Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.
Ülésnapok - 1878-88
204 v ' ;- »r*»áy« tlfe aiároslwt 17. U7*. T. ház! Könnyű volna nekem összehasonlítást tenni, (Halljuk! Halljuk!) ha párhuzamot akarnék vonni, teszem azt, Oroszországgal, vagy pedig Németországgal, a májusi törvényekkel, vagy az angol, vagy a svájczi állapotokkal; nem akarok szólni Svédországról, Dániáról és a mely a világ végén fekszik, Norvégiáról, hova még a vallási türelem fogalma sem hatott el. Szerbiáról, Montenegróról és Romániáról épen most hallottunk ítéletet, s török testvéreinknek vallásossági fogalmaikról önöket kérem, hogy világosítsanak fel. Azt hiszem, hogy azokkal is kiállják akármikor a versenyt. De ha megengedik, párhuzamot vonok Magyarország és Amerika között, melyet önök, épen az előttem szólott képviselő ur is, a szabadság hazájának és mintegy a vallásszabadság Eldoradójának neveznek. —• Vallásszabadság alatt értjük, mint a t. képviselő ur mondotta, hogy az állam polgára nyíltan vallhassa hitét és a szerint élhessen. A hit, mint belső meggyőződés, nem szorul az állam védelmére, oltalmazására, hanem a külső liitélet, ez a vallásszabadság tárgya. A vallásszabadság tehát, ha az állampolgár megteheti azt, a mire lelkiismerete kötelezi, és elhagyhatja azt, a mit az tilt. így értelmezik a vallásszabadságot mindenütt, Amerikában is, és így van, mondhatnám, századok óta divatban nálunk Magyarországon, sokkal régebben, mint Amerikában dívik. Azon t. urak, kik Amerika állapotaival ismerősek, tudják, hogy nem régen Rhode-Islandot kivéve, hol Roger Williams a vallásszabadságot megalapította, Amerika egy országában sem volt vallásszabadság, legalább nem oly értelemben, mint a t. képviselő ur mondotta. Marylandban, hol az ir katholikusok Raltimoré lordnak vezérlete alatt szabad utat nyitott minden kereszténynek, ott egy darabig élt a vallásszabadság, de midőn a protestantismus fölébe került, szabadságot adtak minden keresztény denominatiónak, a katholikust kivéve. Azonképen Virginiában, Észak és Dél-Carolinában, hol állam-egyházat hoztak be, meg volt engedve a többi keresztény denominatió is a katholikusok kivételével. Ugyanígy Georgiában, Uj-Yorkban, Uj-Jerseyben, Pennsylvaniában és Delawareben, mindenütt megvolt a vallásszabadság, de a katholikusok kizárásával. Ez talán a t. képviselő urnak nem fáj; de azt hiszem, hogy az ő fogalmaival a vallásszabadságról sem egyez meg. Mig ily viszonyok voltak Amerikában, azalatt nálunk az 1848-ki törvényhozás csak a létező állapotoknak adott sanctiót, midőn XX. törvényczikkében a magyarországi összes keresztény denominatiók tökéletes egyenlőségét és viszonosságát decretálta és a törvényhozás az 1867. XVII. t. czikk által, midőn a zsidó emancipatiót I kimondá és a szabadságot kiterjeszté a zsidókra [ is, mintegy pótolva a hiányt. Egyébiránt azt tapasztalom, t. ház, hogy a zsidók szaporodása, vagy létszámuk apadása valamely államban, mindig egyenlő arányban van a vallásszabadsággal. Azt hiszem, ez irányban nincs senkinek oka panaszra. Azonban mint minden szabadságnak, —• úgy állította a t. képviselő ur is, — a vallásszabadságnak szintén vannak határai ott, a hol mások szabadságába vagy jogába ütközik. Én azt állítom, hogy a vallásszabadság határa tágabb nálunk, szűkebb Amerikában. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Igenis, még jelenleg is. Az amerikai közjog alapja a kereszténység és keresztény ethika. A kereszténység Amerikában az állami létnek kigészítő részét képezi és az állam, midőn a vallásszabadságot proclamálta, nem hitközönyből tette, hanem, hogy a vallásnak minél nagyobb oltalmat nyújtson. Amerikában tehát a vallásszabadság a vallásoknak oltalmát jelenti. És csakugyan, ha végig tekintünk csak némelyikén az amerikai törvényeknek, tapasztalni fogjuk, hogy ott a vallásszabadság teljes oltalomban részesül, például a vallási gyülekezetnek a profán beszédek, vagy illetlen viselet, vagy zaj által zavarása tilos, a templomok közelében —és ezen közelség alatt legtöbbnyíre két mértföld értendő, isteni szolgálat alatt sem csapszéket, sem kereskedést nyitva tartani, sem pedig mulattatásra alkalmas látványosságot rendezni nem szabad. Jóllehet az illető törvények megtiltják az Unióban, a hivatalnokoknak, hogy a vallás ügyeibe avatkozzanak; e tekintetben szigorúan megparancsolja, hogy sommás utón járjanak el azok ellen, a kik e tilalmat meg nem tartanák s e tekintetben inkább több, mint kevés történik. A sommás utón elitéltek 200 dollárral, hat hónapig terjedő börtönnel, sőt még testi fenyítéssel is büntettetnek. Történik ez nálunk? Tovább megyek: a bíráknak és a rendőrségnek kötelességévé tétetett, hogy a felhozottaknál még nagyobb büntetéseket szabjanak azokra, kik az Istent, a szentháromság valamely személyét, a kereszténységet, vagy a bibliát káromolják, nem nyilvános gyülekezetekben, nem közbotránkozást keltőleg, hanem akármikor. Ellenben az amerikai Unió nem tartja elveivel meg nem egyezőnek, hogy a vallásfelekezeteket segítse. A vallásfelekezetek iskoláit és jótékony intézeteit, csak a növendékek, vagy ápoltak számára való tekintettel, segíti. így Uj-York államban 1870-ben különféle vallási denominatiók iskola és jótékony intézeteit a következő arányban segélyezte: A katholikusoknak adott 412 ezer dollárt, a protestánsoknak 29 ezer, a reformátusoknak 12 ezerét, presbyterianusoknak
