról, hogy Szeged város polgársága kebelében a visszaköltözés és vissza­kölíöztetése iránt a reménység szikrája feltámad­jon ; mely ez idő szerint igen-igen sok körül­mény által mintegy el van ölve. Ezzel, t. ház, addig is — én tudom, bizom és elvárom haza­fias magyar kormánytól, hogy megteszi a kellő intézkedéseket — jelen határozati javaslatom be­259 nyújtása alkalmával egy aggodalmamat, melynél­fogva csak inkább kell, hogy kivánjam a bizott­ság kiküldését, el nem hallgathatom; mert azon vizáraak, mely naponkint milliónyi károkat okoz, meggátlására, igaz, a kormányelnök által adattak utasítások, de az intézkedések, melyek kellett volna hogy megtörténjenek, nem történtek meg; mert a kiküldött egyén megijedt az áldozat nagy­ságától, azt gondolván, hogy 200,000 frtba is kerülhet és sok időt vehet igénybe, az áradás megakadályozásának keresztülvitelét lehetetlen­nek mondotta. Ha már ki volna küldve bizottság s az meghallgatta volna a szakértőket, ezek azon szaktudósnak véleményét elvetették volna, kinek szaktudományában különben kétkedni nincs jogom ; de gyakorlati szakértelmét legyen szabad kétségbe vonnom, annásinkább, mert már egy nagy szaka­dás Szeged polgársága által betömetett és pedig oly alkalommal, midőn a szakértők szintes azt mondották, hogy az lehetetlen. Ez történt 1849-ben a Maros torkolatánál. Ott megjelent Osztrovszki tábornok, a ki kijelentvén, hogy a magyar had­sereg háta mögött nem szabad a visszavonulási utat elvágni, a polgárság még azon nap betömte a szakadást s egész szélességében megállította a vizet. A szakértő mérnökök akkor is mondták, hogy lehetetlen és mégis lehetséges volt. Igaz, 200,000 frt nagy pénz, de ugy hiszem, hogy Szeged városában ezen borzasztó állapot fokozódásának vagy ismétlődésnek megakadályo­zása szintén olyan dolog, hogy ez a pénz nem lett volna túlságos nagy összeg, ha azon t. szak­férfiú bizott volna saját szakértelmében és birfc volna azon gyakorlati dolgok ismeretével, melyek sokszor hasznosabbak az ily ealamitásokuál, mint a könyvekből merített összes szaktudomány. Mondom, ha már ki lett volna a bizottság ne­vezve s az meghallgatta volna a szakférfiakat, ilyen dolgok nem fordultak volna elő s nem dúlna még ma is az ár Szeged városában. T. ház! Nem akarom én a ház - türelmét tovább igénybe venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Bár­mily helyeslést méltóztassanak a túloldalról nyil­vánítani, méltóztassanak megengedni nekem, hogy nem ok nélkül szólalok fel ilyen irányban. Én csakis attól várok határozott orvoslást, hogy a törvényhozás a kormánynyal karöltve fog ezen dolog orvoslásához. Arra nézve pedig, hogy a törvényhozás éhez hozzá foghasson, okvetlenül szükségesnek tartom a bizottság kiküldését. (He­lyeslés a szélső balon.) Elpusztult városom érdekében kérem a t. házat, méltóztassék kérelmünket nem olyannak tekinteni, a mely pártszempontból indul ki, azért öntöttük ilyen mérsékelt alakba, hogy az annál­inkább elfogadható legyen. Javaslatomat a t. ház kegyes pártfogásába ajánlom. (Helyeslés a szélső balfelol.) 33* isireaíKj IS. ÍS7Ö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom