Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-90

90. országos ülés márczias 19. 1879. 257 mással, s főleg ellenmondásban vannak Tiszaszabályozásunk keresztülvitelével. Miként a múlt héten márczius 15-én tartott ülésben bátor voltam indokolni, Szeged város és vidékének közönsége erősen meg van arról győződve és biztos gyakorlati tapasztalatok alapján rendületlenül áll azon hite mellett, hogy a katastrophát ott a hiányos szabályozási műveletek okozták, okozta a szabályozási müveletek hézagos és hiányos, sőt itt-ott alapjában ferde keresztülvitele. Mig a Tisza szabályozva nem volt, Szeged városát ezen a részen töltések soha sem védelmezték. A volt édes tenger földjének teknője a Tisza völgye; s Szeged városától, illetőleg pedig Szolnoktól Becséig alig van 24 ezer ölre egy öl esése a Tiszának, úgyannyira, hogy ha egyenes vonalat húznánk Szolnoktól Becséig, a vonal végét Becsénél a Tisza fenekére helyezvén Szolnoknál a Tisza szinét érné, vagyis ha a viz tömör anyag volna, testében nem változnék Szolnoktól Becséig. Becsén alól még inkább szembeszökő a különbözet; mert ott gyakran a malmok megállanak. Minthogy ekként ezen hajdani édes tenger földjének teknőjében a vizuek semmi esése sincs, mert az számba nem vehető esés, hogy minden 1000 ölre csak 2—3 hüvelyk esik — a Tiszának lassú folyása van; és hogy ha íiivelliroznók az oldal-liueákat a Tisza völgyében, azt tapasztalnék, hogy a Tiszába eső öszszes folyók mind magasabb vidékről futnak s midőn a Tisza ágyába beesnek folyó homokjaikat mind itt rakják le. Innen van az t. ház, hogy nekünk az a!só Tisza vidékén már nem csak az anya folyóktól, mint a Szamos és Tisza, kell rettegnünk, hanem rettegnünk kell az előliegyek és a középhegyek folyóitól, úgyannyira, hogy az idén mi az előhegyek folyói által vagyunk elöntve. A Kárpátok legalacsonyabb előhegyei és az erdélyi magas hegyek folyói öntöttek el bennünket; a mennyiben a mostani áradással sem az anyafolyók, sem a magashegyek folyóinak áradásai össze nem esnek. Ha tekintjük a Kárpátok déli vízválasztóját, s azt, hogy az északi vízválasztón levő összes folyók a Poprádon és Dunajeczen kivül, valamint a Kárpátok és az erdélyi hegyek folyói az Olt-ot kivéve mind a Tiszába esnek, kétségtelen, hogy bármikor áradjon ezen folyók egy része, mind magasabb eséssel bírván, a Tiszát annyira feldagasztják, hogy a veszélynek okvetlenül ki vagyunk téve. Hogy mennyire tölti a Tisza medrét, azt tanúsítja az, hogy midőn Szegeden az iskolautczában a kövezet készíttetett, a föld alatt kéthárom ölnyi mélységben a múlt században rőzsével és fenyőkkel készült járda feltaláltatott, és az, hogy a porondok a legközelebbi időben közvetlen Szeged közelében 1, lVa, sőt két ölnyi KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. magasságban képződtek. Töltött hajdan is a Tisza, de iszapját lerakta a széles réteken és nem a folyam medrében, és igy az a töltés, melyet a folyam lehozott, megoszlott szabályosan az alacsony területeken. Most azonban korlátok közé szoríttatván a Tisza, csakis saját medrét töltheti. Hogy ha még ma is szélesebb medret tölthetne a Tisza, hogy ha az ártér Paleocapa, Széchenyi és Vásárhelyi javaslata szerint szélesebbnek lett volna hagyva, és hogy ha a folyamárnak kanyargó futamja nem lett volna a töltések által követve, hanem azok széles, egyenes töltésvonal közé lettek volna véve, hogy ha a régibb munkálatok a Tiszaszabályozás újabb hivei, s különösen Pasetti követői által mind nem nullifikáltattak volna, akkor daczára a Tisza-szabályozásnak, volna a Tiszának lerakodási tere. Ez a calamitás, t. ház, mint 15-én tartott igénytelen beszédemben is jeleztem, Szeged városa által csakhamar felismertetett; és ennek orvoslása végett folyamodott is részint a kormányhoz, részint a képviselőházhoz. Ezen calamitás felett már mintegy tizenöt év óta folytonosan hírlapi polémia folyik a Tisza-szabályozás hivei és annak vezetői, valamint Szeged városának mélyen aggódó hazafias polgárai között. E polémia, hogy egyebet ne mondjak, úgy a mindszent-apátfalvai, valamint a szeged-percsorai öblözetben a Tisza-sgahályozást vezető mérnökök között néha oly hevessé fajult és oly állításokra adott okot, a melyeket az utóbbi katasztrófa szomorúan megezáfolt. 1855-ben, midőn a Tisza-szabályozás ki lett némileg képezve, és az első rendkívüli áradat, melyet e század még nem látott, bekövetkezett, ismét éles polémia fejlődött ki Szeged város polgárai és a Tiszaszabályozás vezetői között. A Tisza-szabályozás vezetői azt mondották, hogy ha egyszer az átmetszések ki lesznek képezve, ezen veszély többé elő nem fordul. De, fájdalom, mihelyt az átmetszések legalább felülről kiképeztettek, Szeged városát a veszély még inkább fenyegette. De, t. ház, hogy tekintélyekre hivatkozzam. — a mint már érintem — a Tisza-szabályozás, illetőleg az egész folyó-szabályozás bölcsei, de különösen a kormány is tudja, hogy Csányi Dániel 1855-ben, midőn az első áradás megtörtént, nyíltan megjövendölte Szeged városának végpusztulását, a mely ma bekövetkezett. Sokan szeretik, t. ház, a Tiszát összehasonlítani a Póval. Ba Chinában élnének, azt kérdeznők, kék, sárga, zöld vagy vörös folyó-e az; de nálunk a folyókat azon esés mellett, melylyel a Tisza bir, a szerint kell megítélni, hogy mily lejtővel indulnak meg, és mily lejtőn haladnak végig és mily anyagot hordanak magukban. A Tisza sárga folyó, igen tetemes anyagot hoz magával és a Póval semmiesetre össze nem hasonlítható, de különösen az imént említettem, csekély esésénél