Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-88

r]Q 88. orsiáges ülés mAresins 17. 1879. mozog soha. A magyar emberek köztt vannak sokan, a kik külföldre mennek, a kik összeköttetésbe lépnek külföldi családokkal. Számos eset van, hogy magyarországi polgárok polgári házasság utján léptek frigyre külföldiekkel. Ezek viszonyai nálunk annyira rendezetlenek, hogy — nem túlzok — ez botrányos, fenntarthatlan állapot. Ha a minister ur hivatkozott arra, hogy külföldi emberek, kik ide jönnek, dicsérettel szólnak vallási viszonyainkról, hozzá tehette volna bátran, hogy azonban megbotránkozással beszélnek arról, hogy ezen fontos ügy, a házasság ügye nálunk nincs rendezve a modern követelmények szerint. Én nem vártam Poór t és tisztelendő képviselőtársamtól, hogy ő legyen védőjévé a polgári házasságnak, vagy a vallásszabadságnak. Megvallom, hogy ámbár Európaszerte láttam, hogy ezen intézmények be vannak hozva, azt csakugyan sehol sem találtam, hogy a papok állottak volna e mozgalom élére. Mindazonáltal kötelességemnek tartom némely aggályait eloszlatni. Poór t. képviselőtársam mindenekelőtt hivatkozott Amerikára, és arra, hogy az ottani közjog alapját a kereszténység képezi. Az igaz, hogy a papíron ez megvan. De ne feledje el, hogy ez az európai eontinensen is megvan, és oly országban, hol a legnagyobb mértékben ki van fejtve, pl. Olaszországban, az alkotmánynak első czikke igy hangzik: Az állam vallása a katholika vallás; és mégis mit látunk, ennek daczára? Azt, hogy Olaszországban oly teljes vallásszabadság van, hogy ott mégis létezhetik és virágozhatik a kormány szeme láttára egy felekezet, a „liberi pensatori" felekezet, melynek első dogmája az: hogy minden tagja tartozik becsületszavát adni arra, hogy életében semminemű vallási ceremóniában részt venni nem fog. Ne méltóztassék azt nézni, mi van az egyik, vagy a másik alkotmányba beírva, hanem azt, mi van az életbe átvéve, mi szentesittetett a gyakorlat által; már pedig a gyakorlat azt bizonyítja, hogy minden művelt népnél be van hozva a vallásszabadság és a polgári házasság intézménye. Azt mondja a t. képviselő ur és ezt határozottan állítja, hogy a közvélemény Magyarországon nem kívánja, sőt ő tovább ment és magához Irányi barátomhoz azon kérdést intézte: hogy hiszi-e, hogy saját kerületében legyen 10 ember, ki a polgári házasság intézményét kiAlánja? Engedelmet kérek, arra Irányi képviselőtársam bátran azt felelheti, hogy nem 20 ember, hanem az egész kerület egyhangúlag kivánja, mert Irányi régóta képviseli azon kerületet és Irányi nem lépett fel progrämm nélkül; Irányinak van programmja, melyet ismer az ország és ismeretes programmjának különösen azon része, és alig van ember Magyarországon ki ne tudná. Ha mindazonáltal a kerület ő hozzá ragaszkodik, ez jele, hogy óhajtják, mit ő programmjában kifejtett és a mit ő évről évre oly ékesszólólag véd. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a közvéleményt illeti, nehéz a képviselő urnak innen e helyről bebizonyítani, hogy a magyar közvélemény ezt vagy azt kivánja, ellenében pedig határozottan azt állíthatom, hogy a magyar közvélemény azt óhajtja, mert sértés volna Magyarországról az ellenkezőt feltenni. Azt csak nem fogja tagadni a képviselő ur, hogy a magyar közvélemény a haladást kivánja, hogy a magyar közvélemény mindig ott volt, a hol a haladó korszellem volt; és akkor feltenni róla, hogy ellentétbe fogja magát tenni a polgári házassággal, s hogy attól, a mi másutt be van hozva, Magyarország irtózik, ez sértés volua Magyarország haladási szelleme ellen. {Helyeslés a szélső balon.) Akadályt lát benne, ha be akarnók is hozni. Azt mondja, először is hiányoznak nálunk a szükséges közegek a polgári házasság gyakorlati keresztülvitelére. Ez ellen ismét tiltakoznom kell és emlékeztetem a t. képviselő urat arra, ha nem akarja elhinni, hogy egyáltalában a magyar nép mennyire érett, mennyire müveit, mint bármely más nép, hol ez intézmény már rég be van hozva. Engedje meg, hogy emlékébe idézzem a talán előtte is ismeretes tényt, hogy mikor Olaszország felszabadittatott, hivatalosan constatáltatott, hogy 17 millió ember nem tud irni és olvasni és e hivatalosan constatált tény nem akadályoztatja az olasz törvényhozást abban, hogy a polgári házasságot azonnal behozza és a következmény megmutatta, hogy az illetők igen rövid idő alatt begyakorolták magukat a hivatalos eljárásba. Nem szenvedett alatta sem az erkölcs, sem a társadalom. Azt kérdi a t. minister ur, hogy tehát ki kivánja tulajdonképen a polgári házasságot; a jámbor zsidó irtózik tőle s a keresztény sem kivánja, tehát tulajdonképen ki kivánja? Hát kivánja azon zsidó, a ki kereszténynyel akar egybekelni és kivánja azon keresztény, a ki zsidóval akar egybekelni; ilyen pedig elégséges van. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) A t. minister ur zokon veszi Irányi barátomnak, hogy ő mint obscuransokat festi a ministereket. Én ezt nem vettem észre, hanem úgy látszik, hogy ä minister ur saját magától eltalálta, hogy ráillik. (Derültség balfelöl.) Hát mi, a kiknek nem jó szándékkal, hanem tényekkel kell számolnunk, bocsánatot kérek, de más czímet nem adhatunk Önöknek, a mikor látjuk, hogy évről évre minden szabadelvű reform elől kitérnek, hogy azokat mindig halogatják, becsületes, jó szándékra való hivatkozással elhalasztják.