Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

88. orszÚE^os ülés máreilus 17.1S79. 215 fogadhatnám el. Ilyen határozatot, bár én nagyon tisztelem a t. ház határozatait, végrehajtani nem lehet. Én legalább megvallom, hogy részemről nem hajthatnám végre, (Felkiáltásoka szélsőbalon; Lesz más, a ki végrehajtsa! D°rültség!) és méltóztassék megengedni, t. ház, (Halljuk!) ennem hiszem, hogy a jelen viszonyok köztt találkozzék egy másik közoktatási minister, a ki ezt tehetné. Ha akarnám, sem tehetném, hogy a budgetbe felvétessenek ezen alapok és alapítványok, mert ez nem függ tőlem. Én tisztelettel viseltetem a t. ház határozatai iránt; de bocsánatot kérek, azok sem a koronát, sem a felsőházat nem kötelezhetik, azok kezét meg nem köthetik. Ez ügyet mindenesetre törvénynyel kell szabályozni. De nem hallgathatom el továbbá azt sem, hogy ezen alapok katholikus alapoknak tartatnak, és hogy én nem tartom czélszerűnek minden évben azzal ijesztgetni a katholikus állampolgárokat, hogy ezen javak confiscáltatni fognak. Ez nem az egyház tulajdona, és feladata az, hogy felhasználtassék egyházi czélok előmozdítására és az iskolák fenntartására. Én ismétlem, hogy Helfy Ignácz képviselő ur határozati javaslatát nem fogadhatom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Molnár Aladár: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy miután a t. minister ur, mint monda, a múlt évihez hasonló nyilatkozatot tett, ez ügyben én is hasonló értelemben tegyek arra néhány megjegyzést és a múlt évihez hasonló nyilatkozatot. Nem hagyhatom szó nélkül, ha őszinte fájdalommal tapasztalom, hogy a ministeri székről hirdettetnek oly elvek, a melyek öszzes törvényeinkkel és közjogi elveinkkel ellenkeznek. Azon álláspontnál fogva, melyet a minister jelen nyilatkozatával elfoglal, többé nem arról van szó, hogy azon több-kevesebb millió közalapok állami vagy felekezeti jellegüek-e, hanem a dolog alkotmányi kérdéssé válik. (Elénk helyeslés a, bal- és szélső baloldalon.) Tulajdonképeni felszólalásom ezélja azonban mindenek előtt az volna, hogy felkérjem Helfy t. képviselőtársamat, ne kivánja, hogy határozati javaslata most a költségvetés tárgyalásával bocsájtassék szavazásra, most a jelen viszonyok közt, midőn a ház tagjainak nagy része nem volt elkészülve e kérdésre, sokan távol vannak; s azoknál is, kik jelen vannak, a vizár pusztításának izgalma foglalja el a kedélyeket, —• mondom, most ne kivánja, hogy ily fontos kérdés, mely minta tengeri kigyó, minduntalan felmerül, most ily mellékesen bocsáttassák szavazás alá. {Helyeslés a baloldalon) Én a t. minister úrtól, nem annak egyszerű kijelentését vártam, hogy a határozati javaslatot nem fogadja el, hanem azt, hogy módot fog nyújtani a háznak arra, hogy e határozati javaslattal s általában e kérdéssel alkalmasabb időben nyugodtan foglalkozhassak. Mintán azonban tőle ezt nem hallottam, kérem Helfy t. képviselőtársamat, legyen szíves határozati javaslatát vagy vissza vonni, vagy annak tárgyalását későbben kivarrni. (Helyeslés balfelöl.) Az elhalasztást én is bizonyos feltételekhez kötöm, de ennek előadása előtt a t. minister ur által mondottakra legyen szabad egy pár észrevételt tennem. Teljes meggyőződésem szerint, abból, hogy ezen alapok a budgetbe bevétetnek, és hogy a ministernek kezelése ezen testület által, melynek a minister a király ő felségén kivül egyedül felelős — ellenőriztetik, mondom, ebből ezen alapok felekezeti természetére nézve semmi következtetés nem háramlik. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is szabad!) Azt mondja a minister ur, hogy ha ez alapok az államköltségvetésbe bevonatnak, ez azt tenné, hogy azok felett az ország rendelkezik. Avagy tagadja-e a minister ur az ország azon jogát, hogy ez alapokkal rendelkezhetik? Hiszen már rendelkezett. (Ugy van! Ügy van! bal felöl. Halljuk! Halljuk !) Nem is hivatkozom Ausztriára, hol ugyancsak a jezsuita - rend által egykor birt vagyonból alakíttatott a magyarországival egyszerre, egy rendelettel tanulmányi alappá, s ott az a költségvetésbe bevétetik a nélkül, hogy ez bárkinek sérelmes volna; — hanem emlékeztetem a t. házat arra, hogy épen e házban hozatott a Horvátországgal kötött kiegyezés törvénye, melynek értelmében ezen alapok egy része Horvátországnak kiadatott. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát ez nem rendelkezés-e ezen alapokkal? Midőn az országgyűlés törvény által kiadatni rendeli annak egy részét és a minister ki is adta? Azért nem akarják a a budgetbe bevenni, mert akkor az ország, illetőleg az országgyűlés rendelkeznék felette? Hát a minister kinek a tisztviselője? Nem az országnak, nem az államnak a közege, a tisztviselője-e és a mit a minister tesz, nem az ország nevében teszi ? (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Ugy van! Ugy van! Mozgás a jobboldalon) Hisz már annálfogva, mert ezen alapokat a minister kezeli, már ez által a magyar állam kezelteti azokat, mert a minister a magyar állam közege. (Élénk helyeslés a, bal- cs szélső baloldalon.) Avagy a minister absolut jogot kivan magának, midőn ő, mint az ország közege, az országgyűlés ellenőrzési jogát tagadja? A király és országgyűlés kizárólagos ellenőrzési jogának mindezen alapon tagadása oly közjogi elmélet, mely nemcsak törvényeinkkel ellenkezik, de a melynek értelme sincs. Én ezen egész kérdéses ügyben nem valamely elméletből indulok, hanem szembe a Helfy