Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-89

$ 22 S9» orstógos ülés lott. A nemzet, a sebzett oroszlán a földre volt tiporva. A hü barát, a muszka, és a hü szolga az aradi hóhér elvégezték a maguk kötelességét és akkor harmadik szövetségesül ott látjuk a jezsuitákat és azok ismét magasan lobogtatják a reactió és az ultramontánok zászlóját. (Igaz, a szélső balon.) Három évvel később megkapjuk a concordatumot, melyet becsületes magyar ember sohasem ismerhet el törvénynek. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez tény, melyet senkisem tagadhat, (Ugy van a szélső balfelől.) Kaptunk német iskolát, kaptunk jezsuitákat az iskolákba. (Ugy van !) Tudták, hogy egy nemzetnek előbb szivét kell megtámadni. Hogyha azt véglegesen tönkre akarjuk tenni, a nemzet szivéhez kell nyúlni. (Élénk felkiáltások a szélső balfelől: Ugy van!) Mi a nemzet szive? Vallás és az iskola. Tudták, hogy a jövő nemzedék anyáira a szószékből épugy, mint a gyóntató székből hathatósan lehet befolyást gyakorolni; elfoglalták az iskolákat; mert tudták, hogy a nemzet jövő nemzedéke gyúrható anyag, a melyből a jó és erkölcsös ember jót és erkölcsösét, az erkölcstelen a legundokabb teremtményt teremtheti. Láttuk, hogy az iskolákban mindenütt a magyar nyelvet elfelejtették felvenni, Magyarországot a történelemből kihagyták; láttuk, hogy a jezsuiták és clericalisok beültek az iskolákba és mindenütt elfoglalták azokat. T. ház! Én ezen kérdéshez nem készültem el, nem gondolván, hogy ebből nagyobb vita támadhat. Sajnálom, bár mennyre szerettem volna is még időzni e kérdésnél, de kénytelen vagyok e tárgyat elhagyni, miután ezen néhány utólagos észrevételt a tegnap itt felhozottakra bátor voltam megtenni. Most áttérnék tulajdonképi tárgyamra az orvosi szakra, de ha a t. ház méltóztatik kivánni, hogy azt a részleteknél adjam elő, ugy kinyilatkoztatom, hogy én Irányi tisztelt képviselő ur határozati javaslatát pártolom és fenntartom magamnak a jogot, miután azt látom, hogy ugy kívánják, hogy az egyetemi rovatnál szólalhassak fel. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Nem azért szólalok fel, hogy a t. előttem szólott képviselő urnak azon szavaimat magyarázzam meg, a melyeket tegnap mondtam; nem azért, hogy constatáljam, miszerint én, midőn a különböző vallásfelekezeteknél, fennálló kötelező szabályoknak különbségére utaltam, a házasság tekintetében, nem azt akartam mondani, hogy e helyzetet, mely meg van, fenn kell tartani, s azon változtatni nem lehet; hanem, hogy kimutassam, miszerint a polgári házasság elvének kimondásával igen keveset tettünk, mert előbb egy materialis házassági jogot kell teremtenünk, olyant, a mely azután a polgári házasmárcEÍHS 18. 1870. ságnak, a mennyiben az behozatnék, tartalmát képezze, és hogy ez szoros összefüggésben levén a családi jog más jogi kérdéseivel, véleményem szerint legczélszerűebben ugy, és akkor oldatik meg, midőn a családi jognak szabályozása, mely ugy sem maradhat el sokára, be fog következni. De azért szólalok fel, hogy a t. képviselő ur némely retrospectiv nézeteire megmondjam a magam meggyőződését. (Halljuk!) Nem akarom azon történeti tényeket felemlíteni, a melyek kétségtelenné teszik, hogy midőn hazánkban a magyar alkotmányosság meg volt támadva, mikor az veszélyeztetve volt, karöltve ott küzdöttek a mellett épugy a főpapok, mint a clerus többi tagja. (Ugy van ! jobbfelől.) Nem akarom én Széchenyi György és mások emlékezetét felidézni, a kik határozottan hazafias szellemben nyilatkoztak; nem akarok azon tényekre hivatkozni, a melyek ezt kétségen kivül helyezik. Ez a történelem tagadhatlan igazsága, ezt csak megérinteni elégséges, kifejteni, ugy hiszem, felesleges. (Helyeslés jobbfelől.) Azért szólalok fel, mert az 50-es évekre történt utalás a tanítás tekintetében és a t. képviselő ur oly formán és oly szellemben nyilatkozott, mintha akkoriban a katholikus clerus azon tendentiáknak szolgált volna, a melyeket a nemzet visszautasított. Én igen közelről ismerem az akkori iskolai viszonyokat, és mindenki, ki azokat ismeri, igazat fog nekem adni, hogy a hazafias szerzetes rendek (Ugy van! jobbfelől) a benczések, piaristák, (Halljuk! Halljuk!) a premontreiek, a czistercziták (Halljuk! Halljuk!) legerősebb védfalát képezték a magyarságnak, ugy, hogy azoknak törekvésein megtört a germanisatorok minden iparkodása. (Elénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Állami iskolákat kellett akkor felállítani, hogy létesítsék azt, a mit létesíteni akartak, mert ezen hazafias rendek mindent elkövettek, a mit akkor elkövetni lehetett, hogy a magyar tanítást fentartsák, s hogy a hazafias érzelmeket az ifjúság szivébe csepegtessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Nyilvános elismerést adott ennek ezen ház akkor, a midőn a választhatási törvény tárgyalásakor majdnem egyhangúlag kimondotta, hogy ezen rendek kivételt képeznek hazafias érdemeiknél fogva. (Helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbalon: A jezsuiták!) A jezsuiták egy-két gymnasiumban tanítottak; a tanítás a többi iskolákban az általam említett szerzetes rendek kezében volt. En csakis azért szólaltam fel, hogy ne hangozzék el a vád ezen házban azon férfiak iránt, kik akkor nem minden veszély nélkül, hanem gyakran koczkáztatva állásukat, küzdöttek a magyar nemzetnek, az országnak kívánságai mellett. E tekintetben tehát nem gáncsot, hanem hálás elismerést érdemelnek. (Elénk